Képviselőházi napló, 1869. XI. kötet • 1870. augusztus 4–deczember 30.
Ülésnapok - 1869-238
1 1 A 238 országos ülés Lázár Ádám: Második interpellatióm közvetlenül választóim városát, Marosvásárhelyt érdekli. Több, mint két éve egy interpellatio adatott volt be képviselő társam, Berzenczey László által Marosvásárhely várkastélyának az ottani polgárság jogos tulajdonába visszaadása, és addig is a város közepén levő veszélyes lőportoronynak eltávolítása végett. Ezen körülmények, a mennyiben indokoltattak akkor, mindazáltal nem voltak képesek arra birni az illető kormányközegeket, hogy arra mindeddig feleletet adni méltóztattak volna. Azóta, tekintettel a közbejött fölfegyverkezett semlegességi helyzetre, az ottani lőpor torony különös figyelmét vonta magára a polgárságnak, a mennyiben addig 80—100 mázsáig terjedő lőpor volt ott fölhalmozva, azóta pedig ezen készlet kétannyira, több mint 200 mázsára emeltetett. Miután ezen lőpor torony a város közepén íekszik, s annak közelében több intézet, és több egyház is van, úgymint: a protestánsok és kathoíikusok egyházai, a megyei épület, a takarék-pénztár, a kir. adóhivatal, a főtanoda, a nevelde, a Teleki-köiryvtár, az erdélyi kereskedelmi kamara — és egyéb épületek, a melyek részint közvetlen közelében, részint pedig oly kis távolságra állanak tőle, hogy fölrobbanás esetében mind ezen köz-és magán intézet végpusztulásnak lenne kitéve, — ugyanazért, miután ezen körülmények megbízóim szorongatott állását csak nevelik, fölkértek, hogy miután ezen tárgyban hasztalan a legfőbb hatósághoz is folyamodni, ha az országgyűlés előtt beadott kérés az illető miniszterekre semmi hatással nincs, ismételjem ujabban ezen interpellatiót. Bátor vagyok ennek folytán következő interpellatiót megújított alakban fölolvasni. „Interpellatio a marosvásárhelyi várkastóly e's lőportorony érdekében. Berzenczey László marosvásárhelyi képviselő társam még 1868. aug. 23-án a m. k. minisztériumhoz következő Interpellátiót intézte volt : Az erdélyi cs. katonaság főparancsnoksága birtokába kerítvén a M.-Vásárhely sz. k. városábani, ezen város polgárai által épített kastélyt, birtokszerzését tovább folytatandó, ezen, a város közepén fekvő kastélynak 150 lábnyi közterületet kivan kiszakittatni, régi házak lerombolását követelvén, ujabb, az e közben eső építéseket akadályozni mind e mai napig meg nem szűnik. Ugyancsak az erdélyi cs. katonai főparancsnokság ezen kastélynak épen a belváros felől álló egy bástyáját lőportartó toronyul használván, egy lehető explosiótoli félelem által a város összes polgárságát folytonos aggodalomban tartanovember 17. 1870 ni kedve tartja. Tisztelettel kérem a m. k, minisztériumot: hogy ezen, a katonai főparancsnokság és az említett város közti viszály kiegyenlítése körül minő lépések tétettek, és befejezése mikorra várható;" Mely TnterpeUatio az 1S68. okt. 23-ki 302-ik ülésen 2688. sz. a. a m. k. minisztériumnak kiadatott. Miután ezen fölszólamlásnak eredménye mindeddig nincs tudva, és az illetők mindkét irányban nag)^on érdeklődnek: kénytelen vagyok a m. k. kormányt, jelesen a miniszterelnök, mint honvédelmi miniszter urat ismételve tisztelettel kérdeni és kérni: Tett-e valamely lépést a jelzett várkastély visszabocsátása, és addig is a lőportorony eltávolítása iránt ? Bárminő sikernek mielőbbi tudatását kórvén, bátor vagyok ezt a : t. ház figyelmébe ajánlani. Elnök: Közöltetni fog a miniszterelnök úrral. Simonyi Ernő: T. Ház ! Két interpellátiót akarok intézni a miniszterelnök úrhoz. (Bálijuk! j Ha a ház tanácskozási rendje megengedné, én a t. ház figyelmét Európa jelen helyzetére fognám fölhívni, ez által alkalmat nyújtván a kormánynak fölvilágosító nyilatkozatokat tenni; más részről pedig alkalmat nyújtván a háznak is véleményt mondani a nagyfontosságú fönforgó eseményekkel szemben. (Halljuk!) De miután a mi házszabályaink nem engedik meg az ily eljárást, kénytelen vagyok interpellatio utján nem elérni ugyan azt, hanem elérni azt, mit házszabályaink keretében elérni lehet, t. i. fölvilágosítást a kormánytól Európa jelen helyzetére nézve. Ugy hiszem, hogy a helyzet komolysága eléggé igazol engem ezen eljárásban. Az interpellatiók elseje, t. ház, vonatkozik azon háborúra, mely már hónapok óta foly Francziaország és Poroszország közt. Méltóztatnak emlékezni, hogy nem régiben magam és elvbarátaim nevében, határozati javaslatot adtam be a háznak. Ezen határozati javaslatnak egyik czélja az is volt, hogy a kormány nyilatkozatot tegyen a ház előtt az iránt, hogy mit tett a háború kiütése óta a béke helyreállítására. Nem tudom, vajon akkor roszul fejeztem-e ki magamat, vagy a miniszterelnök ur értett félre, de ő arra mitsem felelt, hanem arról szólott, hogy a béke föntartására mit tettek. A béke föntartására természetesen akkor tehettek lépéseket, mielőtt még a háború kiütött. Az én kérdésem azonban arra vonatkozott: mit tett a kormány a béke helyreállítására, mióta a háború kiütött? Mert én, t. ház, ugy fogom föl a semleges hatalmas-