Képviselőházi napló, 1869. XI. kötet • 1870. augusztus 4–deczember 30.
Ülésnapok - 1869-238
108 238. országos ülés november 17. 1870. szagos ülésben újból interpelláltam a közlekedési miniszter urat, az ezen okmányok szerint immár valókul bizonyított mulasztások orvoslása végett; de ezen interpellátiómra teleletet adni a miniszter mai napig elmulasztotta; figyelembe véve, hogy Strousberg fővállalkozó az 1868-ik évi XIII. t. czikk 5. §. értelmében tartozott volna az északkeleti vaspályát Debreczentől Szigetig e f. évi október 1-én a forgalomnak átadni — és még a vaspálya Szathmárig sincs elkészítve, s az elkészített munkálatok is nagy részben haszonvehetetlenek levén, a szállítás teljes elhanyagolása, a munkásokkal kimélytelen durva bánás, és rendetlen fizetés miatt fölmerülő hiányok a vaspálya készültét a vidék, s különösen azoknak, kik terményeiket a pálya október 1-őrei megnyitásának reményében Szathmárra szallitották, kiszámíthatatlan kárára, bizonytalan időre odázák el. Mindezeknél fogva kérdem a közlekedési miniszter úrtól: mondja meg, ki az oka annak, hogy annyi kérvényezés, és előleges figyelmeztetés daczára, az 1868: XIII. t. czikk rendeletének máig sem tétetett elég? mondja meg, szándékozik-e, és mikor, a most idézett törvényt végrehajtani, vagy sem? Végre pedig mondja meg: mi forrásból, miként, és mikor fog az államnak, és az e pálya el nem készülése miatt károsult egyes polgároknak kárpótlást eszközölni?" Elnök: Közöltetni fog az illető miniszter úrral. Kiss János: Ezen előterjesztett interpellatióm által az állam s egyesek vannak károsítva ; (hosszas derültség.) azaz, az interpellatiómban elősoroltak az államot, s az egyeseket illetik. Most következik egy másik interpellatió, ugyancsak a közlekedési miniszter úrhoz, mely által egyenesen egyes polgárok vannak károsítva. ((Ismételt élénk derültség. Olvassa a következő interpellahot.) „Interpellatió a közlekedési miniszter úrhoz, Tekintve, hogy e folyó 1870-ik év május 23-án tartott országos ülésben a Szathmár városa határán átvonuló éjszakkeleti vaspálya alá egyes polgárok birtokából elfoglalt területek kártalanítása iránt az 1868: XIII t. czikkek 1 §-a értelmében a kellő intézkedések megtétele végett interpelláltam a közlekedési miniszter urat, és interpellátiómra mai napig feleletet nem kaptam ; tekintve, hogy az egyes polgárok ezen sérelme orvosoltatása végett, részint személyesen, részint Szathmár-város köztörvényhatósága utján miniszter úrhoz kérvényeztek, és kérvényezésöknek tetemes kárukkal eredménye mai napig sincs, — ismételve azon kérdést intézem a közlekedési miniszter úrhoz: szándékozik-e interpellátiómra feleletet, egyszersmind okát adni, hogy az 1868: LV. t. czikk azon rendeletének — mely szerint az illető polgárok haladéktalanul kártalanitandók, miért nem tett eddigelé eleget? s szándékozik-e és mikor, az idézett törvény rendeletének eleget tenni, s a jogtalanul károsodó polgárokat kártalanítani? Elnök: Szintén közöltetik az illető miniszter úrral. Horn Ede; T. ház! Pár héttel ezelőtt a buda-pesti „Localeorrespondenz," kő-nyomatu lap, mely helybeli újdonságokkal látja el az itteni sajtót, azon hirt hozta, hogy egy rendkívüli bizottság küldetett ki, oly czélból, hogy az ország különféle vidékein azon egyéneket, kik az utóbbi három évben mint a hadi szolgálatra képtelenek, vagy nem kötelesek fölmentettek, fölülvizsgálat alá vegye. Ezen hirt a lapok alig érdemesítették tárgyalásra, mert átalában félreértésnek vették. De azóta az ország különböző vidékeiről azon hir jött, hogy a bizottság már működik, és pedig nagyban. így például a tegnapi lapokban volt olvasható, hogy Makón a múlt évben fölmentett 120 ujoncz közül 80 besoroztatott a múlt hét folytában. Én azt hiszem — és nem kételkedem, hogy ezen véleményben mindenki osztozni íog, — hogy nagyon sajnosak és számosak a visszaélések az ujonczozás és besorozásnál. (Igaz a szélső balon.) A protectio, a pénz és más efféle eszközök igen gyakran fölmentenek oly fiatal embereket, kik nagyon képesek volnának szolgálni. Ezen viszszaélések annál sajnosabbak, minthogy a szegényebb osztályokra nehezednek, mert átalában épen a gazdagok ki tudnak bújni, míg a szegényeknek szolgálniuk kell. Másrészről elismerem, hogy a kormánynak nemcsak joga, hanem kötelességében is áll jövőre biztosabb, szigorúbb és becsületesebb ujonczozási bizottságokat kiküldeni, hogy ezen viszszaélések ne ismétlődjenek. De ha elismerjük, hogy ezen visszaélések nagyon sajnosak, ha elismerjük, hogy a kormán}mak kötelessége jövőre elejét venni ezen visszaéléseknek: azt hiszem, hogy a kormánynak még semmikép nincs joga, ezen rendszabálynak visszaható erőt adni, azaz azon egyéneket, kik az utóbbi három év alatt, mint a hadi-szolgálatra képtelenek, vagy mint nem-kötelesek, fölmentettek, az ő kónyekedve szerint ujabb felülvizsgálat alá venni, s illetőleg besorozni. Minden alkotmányos országban, az alkotmányos polgároktól csak azon kötelezettségeket
