Képviselőházi napló, 1869. XI. kötet • 1870. augusztus 4–deczember 30.

Ülésnapok - 1869-238

]22 238 országos ülés november 17. 1870. Ezen megjegyzéseket akartam csak egész átalánosságban tenni; különben az előterjesztett szerződést átalánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadom. (Helyeslés bal felől.) Ghyczy Kálmán: Én az átalános tárgyalás alkalmával nem szándékozom valamely határozott indítványt tenni; mindazonáltal bátor vagyok azon óhajtást kifejezni, és ezt oly méltányosnak tartom, miszerint reményleni bátorkodom, hogy a t. minisztérium ezen óhajtást, a nélkül, hogy az a ház határozata által mondassék ki, jövő alkalmakkal figyelembe venni hajlandó leend. Ezen szerződéseknek egyik eredeti példánya német nyelven van szerkesztve, ugy olvassuk legalább a szerződésben magában. Ez a monarchia dualistieus állapotával nem egyeztethető meg, de nem egyeztethető meg azon átalános szokással sem, mely szerint a diplomatiában közönségesen franczia, vagy esetleg angol nyelv szokott használtatni. Miután pedig azon kellemetlen kérdés kikerülésére, hogy t. i. ne egyedül német nyelven szerkesztessenek az ily okiratok, nyitva áll azon ösvény, melyet egész Európa követ, hogy t. i. a szerződések franczia, vagy angol nyelven köttetnek; óhajtom, hogy a t. minisztérium minden jövendő alkalommal legyen tekintettel arra, hogy az ily nemzetközi szerződések ne kizárólag német nyelven, vagyis ne német nyelven, hanem a szokásos franczia vagy angol nyelven köttessenek. (Helyeslés.) Szlávy József,kereskedelmi miniszter: Két észrevételt hallottam tenni, a melyekre némi fölvilágosítást adni kötelességem. Simonyi Lajos t. képviselő úr azon kérdést intézi a kormányhoz: érvényésiti-e azon jogát, illetőleg teljesiti-e azon kötelességet, mely a törvénynél fogva őt a külügyek vezetésében illeti, nevezetesen kereskedelmi szerződések megkötésében? Erre vonatkozó fölvilágositással szolgálhatok. Ha valamely kereskedelmi, vagy egyéb szerződés kilátásba van véve, vagy ha a külügyminiszter, a kinek tisztéhez tartozik az ily kereskedelmi vagy egyéb szerződések megkötése, azt tenni akarja, mindenekelőtt érintkezésbe teszi magát a birodalom mindkét felének mindenik minisztériumával. Ekkor, kölcsönös értekezletek utján, megállapittatnak a pontozatok, elkészül a tervezet és csak akkor, midőn a birodalom mindkét felének minisztériumai ebben egyetértést eszközöltek, történik meg az, hogy az illető fölhatalmazott útnak indíttatik s a megállapított pontozatok alapján megköti a szerződést. Hu az alkudozások közben egyes nehézségek merülnek föl, ha t. i. a másik állam oizonyos pontozatokba nem egyezik bele, vagy más föltételeket kivan szabni: akkor az említett fölhatalmazott mindannyiszor jelentést tesz a külügyminiszternek, ez pedig közli a dolgot mindkét fél minisztériumával, és mindkét fél minisztériuma nyilatkozik; midőn pedig egyetértés jön létre, akkor ismét uj utasítással láttatik el a meghatalmazott. így történt ez most egy Portugállal kötendő kereskedelmi szerződés tárgyalásánál és ilyen formán történt a most szőnyegen levő szerződéseknél is: t. i. mielőtt a kelet-ázsiai expeditio útnak indult, hosszas tárgyalások előzték meg azt s a két minisztérium közös egyetértésével állapíttatott meg a tervezet és azon pontozatok, a melyek alapján elkészült egy utasítás, a melynek folytán azután a kelet-ázsiai expeditio parancsnoka megkötötte a szerződést. Csak azon második föltételnek, hogy az alkudozás közben az összes monarchiának megbízottja jelentést tett volna ide, a másik állam részéről kívánt módosításokra nézve, mondom, csak ezen föltételnek nem tétetett elég; de úgy hiszem, ennek igazolását nem fogja kívánni a t. ház, mert bizony Japánból nagyon hosszas lett volna minden kérdésben uj utasításokat kérni. Különben, ha jól vagyok értesülve, a szerződés nem tér el a megállapított utasítástól és ha hozzá teszem, hogy ezen szerződés által a magyar-osztrák monarchia semmiféle kötelezettséget nem vállalt el, hanem egyedül csak jogokat nyert: úgy azt hiszem, hogy ezen szerződést a t. haz nehézség nélkül fogadhatja el. A mi a másik kérdést, a t.-javaslat beterjesztési idejét illeti, bátor vagyok fölemlíteni, hogy az én tudomásom szerint, mielőtt itt szerződések ratifikáltatnak, mindannyiszor a ház jóváhagyása alá terjesztetnek. így fog ez történni legközelebb, midőn szerencsém lesz a háznak némely szerződéseket jóváhagyás végett előterjeszteni, és a ratificatio csak akkor fog megtörténni. Ezen szerződés is idejében terjesztetett elő, t. i. áprilisban, és mint t. barátom önmaga megjegyzé, nem a minisztérium, hanem a képviselőház oka annak, hogy a tárgyalás ennyire húzódott. Nom szükséges tehát, hogy erre nézve álláspontomat védjem. Csak azt kívánom megjegyezni, !<ogy a keleti államokkal kötött szerződéseknél szokás az, hogy azok a megkötés után azonnal életbelépnek. És, bocsánatot kérek, mi nem kényszerithetjük a keleti államokat arra, hogy alkalmazzák magukat a mi alkotmányos fogalmainkhoz. 0 náluk igy van ez szokásban, és ennélfogva a szerződés tényleg már fönáll. Ha azonban a t. ház megtagadja jóváhagyását, természetesen a szerződés elesnék. A mi a harmadik észrevételt illeti, t. i. hogy a consulátu soknál lehetőleg magyarok alkalmaztassanak, erre nézve bátor vagyok t. barátomnak megjegyezni, hogy tudtommal egyetlen egy eset sem fordult elő, melyben egy magyar ifjú, a ki képességet és hajlandóságot mutatott a consularis szolgálatba belépni, visszautasittatott volna. Sőt biztosithatom