Képviselőházi napló, 1869. X. kötet • 1870. julius 14–augusztus 3.

Ülésnapok - 1869-211

92 211. országos Ölés Julius 16. 1870. zelni — másért aligha lesz érdekelve, mint hogy mint a kormánynak egyik tagja, elkövessen mindent, mitől ezen országnak és ezen ország jelentékeny alkatelemeinek, a városoknak emelkedését várhatja. (Fölkiáltások bal felől: A jobb oldalét! Halljuk! Halljuk!) Szomorú volna, ha föl kellene adni azon hitet, hogy a kormánynak minden tagját nemcsak ezen kötelességérzet vezeti most, de hiszem ez fogja vezetni akkor is, ha a pártállások s a többség megváltozván, egy másik kormány váltandja föl a mostanit. Szomorú volna, ha azt kellene hinnünk, hogy a kormánynak, akár a mostaninak, akár a. jövendőnek, csak egy tagja is eljárásában valami más által vezettessék, mint minden egyes eoncret esetben a jóra való törekvés által. Tehát én azt állítom, hogy a kormány s annak egy tagja sem fog útjában állani akarni azon statútumnak, melyet valamely város egészen helyesnek, a maga viszonyainak megfelelőnek s azért magára nézve jónak mond, föltéve, hogy az ugy, mint a belügyminiszteri államtitkár ur Tóth Vilmos barátom kifejté, az ország törvényeivel, s a kormány átalános érvényben tettleg fönálló rendeleteivel nem ellenkezik, a mit megőrizni kötelessége s a melytől való különbözet nem fogna bekövetkezni még akkor sem, ha külön törvénynyel rendeztetnének a városok; miután a törvényhozásról föl kell tenni, hogy e törvényt nem fogná ugy alkotni, hogy collisiót idézne elő a már fönálló törvényekkel. Tehát akár statútummal akár külön törvénynyel rendeztessenek a városok, a fölött semmi kétségem, hogy törvények között összeütközés sem az egyik, sem a másik utón nem idéztetnék elő. Hogy tisztelt barátaim a túlsó oldalról egy kicsit meszszire mennek a sőtetlátásban, annak csak egy példáját leszek bátor fölemlíteni, vévén azt Komárom városa érdemes képviselőjének utóbbi előadásából. (Halljuk.) 0 azt monda : „Jól lett megjegyezve már tegnap s ma ismét Győrfty Gjmla t. képviselő ur által, hogy a statutarius jog tulajdonképen a belügy miniszter hatáskörét növelné, nem pedig a városokét, tehát ne hivatkozzunk arra, mint a városok érdekében levőre. És azután mit mondott ? azt monda, hogy az önkormányzat nincs megkülönböztetve a közigazgatástól, következőleg a mit majdan az önkormányzat czime alatt kapnának a városok, azt az állami közigazgatás czime alatt megint a kormány szépen visszavenné. Hiszen ha ezt e czimen tehetnők, akkor a városokra nézve is bátran elfogadhatnék a külön tötvény általi rendezést, miután kétséget nem szenved, hogy akár miben álljon az állami közigazgatás közvetítése, s akár milyen lenne a városoknak azon külön rendezése, az csakugyan a municipiumokra lenne bizva s a kormány ezen czim alatt tőlök is visszavehetne az önkormányzat czimen nyert jogokat csakúgy, mint a megyéktől. De még kiáltóbb ellentétet is mutathatok ki ugyanazon beszédből. Azt mondja a t. képviselő ur, hogy ezen törvényben különböző dolgok vannak megállapítva, azon különböző dolgok, — a melyeket ő elősorolt, s melyek, miután csak most hangzottak el, még a ház emlékében vannak. Egy felől azt állitá a t. képviselő ur,hogy nemcsak addig terjed ezen törvénynek hatálya, a meddig a városi köztörvéűyhatóság, tehát a meddig az általam is kijelölt határ tart, a mit t. i. ezen minőség von maga után; hanem közvetve kiterjed egyszersmind azokra is, a melyek a várost mint községet és mint tulajdonost illetik. Alig néhány sorral utóbb még azt mondja, hogy az által, hogy a statútumoknak a belügyminiszter által kell helyben hagyatniok, a város mint község, mint vagyontulajdonos oda van dobva a kormány omnipotentiájának, ettől függvén azon statútumok sorsa, melyek hivatvák azokat rendezni e minőségükben. Egyik a kettő közöl nem áll: vagy kiterjed ezen törvénynek hatálya a városokra, mondott irányban is, és akkor ezen törvény alatt állanak azok ez iránybau is, vagy nem terjed ki azokra, és akkor eshetőleg a belügyminiszter omnipotentiája alá esnek; de a kettő együtt, ez teljes lehetetlen. Mert ha közvetve átvitten, azon tekintetben is e törvény uralkodik, akkor nem uralkodhatik a belügyminiszter önkénye, vagy az uralkodik, de akkor ama törvény ide nem terjed ki. A t. képviselő urak megelégedhetnek azzal, hogy vagy az egyiket róják rá, mondván, hogy ezen törvény következésében messzebb megy mint kellene, vagy a másikat, hogy a statutarius jog a belügyminisztérium önkényének dobja martalékul a városokat; mindkettőt azonban ne róják rá, mert nem fér meg együtt. A mondottak után különösen hangzik, midőn azon kérdést halljuk a tulfélről: miért kíván mégis Wahrmann, és miért kész a kormány Buda-Pestre nézve külön törvényt engedni ? E kívánat s ezen készség tökéletesen megfelel azon egész észjárásnak, melyet az imént tolmácsolni bátor voltam, s mely e törvényjavaslatnak alapul szolgál. Különböző viszonyoknak különböző intézkedés felel meg ; szerintünk ezt minden egyes város megkaphatja a statutarius jog segélyével, Pest pedig törvénynyel. Pest, mint az ország fővárosa, mindenesetre kivételes helyzetben van, olyanban, a milyenben nem osztozik vele az országnak több iparos és kereskedő vagyonos és müveit városa: én ezt nem veszem kétségbe; sőt tudom, hogy, hála isten, vannak;