Képviselőházi napló, 1869. X. kötet • 1870. julius 14–augusztus 3.

Ülésnapok - 1869-210

56 210. országot ülés jutius 15. 1870 ellenállási képesség, melyek a megyékben nőttek nagygyá, s ha ez ujabbakban, melyek a megyék nélkül nőttek nagygyá, e képesség nincs meg; kérdem: vajon nem lehet-e helyesen következtetni azt, hogy azon közszellem forrása a megyékben volt meg? (Élénk helyeslés bal felölj s most még is ezen közszellem forrását akarnák önök erőszakkal elfojtani, nem ugyan egyszerre, hanem a homokba szétfutni engedni. — E téren mi követni önöket nem fogjuk soha! (Helyeslés bal felől.) Az igen t. eultusminiszter ur végül a lengyel történelemnek múlt századi korszakából idézte a foederatio és a vető jogát. Azt hiszem, hogy ezen jogok közt az analógiát maga a miniszter ur sem keresi, mert én legalább azt hiszem, nem fogja a miniszter ur mondani, hogy a vető és a szabad foederatio joga épen az, a mi a megyék joga volt s akarjuk, hogy legyen. Ezt tehát mellőzöm; de a miniszter ur valószínűleg tanulságul akarta ezt felhozni s ezért figyelmeztetett arra is, hogy a porosz és orosz követek akkor a foederatio és vető jog védői mellett állottak. Felemiitette, hogy azok is jó, tiszta szándékú hazafiak voltak, s mily nagyon tóvedr tek, nem látván át tévedésöket még akkor sem, midőn látták, hogy azok, kikről tudhatták, hogy az ország consolidatiojának ellenségei, az ő szándékaikat pártolják. Nem tagadom t. ház, hogy ebben bizonyos komoly tanulság rejlik; csakhogy e komoly tanulság nem nekünk szól, hanem a t. miniszter urnák, és azoknak, kik az ő pártján vannak. Mert igen jól tudjuk, hogy három századon keresztül, kik voltak azok, kik Magyarország szabadságát, Magyarországnak még lételét is megsemmisíteni akarták. Nézzük meg ezeknek orgánumait, ezeknek minden nyilatkozatát: kit támogatnak? Minket, kik a munieipiumokat fön akarjuk tartani ? határozottan nem. Nincs azon gúny, melylyel bennünket ne illetnének ; de támogatják önöket abban, hogy a mit ők 300 éven át hiába akartak, azt most önök nenány nap alatt megteszik, megsemmisítve a törvényhatósági önkormányzatot. (Éljenzés bal oldalról.) Ajánlom, szíveskedjenek ezt megfontolni. Egyébiránt t. ház, az egész lezajlott vita bőségesen meggyőzhetett arról, hogy le kell tennem azon reményről, mintha akár én, akár elvrokonaim közül bárki is argumentumaival önöket meggyőzhetné. De, mert oly fontosnak tartom e kérdést, teszek még egy kísérletet, de nem arra, hogy saját argumentumaimmal győzzem meg önöket a törvényjavaslat roszaságáról, de teszek egy kísérletet arra, hogy saját vezér férfiaiknak nyilatkozatával és argumentumaival győzzem meg önöket. 'Halljuk l) Hogy a városi törvényhatóságokat a többiekkel összezavarni minő helytelen, csak a napokban fejtette ki előttük Pulszky képviselőtársam. Hogy a parlamentalis felelős kormányrendszer, hogy a népképviselet magában nem elégséges garantia, az akkori egészháznak s így jobboldalnak átalános helyeslése közt, következő szavakkal mondta ki 1867-ben a háznak mostani t. elnöke: „A népképviseleti rendszer, még ha parlamenti felelős kormányzattal párosul is egymagában, a szabadságot sem meg alapítani, sem megtartani nem bírja " — Igazunk van tehát nekünk önök egyik vezér tagjának nyilatkozata szerint is, midőn azt mondjuk, hogy a parlamenti kormány formában rejlő garantia mellé még más garantia is szükséges. Hogy okvetlenül szükséges, hogy a megyei tisztviselő szabadon választassák, s a kormánytól ne függjön, ezt igen helyesen fejtette ki a eultusminiszter ur 1867-ben, midőn vitatván, hogy azért, mert a megyének csak egyszerű fölirás adatik, lehet az még védbástyája a szabadságnak, azt mondotta, hogy: lehet még azért, és lesz a törvényhatóság védbástyája a szabadságnak, mert a kormánynak nem álland rendelkezésére, hogy rendeletét végrehajtsa más közeg, mint a megyei szabadon választott tisztviselő; az pedig a törvénytelen rendeleteket végrehajtani nem íogja. (Igaz bal felől.) És most önök nemcsak megsemmisítik a szabadon választott tisztviselőt, hanem törvénybe igtatják, hogy az köteles a törvénytelen rendeletet is végrehajtani. Hogy pedig megsemmisítik a tisztviselők szabadon választását, erre nézve a múlt évben a bírósági hatalom gyakorlásáról szóló törvényvitatásakor, Horváth Mihály képviselő ur, a jobb oldal helyeslése közt mondta, midőn mi a megyei testületeknek ezen eandidationalis jogát igényeltük, hogy, ha az eandidál, ki eddig választott, az egyre megy, vagyis ezentúl, ha a főispán eandidál, a főispán fog kinevezni. Továbbá kimutatására annak, hogy mindaz mi a virilis szavazatok védelmére a t. jobb oldal részéről fölhozatott, mennyire nem áll, szabad legyen csak néhány sort fölolvasnom az igen t. eultusminiszter ur egy európai hirü munkájából. Nem osztom, őszintén megválva, azon nagy becsű munkának és még ezen fejezetnek is minden szavát, de azt tartom, hogy épen a virilis szavazat mellet fölhozott érveket semmivel sem lehet jobban tönkre tenni, mint épen ezen szavakkal. A XIX század uralkodó eszméiről irt müvében ugyanis azt mondja: „Tévedés, hogy az állam föntartása kevésbbé fekszik a nép érdekében