Képviselőházi napló, 1869. XI. kötet • 1870. augusztus 4–deczember 30.

Ülésnapok - 1869-238

238. országos illés november 17. 1670. 111 ságok magatartását, hogy azoknak jogaik és kötelességeik is vannak. Egyik kötelességük, és egyik kiváló legnemesebb kötelességük az, hogy mintegy őrködjenek azon pillanat fölött, melyben közbelépésükkel a béke helyreállítását előmozdíthatják. Nem szükség, hogy ezen eljárás ellenséges legyen bármelyik fél ellenében; hanem barátságos lehet, akár mind a két fél ellenében és mégis sikerre vezethet. Én. t. ház, nem kétkedtem abban, hogy kormányunk ily módon járt el, és szolgálatait a béke helyreállítása körül fölajánlotta. Annálinkább megütköztem tehát, midőn olvastam az angol lapokban, hogy az angol külügyminiszter nyilvános helyen oda nyilatkozott volna, hogy az angol kormány a béke helyreállítására irányzott törekvésében egy semleges hatalmasság által sem támogattatott. Nehogy többet mondjak e részben, fölolvasom a lehetőségig híven fordított szavait. Azt mondja Granville lord: „Mi minden kétséget kizáró biztos tudomást szereztünk magunknak az iránt, hogy bármi lépést szándékoznánk is tenni a béke helyreállítására, mi sem fognánk találni egy semleges hatalmat, mely velünk egyetemes működésben résztvenne, vagy bármi lehető békeföltételeket ajánlana, ha mi magunk hajlandók lettünk volna is ily lépésre." Megvallom, megütköztem benne, mert azt hittem, hogy a kormány e részben legalább az emberbaráti kötelességet nem mulasztotta el ! Azért interpellatióm egyik kérdése egyenesen oda vonatkozik: mit tett a kormány a béke helyreállítása érdekében, és hajlandó-e azt a háznak tudomására juttatni? Második oka, t. ház, ezen interpellatio beadásának az, hogy rnióta én határozati javaslatomat a t. ház elé terjesztettem, ismét az angol külügyminiszter oly nyilatkozatot tett az angol politikára nézve, mely lényegében ezen határozati javaslatom politikájával tökéletesen megegyez. Ugyanis az angol kormány politikáját Il

gy jellemezte az angol külügyminiszter, hogy ők Németországot erősnek és egységesnek óhajtják, de tiltakoznak Franeziaországnak szükség fölötti gyengítése és lealázása ellen; s kívánják, hogy e két nemzet az európai államesaládbau egy őket megillető állást foglaljon el azontúl is. Ez volt lényege azon határozati javaslatnak is, melyet én szerencsés voltam a ház asztalára letenni. Ha tehát most újra fölmelegítem ezen tárgyat, az azért van, mert most már a kormány bizonyos lehet, hogy, ha e politikát fogja követni, nem lesz egyedül, hanem előre biztosítva van, hogy legalább az angol hormány együttműködésével fog találkozni. Bátor vagyok ennélfogva a következő interpellatiót intézni a t. miniszterelnök úrhoz: „Interpellatio a miniszterelnök úrhoz. Van-e a kormánynak tudomása arról, hogy lord Granville, az angol külügyminiszter, az angol kormánynak a franezia-porosz háború irányában követett politikáját illetőleg oda nyilatkozott volna, hegy az angol kormány Németországot erősnek s egyesültnek óhajtja, de tiltakozik Franeziaországnak szükségfölötti megalázása és gyengítése ellen. iíogj továbbá az angol kormány óhajtja, miszerint mind a két nemzet megtartsa az európai nemzetek sorában azon állást, mely őket rangjuknál fogva megilleti? Ha van a kormánynak tudomása ezen nyilatkozatról, nem tartja-e tanácsosnak, sőt — a jelen európai helyzetet és a jövő biztonságot tekintve — szükségesnek, az angol kormány igy meghatározott politikáját támogatni, és vele ezen ezél elérésére együttesen közreműködni? Tett-e a kormány a háború kiütése óta valami lépéseket a béke helyreállítása érdekében, s ha tett, hajlandó-e a háznak megmondani, mit tett 1 Elnök : Közöltetni fog a miniszterelnök úrral. Simonyi Ernő: Ez, t. ház, az egyik interpellatio. A másik azon hírekre vonatkozik, melyek Európában az utolsó 14 nap alatt terjedtek el, és melyek — nem lehet tagadni — Európaszerte igen nagy benyomást tettek. Ezen hírek valóságáról alig lehet kétkedni; azonban miüdeddig nincsen más tudomásunk e hírekről, mint melyet hírlapok utján nyertünk, és bármennyire biztos lehet a tudomás — különösen, mikor egész Európa hírlapjai ugyanezt ismétlik — mégis azt hivatalos jellemmel ellátni nem lehet. Ennélfogva, t. ház, interpellatiómnak egyik czélja az. hogy a kormánytól hivatalos utón megtudja a ház. s a ház által a nemzet, ha vajon igaz-e az, hogy az orosz császári kormány a párisi békekötésnek bizonyos pontját fölmondotta volna a török portának, kijelentvén, hogy ő azt ezentúl magára nézve kötelezőnek nem tartja? Méltóztatnak tudni, t. ház, hogy a párisi békekötést hét hatalmasság biztosította. E hét hatalmasság erkölcsileg kötelezve van ezen szerződés föntartására. Már most én azon kérdésbe nem bocsátkozom, ha vajon ezen, Oroszország által megtartatni nem kívánt pont, helyes-e vagy nem? vagy nem túlterhelő-e az Oroszországra nézve! Mindez jelenleg nem tartozik a tárgyhoz. A kérdés csak az, hogy midőn valamely hatalmasság egy oldal ulag és önhatalmilag akar egy szerződést fölmondani, és magát annak kötelezettsége alól kivonni akarja, ha vajon akkor