Képviselőházi napló, 1869. XI. kötet • 1870. augusztus 4–deczember 30.
Ülésnapok - 1869-237
237 országos illés october 31. 1870. 89 szenvedélyekhez, a szívhez szóló hatásos szavakban, hanem a tényekből merített hidegen számító logika száraz szavaival indokolom e határozati javaslatot, vissza pillanthassak e háború eredetére. (Halljuk!) Tudjuk mindnyájan, hogy e háború a múlt nyáron átalános béke közepett váratlanul mindnyájunkat meglepett. Mi idézte elő e háborút? Látszólag a spanyol királyválasztási kérdés. Ezen kérdés már egy másik alkalommal háborúba, egy hosszú évekig tartott véres háborúba dönté Európát. Nem lehet tehát mondani, hogy a spanyol választási kérdés egyátalában semmi nyomatékkal nem bir! de ez alkalommal, mint szerencsém lesz később bővebben kifejteni, én nem tartom a spanyol királyválasztási kérdést a háború igazi okának. Méltóztatnak-igen jól tudni, hogy Franeziaországban 18 óv óta állott főn a esászári kormány. Én minden erős kifejezést mellőzni akarok, hanem azt lelkiismeretesen még is nyíltan kimondhatom, hogy alig ért valaha egy népet oly csapás, mint a milyen volt Prancziaországra nézve e 18 évi caesarismus. (Helyeslés a szélső bal oldalon) A eentralisatio, a materialismus, fényűzés, üzérkedés, átalános romlottság és erkölcstelenség voltak azon gyümölcsök, melyeket ssült. (TJgy van! a szélső bal oldalon.) Szabad lopás volt a császárság minden iiivének 20 év óta jelszava, mely támaszait a trón körül gyüjté. Az egész politika abban volt központosítva, hogy nagy többség legyen a kamarában, s legyen egy legyőzhetlennek tartott hadsereg, melyre a kényuralom minden körülmény közt szabadon támaszkodhatok. Ennek igen természetes következése az volt, hogy az országban átalános elégedetlenség, átalános nyugtalanság uralkodott. Ily állapotban találta Francziaországot ezen királyválasztási kérdés. De mint mondám ez nem volt valódi oka a háborúnak. Méltóztatnak emlékezni, hogy midőn a törvényhozó testben Grammont herczeg külügyminiszter nyilatkozott, ezt oly hangon tette, melyen egy miniszter sem nyilatkozik a törvényhozás teremében, hacsak a háborút azon félre, kiről nyilatkozott, reá erőszakolni nem akarja. Minden diplomatiai szokással, minden előzménynyel ellenkező nyilatkozat volt ez, s mindenki belátta, hogy itt minden áron háborút akarnak. Mi volt tehát valódi oka ezen háborúnak ? Valódi oka, nézetem szerint, egyedül az volt, hogy a franczia kormány látván, hogy az országban minden támaszát elvesztette, a nemzet figyelmét a háborúra, illetőleg a külügyekre akarván fordítni: el akarta magáról hárítani KÉrV. H. NAPLÓ 18S-® XI. azon belső veszedelmet, melynek a trónt kitéve lenni látta. Ürügyül pedig igen könnyű volt a franczia kormáirynak fölhasználni azt, a mi, meg kell vallani. Franeziaországban körülbelől 200 év óta traditionalis politika volt. A franczia politikusok ugyanis átalános elvül elfogadták azt, hogy Francziaország biztonsága megkívánja, hogy minden oldalról csak apró államokkal legyen körülvéve, és e politikának következménye volt az is, hogy Francziaország mindenkor ellenezte a német egység lótrejövetelét. Méltóztatnak emlékezni, hogy néhány esztendővel ezelőtt, midőn Olaszország egyesülésre törekedett, melyet fokonkint be is fejezett: ezt szintén Francziaország akadályozta ugyanazon elvből, ugyanazon politikából. Először beleegyezett ugyan Lombardia hozzácsatolásába, később, ámbár már több nehézséggel, középolaszországnak hozzácsatolásába is beleegyezett; de már Nápoly hozzácsatolása alkalmával nem engedte az olasz flottát a tengeren működni, hogy az egyesülést, ha lehet, meg akadályoztassa, vagy legalább nehezítse. Végre, hogy egész Olaszország egyesülését megakadályozhassa, egész néhány hónapig ezelőtt Rómában hadsereget tartott. Ugyanezen politika szempontjából, mely szerint Francziaország akadályozta az olasz egység létrejövetelét, akadályozta és ellenezte mindig a németegység létrejövételét is. Ezen német egység létrejövetelének megakadályoztatása, dynastikus ambitio és a belzavaroktóli félelem volt oka ezen háborúnak. Méltóztatnak tudni, hogy a spanyol királyválasztás kér désére nézve fölmerült nehézség már a franczia külügyminiszternek azon nyilatkozata után is, melyről az imént emlékeztem, visszavonatott a porosz király által. Tehát a háborúnak azon oka, mely, mint ürügy adatott elő, megszűnt, ós a franczia császár mégis sürgette a háborút, sürgette már most sem az európai egyensúly visszaállítása, sem bármely más, a spanyol trón betöltéséből származható nehézségnél fogva, hanem sürgette egyenesen a német eg3' , ség létrejövetelének megakadályoztatása végett, és ezáltal megtámadta a német nemzet azon elidegenithetlen jogát, melynélfogva minden nemzet szabadon rendelkezhetik saját sorsával. Midőn a háború kitört, mi részünkről a semlegességet kívántuk szigorúan fentartatni, és miért? mert, tiszt, ház, Francziaország részéről a háború-üzenet igazságtalan volt; megtámadta a német nemzetnek elidegenithetlen jogát saját magáról rendelkezhetni; és meg kell vallani azt, hogy nálunk 12
