Képviselőházi napló, 1869. XI. kötet • 1870. augusztus 4–deczember 30.
Ülésnapok - 1869-238
] j 2 238> országos ülés november 17. 1870. a többi hatalmasságoknak áll-e kötelességükben e szerződést föntartani, vagy nem: ha pedig igen, szükségesnek látják-e a szerződést a maga rendes utján revisio alá venni ? Ez, t. ház, volt az eddigi szokás az európai diplomatia eljárásában és ha ezen szokás önhatalmilag egyik hatalmasság által megszegetnék, nem szükség hosszasan magyaráznom, hogy ez Európát véghetlen bonyadalmakba dönthetné; hogy minden szerződésnek véget fogna ez által vetni; mert igen természetes, hogy a szerződés csak addig érvényes, mig valaki azt meg akarja tartani. Ezen tárgy iránt, mely igen komoly és nagyfontoságu: kívánok a kormánytól fölvilágosítást először az iránt, hogy valók-e ezen hirek és másodszor, ha valók, van-e a párisi békét aláirt s biztosított hatalmak közt egyetértés és megállapodás azon működésre nézve, melyet a főimondás irányában követni akarnak ! E szerint T. há r '. az interpellatio igy hangzik: „Interpellatio a miniszterelnök úrhoz. Való-e azon átalánosan elterjedt hir, hogy az orosz császári kormány a magas Portához intézett jegyzékben kijelentette volna, miszerint a czár ő fölsége az 1856-iki párisi békekötés, illetetőleg szerződés kötelezettségeit, a mennyiben azok fölsógi jogait a Fekete tengeren korlátozzák, magára nézve kötelezőknek többé nem ismeri; és hogy az orosz kormány a párisi szerződés egyik lényeges pontjának ily módoni fölmondását mindazon hatalmakkal tudatta volna, kik a szerződést aláirtak és biztosították? Ha való ezen hir, hajlandó-e a kormány a párisi szerződésnek ily módon történt fölmondásába belenyugodni ? És ha nem hajlandó a kormány ezen szerződésnek rendes utoni átvizsgálásába beleegyezni: van-e a kormánynak alapos reménye, hogy a párisi szerződést aláiró s biztosító hatalmak között egyetértés és közös megállapodás fog létre jönni azon eljárásra nézve, mely az említett módon történt szerződési fölmondás irányában követendő?" Elnök: Közöltetni fog a miniszter úrral. Győrffy Gyula: T. ház! Az ipartörvényjavaslatra vonatkozólag van szerencsém a házszabályok értelmében indítványt írásban benyújtani ; melyre az ügy fontossága tekintetéből becses figyelmét kérvén; az indokokat, miután azok Írásban vannak előterjesztve szóval elősorolni nem kívánom, hanem egyszerűen fölolvasom indítványomat. {Olvassa a következő indítványt:) Tekintetbe véve, hogy az ipar- és kereskedelmi miniszter által előterjesztett ipartörvényjavaslatot a központi bizottság, szakértők meghallgatása folytán annyira megváltoztatta,hogy az általa átalakított törvényjavaslat nemcsak a kormány javaslatától lényegesen eltérő, hanem több oly nevezetes elvet is foglal magában, melyek az osztályok elé terjesztve nem levén, általok megvitathatok sem voltak. Tekintetbe véve, hogy miután a képviselőház előre láthatólag a f. évben ezen tőrvényjavaslatot tárgyalni alig fogja s igy lía ennek bővebb tanulmányozásával egy bizottság megbizatik, időveszteséggel egyátalában nem járna, sőt a menynyiben az eszmék tisztáztatnának, a tárgyalásnak megrövidítését is eredményezné. Tekintetbe véve továbbá a tárgy fontosságát és végre A házszabályok 111, §-át, melynek értelmében a ház bármely tárgynak tüzetes tanulmányozása és véleményes jelentés készítése végett külön bizottságokat választhat, Indítványozom: Válaszszon a ház egy 15 tagból álló bizottságot, oly ezélból, hogy az ipar- és kereskedelmi miniszter által benyújtott ipartörvényjavaslatot, a központi bizottságnak jelentésével együtt tüzetesen tanulmányozván és a házszabályok 116. §-a értelmében szakértőket is meghallgatván, véleményes jelentést terjeszszen elő. Kérem ezen indítványt kinyomatni, és Dehogy ezeu nagyfontosságú ügyben sok időt veszítsünk, ennek fölvételi idejét a legközelebbi ülések egyikére kitűzni. Elnök : Ki fog nyomatni és azon ülésben, melyben ennek megtörténtét leszek szerencsés jelenthetni, a t. ház föl vagy föl nem vétele iránt fog határozni. (Helyeslés.) Madarász József: T. ház! A házszabályokra hivatkozva, kérek a háztól szót. Simonyi Ernő képv. társam két kérdést intézvén a kormányhoz, előadásának elején a házszabályokat akként érinté, a mint én részemről, — habár igen sokban örülök egyetérteni t. képv. társammal, e részbeni értelmezését el nem fogadhatván, nem akarom, hogy elmúljék a gyűlések e mai napja is a nélkül, hogy arra nézve legalább észrevétel ne tétessék. Ugy nyilatkozott, — legalább mintegy úgy nyilatkozott— t. barátom, mintha a házszabályok megtiltanák, vagy megszorítanák, vagy nem engednék a ház figyelmét az európai fontosságú viszonyokra fordítva, azokat tanácskozás tárgyául tenni. (Föíkiáltás: Nem azt mondta !) Hozzá tettem, hogy ily formán nyilatkozott, és ha majd méltóztatnak megolvasni a gyorsírók jegyzetei szerint készült naplót, ki fog tűnni, hogy valami ilyest mondott. Ö tehát ez okból tanácsosabbnak tartotta csakis interpellatio utján érni ezt el. Egyébiránt t. barátomnak saját előadása meggyőzhette őt arról, mit én óhajtok kifejezni,
