Képviselőházi napló, 1869. X. kötet • 1870. julius 14–augusztus 3.
Ülésnapok - 1869-211
211. országos ölés natkozólag — mint ha azt mondjuk, hogy minden várost oda dobunk, csak Pest városa számára akarunk külön tőrvényjavaslatot! (Élénk helyeslés bal felől.) Tehát adjunk Magyarország minden városának egy törvényt; később ezen törvényhez megtehetjük azon módosításokat, melyekre Pest városának szüksége lesz. Még csak néhány szót. (Bal felől: Halljuk!) Nem akarok visszatérni arra, a mit t. képviselőtársam Győrffy oly jól mondott a városok demoeratieus elemeiről és azon szerepről, melyre a városok hivatva vannak jövőre Magyarországban; hanem azt tudjuk mindnyájan, t. ház, hogy igen nehéz perezet élünk, oly időperezben élünk, hol talán ma és holnap közt Magyarország jövője, talán létele is kérdésben forog. (Jobb felől ellenmondás. Bal felől fölkiáltások: De ugy van '.) Örömest elfogadnám a garantiát, h \ valaki adni akarná arra, hogy nem lesz. (Zaj, zúgás.) Tudjuk mindnyájan azt is, hogy a városok képviselik épazon elemet, a melynek igen nagy szerep juthat a válságban, azaz: az intelligentiát és vagyont. Ne idegenitsük magunktól a vagyonosokat, ne idegenitsük el azon elemet, „a vagyont és a haladásérti buzgólkodást", mert ne ámítsák magukat, t. képviselőtársaim, azzal, hogy a városok el fogják engedni a törvényjavaslatot azért, mert itt megszavazva lesz, hogy a városok alávetik magukat ennek, ezt én nem hiszem. (Jobb felől fölkiáltások: Ohő! Muszáj!) Én bizonyos vagyok benne, hogy ha ezen törvényjavaslat ugy fogadtatik el, a mint itt van, el fogja idegeníteni a városok igen lényeges részét a kormánytól. (Jobb felől ellenmondások.) Példával is szolgálhatjuk. (Fölkiáltások jobb felől: Látjuk!) Tudom és elismerem Montesquieu azon szavainak igazságát: „le moi est inevitable", azaz: lehetetlen, hogy az ember magáról ne beszéljen; mégis engedjék meg azt kimondanom, hogy én bizonyos vagyok benne, hogy ha sikerült nekem oly városban megválasztatni, mely eddig egészen jobb oldali volt, ezt nagy részben unnak köszönhetem, hogy a mostani törvényjavaslat elidegenítette a várost a kormánytól. (Ugy van! Zaj. Elnök csenget.) S épen azért, ha csupán pártérdek vezérelne minket, csak azt kivánhatnók, hogy fogadják el ezen törvényjavaslatot, (Ugy van!) ugy, a mint itt van: mert akkor bizonyosak lehetünk, hogy minden közelebbi választás alkalmával a városokban soraink gyarapodni fognak, és a legközelebbi átalános választás alkalmával meglehet, hogy a többség szintén a miénk lesz. (Helyeslés bal felől Zaj.) De mivel a pártérdek fölé teszszük a haza érdekét, (Helyeslés bal felől) még egyszer arra kérem föl, főkép a jelen nehézségteljes perczben önöket: vigyázzanak arra, hogy ne jöjjön létre, Julius 16. 1870. c;oly törvény, mely a várost, mely a vagyont, mely a haladás elemeit elidegenítse a kormánytól. (Helyeslés, éljenzés bal felől.) Wahrmann Mór: Csak személyes észrevételre kérek szót. (Zaj. Fölkiáltások bal felől : Nincs személyes kérdés ! Jobb felől: Halljuk ! Elnök csenget.) Elnök: Fölkérem a t. házat a házszabályok tiszteletben tartására ; Wahrmann mór t. képviselő ur, azonnal följegyeztette magát a szólásra. (Halljuk!) Wahrmann Mór: Mind Simonyi Lajos báró, mind Horn Ede képviselő urak által szavaim tévesen adattak elé. Nem tulajdonithatom ezt másnak, mint hogy talán homályosan fejeztem ki magamat: mert nem tehetem föl. hogy két képviselő ur ferdítette volna el szavaimat; de nem mondottam soha és semmi alkalommal, hogy az ország többi városai nem állnak a műveltség azon fokán, mint Pest. Én a következőket mondottam, és erre nézve hivatkozom a gyorsírói jegyzetekre. Először azt mondottam : hogy városaink átalában még nem állnak azon fokon, melyet én kívánnék, nem felelnek meg azon eszménynek, mely szemem előtt lebeg, és így átalánosságban szóltam is: nem vonatkoztam sem Pestre, sem Budára, sem más városra, mert én ezeket sem tekintem erre nézve kivételnek! (Ugy van! jobb felől.) Ez volt az első. Másik alkalommal azt mondottam, hogy oly lényeges különbség van városaink közt, hogy sok város csak a város nevével, nem pedig egyéb kellékeivel is bir, és nem felel meg annak, mit én egy várostól várok. Ez Is sem rágalmazása, sem lealázása Pozsony , Soprony vagy Arad városának, hanem tény; (Ugy van! Helyes ! jobb felől) sőt épen ellenkezőleg azt mondtam, hogy ki merné összehasonlítani a 16 szepesi város, vagy a báiryavárosok egyikét valamely alföldi várossal, vagy Pozsonyt, Sopronyt, Kassát, — ezeket név szerint emiitettem, — Erdély úgynevezett kis, 1000 lelket is alig számláló városaival. Ez sem lealázas, sem rágalmazás, (Helyeslés jobb felől) és mert nem szeretném, ha ezen szavaim félreértetaének, kényszerültem e rövid fölszólalásra. (Helyeslés bal felől.) Tóth Vilmos államtitkár: T. képviselőház! Az átalános vita alkalmával volt szerencsém elmoudani a törvényjavaslat fölött nemcsak átalánosságban, de még részletekben is nézeteimet, különöseu pedig e pontra nézve, és igy a t. ház csak helyeselni fogja azon eljárásomat, hogy ezúttal ismétlésekbe nem akarok bocsátkozni, polémiába nem ereszkedem, és csupán mint a belügyminiszter ur által megbízott képviselő, az ő álláspontját fogom néhány szóval e §-ra nézve jelezni.
