Képviselőházi napló, 1869. XI. kötet • 1870. augusztus 4–deczember 30.
Ülésnapok - 1869-238
238. országos ülés november 17. 1870. 115 rögtöni megszavazása mellett ezen ezél biztositható nem volt annak segélyével. Midőn a béke megzavartatott, a delegatiók nem voltak együtt; tehát hiányzott azon alkotmányos orgánum, melynél a póthitelt kérni és eszközölni lehetett volna, sőt az adott viszonyok ós körülmények közt azok összehíhatók sem voltak. Ennélfogva nem maradt fön más, mint kettő közül egyet koczkáztatni: vagy merni a kormánynak utólagos jóváhagyás reményében, saját felelősségére a megszavazottnál nagyobb összegnek is kiadását; vagy merni ama ezél biztosításának elmulasztását s ílyként mások kényétől s kegyétől függővé tenni az ország biztosságát és függetlenségét. Nemcsak én, de az egész kormány, a melynek előleges tudtával és beleegyezésével történt az, a mi történt, s a mire később visszajövök : azt merte, a mit saját veszélyére, a haza biztosságának koczkáztatása nélkül lehetett mernie. Ezt kötelességének hitte a birodalom mindkét államfelének kormánya, ugyanezt kötelességének tartaná minden hasonló esetben, mig a kormányon ül. Vajon elegendő ok volt-e a tulkiadásra ? azt természetesen igazolni kell, s ha nem igazolhatta előleg, igazolnia kell majd utólag,— de a delegatiók előtt, a minthogy ezt tenni kötelességének is fogja ismerni. Ugy látom, az interpellatióból, Zsedényi képviselő ur szintén érzi, hogy a több kiadás igazolásának a delegatio előtt lesz helye, és épen azért a kérdést nem is magára a többlet kiadására irányozza, hanem a kiadni szükségesnek talált összegnek miként lett előállítására, hangsúlyozván, hogy a fedezetről való gondoskodás az országgyűlést illeti: hogy, ha e végből hitelműveletre van szükség, mindig az orssággyülésnek van joga határozni a fölött, hogy közös vagy külön legyen-e a hitelművelet mind a két fél részéről ? A t. képviselő ur, reménylem, meg fogja engedni, hogy mellesleg megjegyezhessem, hogy kérdését annyiban korainak tartom, a mennyiben a logieai egymásutánt megzavarja. A t. képviselő ur meg fogja engedni, hogy sokkal természetesebb sorrend lenne az : igazolni előbb, miért történt átalában több kiadás ? s csak miután ez igazoltatott, igazolni a fedezés módját. De miután a t. képviselő ur előbb tette a fedezés módjára vonatkozó kérdést, mint igazolni lehetett volna magát a több kiadás lényét, legyen az ő akarata szerint : én kész vagyok az általa tett kérdésre előre is megfelelni, ismételvén, hogy igenis tudtával történt nemcsak a pénzügyminiszternek, de, mint mondám, az összes minisztériumnak is, hogy augusztus 9-én három millió, 16-án 4,500,000, 25-én szintén 4,500,000 ; és igy ezen hónapban összevéve 12 milliónyi előleg vétetett föl; nem — mint a t. képviselő ur mondotta — magyarországi activ követelések, hanem a közös activák sorába tartozó oly activ követelések elzálogosítása mellett, melyek részben, de csak részben, Magyarországot fogják illetni, ha azok egyszer megosztatnak. Igen természetesen; hiszen miután a kiadás közös, közös értékek alapján kellett történni az előlegezésnek is, mind a két félt illetőknek kell azoknak lenni, és pedig csak a kisebb részben Magyarországot, a másik és nagyobb részben nem Mag y aror szagot. A t. képviselő ur kérdésének idejéig 12 millión túlmenő előlegezés nem eszközöltetett. Az utolsó napok tényéröl most nem szólhatok, de az egész október folyamára mondhatom, hogy czélba sem volt véve több, mint 12,000,000, és szükség esetén legfölebb még 900,000. És miért követtük ezen módozatot ? A dolog, t. ház, igen egyszerű. A mint nem volt megszavazva maga a kiadás, ugy természetesen, nem volt, nem lehetett megmondva az sem, hogy az honnan s miként fedeztessék. Ugy az egyiket, mint a másikat a magunk felelősségére kellett tehát mernünk. A delegatiók fognak ítélni a fölött, helyén volt-e, hogy többet adtunk ki a megszavazottnal ; a t.ház pedig határoz a fölött, jól tettük-e, hogy a törvényhozás intézkedésének idejéig a fedezetről ilykép gondoskodtunk ? Az általunk jónak látott eljárást nem tudjuk ugyan megegyeztetni a t. képviselő ur által idézett törvényekkel, miután azon törvények a delegatiók által már megszavazott összegek fedezési módjáról szóllanak; a kérdésben levő öszszeg pedig nem olyan, a melyet már megszavaztak volna a delegatiók. Azokkal a törvényekkel tehát nem lehet megegyeztetni a kérdéses eljárást, miután azok egészen másról szólnak. De igenis megegyeztethetőnek vélem mind a kincstár érdekével, mind ama törvények szellemével, mind a törvényhozás részére főntartott jogokkal, és pedig a lehető legnagyobb mértékben. Mi természetesebb, t. ház, mint, hogy, ha a közös költségek terén tulkiadásra van szükség, az — hacsak lehet — olyan forrásból vétessék, a mely természeténél fogva maga is közös. Ezért ha a közös pénzügyminisztériumnak kezén lettek volna közös pénzek, akkor egyszerűen onnan vettük volna a szükséges összeget addig is, a mig igazolhattuk volna a kiadást. De ott pénz nem volt. Voltak azonban értékek. Ezen értékeket eladni akkor, midőn mindennek ára le volt nyomva, a kincstár érdeke ellen elkövetett hiba lett volna. Kölcsönt venni: a törvényhozó testületek jogába fogott volna vágni, mely határoz a fölött: 15*
