Képviselőházi napló, 1869. XI. kötet • 1870. augusztus 4–deczember 30.

Ülésnapok - 1869-237

237. országos ülés october 31. 1870. 95 Kijelentettem tehát, hogy a kormány a semlegesség által nem tartja magát fölmentve attól, hogy azon védelmi előkészületeket megtegye, melyek szükségesek, hogy a monarchia biztonsága, a monarchia érdekei senki más akaratától, hanem csak saját maga elhatározásától és erejétől függjenek. (Atalános helyeslés.) De ugyanakkor kijelentettem azt is, hogy nem felelne meg a kormány — ezek voltak akkor mondott szavaim — a közvélemény várakozásának, ha a semlegességnek oly formát akarna adni, mely bármely hatalmat följogosítana arra, hogy ebben kihivást, ellenséges szándékot láthasson. {Élénk helyeslés.) Ez volt tehát a teljes, tökéletes semlegesség mindaddig, mig a háború localisálva marad — azon politika, melyet a közös külügyminisztérium a magyar minisztériummal egyetértve addig követett. Ennek eredménye az, hogy a monarchia részére íöntartatott a béke, hogy a monarchia megóvatott mindazon áldozatoktól és mindazon szenvedésektől, melyek még a győztes háborúval is járnak. És megvallom, okot arra, hogy e politikától eltérjünk, Simonyi határozati javaslatában nem látok. (Élénk helyeslés.) A semlegesség föltételeivel meg lehet egyeztetni azt, hogy valamely állam, midőn a hadviselő felek által arra fölszólittatik, barátságos tanácsot adjon; de, hogy e tanács a béke helyreállítására sikeres hatással legyen, szükséges, hogy a viszony mindkét fél irányában egyaránt őszinte ós nyilt legyen. (Élénk helyeslés.) De ha a semlegesség nem zárja ki ezen eljárást, melyet a kormány, ha fölszólittatnék, követni bizonyosan kötelességének tartana: ugy határozottan kizárja azon irányt, melyet Simonyi Ernő képviselő ur határozati javaslatában indítványoz ; mert az interventio és non interventio minden előnyét egyesíteni lehetetlen. (Élénk helyeslés a jobb oldalon és a balközépen.) Semlegességi politikát hirdetni és békeföltételeket akarni diktálni, oly félszeg politika, melyet a közös külügyminisztériumnál ajánlani, magamat hivatva nem érzem. {Élénk helyeslés a jobb oldalon és a balközépen.) Mondotta még a t. képviselő ur, hogy igenis helyes politika a semlegesség; de mi történik akkor, ha mások irányunkban azt nem tartják meg? Erre válaszom az, hogy akkor mi is megszüntetjük és akkor fogjuk azon egész erőt fölhasználni, melyet ma megkímélhettünk. {Élénk helyeslés.) Elnök; Miután az indítványozó indítványát kifejtette, és arra a házszabályok 127. §-a értelmében a miniszter ur észrevételét megtette, nincs egyéb hátra, mint hogy szótöbbséggel döntse el a t. ház azon kérdést: kívánja-e Simonyi képj viselő ur határozati javaslatát tárgyalás alá . venni, s ha igen, kiván-e arra tárgyalási napot tűzni ? Kérdem tehát a t. házat: kivánja-e Simonyi képviselő urnák határozati javaslatát tárgyalni vagy nemi A kik kívánják, méltóztassanak fölállni. (Megtörténik.) A többség nem kívánja tárgyalni. Következik a napirendre kitűzött második tárgy, Tisza Kálmán képviselő ur indítványa, mely föl fog olvastatni jegyző ur által. Ivacskovics György jegyző (olvassa Tisza Kálmán indítványát.) Tisza Kálmán: T. képviselőház ! (Halljuk! Halljuk!) Midőn most fölolvasott indítványomat a házszabályok értelmében indokolni szándékozom, meg kell vallanom, hogy némileg nehéz helyzetben érzem magamat, mert nem szeretem fölösleges beszéddel a t. ház türelmét fárasztani. Saját meggyőződésem pedig azt sugalja, azt mondja, hogy ezen indítványt indokolni felesleges, mert indokolja ezt egy felől Európa helyzete, más felől azon helyzet, melybe — országunk biztonsága tekintetében — jutottunk. Mindamellett indokolni fogom indítványomat, mivel nem tudom, hogy mások is ugy gondolkoznak-e mint én. De mert azt a körülmények által látom indokoltnak, én részemről rövid leszek. Azt gondolom t. ház, hogy ha valaha mindenkinek meg kellett győződni arról, hogy egy ország nemcsak jóléte, de íénállása iránt is csak ugy érezheti magát biztosan, ha van országos hadereje, melyre a veszély minden pillanatában támaszkodhatik: ugy a legközelebbi események, kell hogy arról meggyőztek legyen mindenkit. Láttuk, hogy mit érnek valójában, bár szomorú, hogy csak annyit érnek mind azon remények és óhajtások, melyek szerint azt kellett volna | hinni, hogy ma már a szellemi és erkölcsi fegyverek azok, melyek a nemzetek lételét biztosítják ; meggyőződhettünk, róla mit érnek azok, midőn láttuk Európa legműveltebb nemzeteinek kettejét az anyagi erők végletekig alkalmazásával oly módon törni egymás megrontására, mely a középkor sötét századainak is becsületére, vagy mondjuk gyalázatára vált volna. (Fölkiáltások bal oldalról: Igaz!) Ily körülmények közt, mondom, lehetetlen, hogy ne érezze mindenki: mikép az ország fönállásának, biztonságának íőföltétele az, hogy legyen egy, valóban országos oly hadereje, a minőnek létrejöttét indítványom által ezélozom; mert a szellem fegyverei is csak akiíor érnek valamit, — a miként a tapasztalás is mutatja, — biztonság szempontjából: ha azoknak az anyagi erők is rendelkezésükre állnak. (Fölkiáltások baloldalról: Igaz !j