Képviselőházi napló, 1869. XI. kötet • 1870. augusztus 4–deczember 30.

Ülésnapok - 1869-238

238. országos ülés november 17. 1873. 121 teszi a kormánynak azon kérését, — természetesen mindig a társország törvényhozásának megkeresése következtében, és az ő intézkedéseinek arányában és szellemében, — hogy ezen költségeknek olykép való behajtását engedélyezze a törvényhozás, a mint a közadók behajtatnak. Bátor vagyok a mondott törvényjavaslatokat a t. ház asztalára letenni. Elnök: Ki fog nyomatni s a képviselő urak közt kiosztatni. Ha méltóztatnak beleegyezni, most mindjárta pénzügyi bizottsághoz utasittatik. (Helyeslés.) A pénzügyi bizottsághoz utasittatik. Huszár Imre: Mielőtt a napirendre méltóztatnék áttérni, bátor vagyok kérdést intézni: vajon az állandó igazoló bizottság mikor szándékozik jelentést tenni azon jegyzőkönyvekről, melyek október 31-én, tehát ez előtt 17 nappal adattak be. Én ngy gondolom: igen méltányos lenne, ha az igazoló bizottság utasíttatnék erre nézve holnap, még a szavazás előtt, mindenesetre jelentést tenni. Ordódy Pál, az állandó igazoló bizottság előadója: T. ház! Az állandó igazoló bizottság az emiitett jegyzőkönyvek felett, valamint azok felett, melyek ma a t, elnök úr átal beadattak, ma tanácskozott és a holnapi ülésben lesz szerencsém ezekről jelentést tenni. (Helyeslés.) Elnök: E szerint áttérhetnék a napirend tárgyára, t. i. a siami királysággal, a japáni császársággal, és Chinával kötendő kereskedelmi és hajózási szerződésekre vonatkozó t.-javaslatok tárgyalására. Harkányi Frigyes, kozp. előadó (olvassa a központi bizottság erre vonatkozó jelentését.) Elnök: Talán fölolvasottnak veszi a t. ház a szerződési okmányt ? (Fölkiáltások: Fölolvasottnak.') Fölolvasottnak tekintetik. Méltóztatnak-e a t.-javaslathoz átalánosságban hozzászólani? Justh József: Ugy hiszem, hogy most ezt nem lehet ma tárgyalni, miután a horvát képviselők nincsenek jelen. Elnök: Csak néhányan távoztak el; a többi képviselő urak jelen vannak. Simonyi Lajos b.: T. ház! A nemzetközi szerződéseket egyátalában ngy tekintem, hogy azoktól üdvös eredményt várhatunk, s miután ezen hajókázás! és kereskedelmi szerződéstől sem várok ellenkezőt, ezt átalánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadom. De midőn ezt teszem, egyúttal czélszerünek látom azt, hogy egész átalánosságban tegyek néhány észrevételt. Mindenekelőtt megemlitendőnek vélem, hogy az 1867: XH. t. ez. 8. §-ában kimondatik az, hogy a külügyek vezetése a magyar kormány beKÍPT. H. KAP1Ö 18\\ XI. leegyezése és egyetértésével intézendő. Óhajtom tehát, hogy ezen törvénynek elég is tétessék s azért igen kívánatosnak látom azt, hogy az igen t. kormány kimondaná s egyszersmind értesítené a t. házat arról, hogy mily utón és módon intézi ezen törvények értelmében a külügyeket. (Helyeslés bal felől.) Továbbá ezen szerződós tárgyalása alkalmából észrevételt akarok tenni azon időpontra nézve, melyben ezen szerződések átalában a háznak benyujtatnak. Ugyanis tapasztaltuk azt, különösen a Szerbiával kötött pósta-szerződós alkalmával, hogy a szerződés csak akkor terjesztetett a ház elé, midőn az már jó idő óta életbe volt léptetve. Ezen, most tárgyalás alatt levő, szerződésnél pedig azon eset fordul elő, hogy azon körülményből, miszerint ezen szerződés csak most tárgyaltatik, az államra azért, mert a másik szerződő állam kikötőiben egy hadihajót köteles tartani, tetemes költség háramlik s ennek következtében mindenesetre czélszerübb lett volna ezen szerződést mielőbb tárgyalni. Ismerem azon okokat, melyek nemcsak a kormányt, de részben a házat is akadályozták e tárgy előbbi tárgyalásában és igy nem azért hoztam föl ezeket, hogy a t. kormány eljárását e tekintetben kárhoztassam, hanem főiemiitettem azért, hogy kimondjam azon óhajtásomat, melyre nézve azt hiszem, hogy a t. ház többsége, sőt átalában kivétel nélkül az egész ház támogatni fog — hogy t. i. az ily szerződések annak idejében, azaz: mielőtt életbe léptettetnének, terjesztessenek a ház elé. (Atalános helyeslés.) Végre van még egy észrevételem, melyet ezen alkalommal megemlíteni akarok s a mely arra vonatkozik, hogy á magyar állam külügyei képviseltetésénél mily számban és arányban alkalmaztatnak honfiak ? Ezen megjegyzésre főleg az által érzem magamat indíttatva, hogy számos panasz merül föl, miszerint a külügyi consulatusoknál a magyar honpolgárok nem nyerik azon támogatást, melyet bizton várhatnak s a melyet nekik megadni kötelesség. Ennélfogva óhajtom, hogy azon viszonyokhoz és helyzethez képest, melyben a magyar állam az illető szerződő államokkal áll, de különösen tekintetbe véve azon államnak közelségét vagy távolságát, melylyel nemzetközi összeköttetésben vagyunk, kiváló figyelem fordittassék arra, hogy ugy a külügyek képviseltetésénél, mint a consulatusoknál, melyek amazokkal egy természetűek , magyar honpolgárok kellő arányban alkalmaztassanak, azért, hogy a külföldön tartózkodó honpolgártársaink ezen hivataloknál megnyerhessék azon támogatást, melyet minden honpolgár méltán követelhet. 16