Képviselőházi napló, 1869. X. kötet • 1870. julius 14–augusztus 3.
Ülésnapok - 1869-211
211. országot ülés Julius 16. 1870. vesztik minden érdemöket; osztási hajlamokkal a városok polgárait nem vádolják még, önök sem a túlsó oldalon; a mi pedig a független elemet és az értelmiséget illeti, a tapasztalás azt igazolja, hogy a városok polgárai közt azok áldoznak legtöbbet a közügyért, kik polgártársaiknak közbizalmában, tiszteletében ugyan első sorban állnak, de a legtöbb adótfizetők diszes társaságában, talán épen ezen oknál fogva nagyon ritkán foglalnak helyet. De azonkívül, hogy nincs indok, melynél fogva a most emiitett 20. §. a városokra kiterjesztendő lenne, bátor vagyok a t. ház figyelmébe ajánlani azt is, hogy ezen szakasz a városokra nézve sokkal veszélyesebb követkeményü lehet, mint a megyékben. Nem osztozom ugyan teljesen azoknak nézetében, kik azt hirdetik, hogy a tőke és a munka egymással folytonos harczban állanak ; de e kettőnek sok tekintetben ellentétes természetét és érdekét kétségbe vonni nem lehet, valamint azt sem, hogy ezen különbség főleg a városokban emelkedik különös fontosságúvá. Ha tehát a törvényhozás a városokkal egyoldaluíag rendelkezik, és a tőke önző érdekének túlsúlyát rendszeresiti, ezen eljárás okvetlenül a másik közgazdászati tényezőnek elnyomatására vezet. Nem szabad továbbá felejteni t. ház, hogy a városok, mint mondani szerencsém volt, egyszersmind községek és sokszor földbirtokosok is; ha tehát a virilis jog a városokra is kiterjesztetik : miután abban a legnagyobb tőkék foglalnak helyet, a társadalmi egyensúly igen könnyen megzavarható, és az is megtörténhetik mint Temesvár város feliratában igen helyesenkifejté, hogy megtörténhetik, miszerint azok jutnak virilis szavazat utján a közügyek élére, kik a városokkal szerződési, üzleti viszonyban vannak; s igy az önérdek a város érdeke felé emelkedhetik és az önző önérdek túlsúlyra emelkedése szomorú helyzetet idézhet elő. Végre, nehogy e pont alkalmazhatlanságának fejtegetésénél hosszasabban időzzek, ijesztő példa gyanánt az egyes városokban lakó, igen gazdag püspökségekre és káptalanokra mutatok. Bátor voltam figyelembe venni a IV. fejezetet, is mely a főispáni hatáskört tárgyazza Hogy azon fejezetben foglalt elveket helyesnek, vagy helytelennek tartom-e, annak fejtegetésé nem ide tartozik, de méltóztassanak meggondolni t. ház, hogy a városok, melyek még sohasem voltak főispánnal boldogítva, most a fokozott ós majdnem mindenhatóvá tett hatalomkörnek rajok is kiterjesztése által valóságos gyámság alá lennének helyezve; oly gyámság alá, melylyel az 1847 előtti viszonyok közt sem bírtak. Es igy méltóztassék a t. ház figyelemre méltatni azon körülményt, hogy ezen gyámság nemcsak a törvényhatóságokra, mint a megyékre, hanem a birtokos községekre is nehezedik, melyek ez által a tulajdonnal összekötött jogok gyakorlatában is sokszor érzékenyen akadályoztatnak. Egészen igaza van Debreczen városnak, midőn az országgyűléshez terjesztett feliratában a hazai törvényekre hivatkozott, melyek szerint a tulajdonjog fölötti szabad rendelkezésben csak a kiskorúak, kábák és pazarlók korlátozhatók. Én még csak azt jegyzem meg, hogy a kiskorúak, kábák és pazarlók közé sorozni a városokat, ezek iránti nem nagy rokonszenvet mutat. A tisztviselőket t. ház az 1848-iki XXIII. t. ez. értelmében eddig a városok polgárai közvetlenül választották. Ezen a gyakorlat által is szentesitett jog már tulajdonukká vált, és pedig oly mértékben, hogy a kijelölési jogot is saját küldöttségeik által gyakorolták. Az ily jogoknak confiscatiója t. ház mindig keserűségeket okoz, különösen pedig akkor, midőn erre semmi alapos ok nem létezik. És a ki talán kétségbe vonná azt, hogy igen helyes, ha a városok közvetlenül választják meg tisztviselőiket, annak aggodalmait el fogja oszlatni Eötvös József miniszter ur, ki az 1844-iki országgyűlésben, ha jól emlékszem, mart. 21-én. fényes szónoklattal védelmezte a városok rendezésének ügyét, és különösen a polgárok közvetlen választási jogát. Nem tudom, hogy a t. miniszter ur most már más nézetben van-e ? de azt tudom, hogy azon érvek, melyek e beszédében foglaltatnak, örök igazságokat tartalmaznak, s ha az emberek nézetei változnak is, az igazságok nem változnak meg soha. Azt hiszem t. ház, hogy az eddig felhozottak is eléggé igazolják azon állításomat, hogy e törvényjavaslatot a városokra kiterjeszteni nem lehet. Ha e törvényjavaslat maga nem árulná el, elárulja azon indokolás, melylyel előterjesztetett és azon védelem is, melylyel e törvényjavaslatot ótalmazták, bizonyítják eléggé, miszerint e törvényjavaslat főleg és majdnem kizárólag a megyék iránti szempontokból készült, ezen szempontból tárgyaltatott, ezen szempontéból lett elfogadva, s igy a városoknak ezeknek ényegileg eltérő viszonyaira nem volt elegendő figyelem fordítva. Es miután erről meg vagyok győződve, a központi bizottsági előadó urnák azon megnyugtatása, hogy e törvényjavaslatban vannak mégis egyes szakaszok, melyek kizárólag és egyedül csak a városok ügyeivel foglalkoznak, nem távolítja el aggodalmamat; mert midőn a városok iránti figyelmetlenség a főbb elvek alkalmazásában mutatkozik, akkor az apróbb rószletek10*
