Képviselőházi napló, 1869. X. kötet • 1870. julius 14–augusztus 3.

Ülésnapok - 1869-210

210. országos ülés Julius 15. 1870. 57 mint a többet adózókéban. Vegyünk fel bármely eseményt, mely az álladalmat alapjában megrendíti, vagy legalább belviszonyait rövid időre megzavarja és fejlődését gátolja, s azt fogjuk találni, hogy a nép szegényebb osztályait sokkal nagyobb kárba ejti mindenik, mint azokat, kikről mondatik, hogy kizárólagos érdekűkben fekszik ez események kikerülése. A közrendnek minden bomlása, a legkisebb bizonytalanság, mely a tőkést jövedelmének egy vagy két százalékjától fosztja meg, ezer iparos családot juttat koldusbotra, s a jólét, mely ilyes zavarok után bekövetkezni szokott, a vagyonosok veszteségét megtéríti; de nem azokét, kik néhány nap alatt elejtettek minden eszköztől, mely által magukon később segithetnének. Ki merné tehát állítani, hogy a közrend föntartása nem fekszik a nép érdekében, sőt ki merué tagadni, hogy azon esetre, ha e tekintetben különbséget kellene tennünk osztály és osztály között, azok, kiknek érdekeik kevésbé vannak a közjóléttől függőben, sőt gyakran vele ellentétben látszanak állani, a többetadózók sorában volnának keresendők." T. ház! Ezen utolsó érv a virilis szavazat ellen a t. miniszter ur munkájából felolvasva valóban hatalmas... (Fölkiáltások jobb felől.- Nem ide tartozik!) Én azt tartom, hogy ez nagyon is ide tartozik, mert önök azt mondják : hogy a virilis szavazatot nem hoztuk be nemzetiségi szempontból; én elhittem önöknek. Azt mondják nem hoztuk be hatalmi szempontból, ezt ismét elhittem, mert igen szeretek sok dolgot elhinni; de ha sem hatalmi, sem nemzetiségi szempontból nem: ugyan miért hozták hát be 1 Andrásy Gyula gróf: Helyhatósági szempontból! Tisza Kálmán: Nem-e abból indultak ki, mit többen nyilván ki is mondottak: hogy a vagyonban kell garantiát keresni arra, hogy a törvényhatóságok a rendnek legyenek föntartói. Ez az, a mivel a t. miniszter ur nyilatkozata homlokegyenest ellenkezik. T. ház! íme nem az ellenzék, hanem részint miniszterek, részint a kormánypártnak tekintélyes tagjai igazolják az ellenzék állításainak legnevezetesebb részét: igazolják, hogy hiba a városokat együvé tenni a más törvényhatóságokkal; igazolják, hogy a parlamentalis felelős kormányzati rendszer egy magában nem elég garantiája a szabadságnak; igazolják, hogy garantiát kell keresni az egyéni szabadságnak, és kell keresni abban, hogy a törvényellenes rendeletek ne találjanak végrehajtóra; igazolják, hogy a j szabad választást az önök javaslata megsemmi- [ siti; igazolják hogy minden érv semmis, melyet a virilis szavazat mellett fölhoztak. K&PV. H. KAPLÓ 184» x. A miniszterek, mondom, és pártjoknak vezérférfiai teszik ezt, és én igea kérem: feledjék el mind azt, mit mi mondottunk, mert talán az akadályozná önöket szabad elhatározásukban; de vegyék szívökre, mit saját vezéreik mondottak, (Fölkiáltások jobbról; Jjgy van!) és szívökre véve kövessék azt, mi az általam idézett helyen elmondatik. Meg lehet, t. ház, önök azt mondják „sapientis est mutare consilium in melius." Ugy látszik, midőn integetnek, hogy fogják is követni vezérférfiaik példáját, ugy tudják, hogy ezen vezérfiaik maguk sem követik már ezen elveket. Meglehet: én nem akartam ezt rólok feltenni, hogy nézeteiket megváltoztatták, és hogy önöknek, kiknek három év előtt, vezéreiknek általam felolvasott s megváltozott nézeteik tetszettek, s mert e megváltoztatott nézetek tetszenek, arról én nem tehetek. Mindenesetre önöké e ház többsége ós a hatalom, és önök szemben mindezzel megalkothatják e törvényt, lehet önöké -lesz ma is a hatalom; de ha ily törvényeket alkotnak, a dicsőség sohasem lesz az önöké. (Élénk helyeslés bal felől.! Különben én részemről, ha Simonyi Ernő t. barátom indítványa elfogadtatik, abban megnyugszom : mert az, az ügynek uj és pedig helyesebb és alaposabb tárgyalását vonja maga után a nélkül, hogy a jövő teendőinek praeiudieálna; ha az el nem fogadtatik, a törvényjavaslatot a részletes vita alapjául el nem fogadom, és határozati javaslatomhoz ragaszkodom. (Élénk helyeslés bal felől.) T. ház ! ha e törvényt önök többségi hatalmuknál fogva megalkotják, én tudni fogom — merem mondani, mindnyájan tudni fogjuk — mi lesz irányában kötelességünk: tudni fogjuk a kötelességet, hogy engedelmeskedjünk annak mint törvénynek, de tudni fogjuk azon kötelességet is, hogy a rósz törvény megváltoztatására, nem kikimélve időt, fáradságot, az első pereztől fogva törekedjünk; (Nagy zaj jobb felől. Élénk helyeslés bal felől.) tudni fogjuk azon kötelességet, hogy ezen rosznak, veszélyesnek tartott törvény ellen minden alkotmányos eszközzel teljes erőnkből küzdeni igyekezzünk, ós ezen kötelességet lelkiismeretesen teljesíteni is fogjuk. (Élénk éljenzés bal felől.) Andrássy Gyula gr. miniszterelnök : (Élénk felkiáltások: Halljuk!) T. ház ! Egyátalában nem volt szándékom az átalános vita tartalma alatt fölszólalni ; azt gondoltam, hogy tisztelt kollegám a belügyminiszternek lesz még alkalma a tárgyalások végén a kormány nevében szólhatni; azonban rögtöni betegsége által akadályoztatva van. (Felkiáltás bal felől: Ali! ah! Zaj. Halljuk!)