Képviselőházi napló, 1869. X. kötet • 1870. julius 14–augusztus 3.

Ülésnapok - 1869-210

52 210. országot ölés jalius 15. 1870. sitva van; mert nyomtatásban kell birnia a t. képviselő urnák is azon javaslatot, melyben kimondatik, hogy az adó és más ily tárgyakra nézve, a kormány vagy beavatkozhatik az adóalapot képviselők panaszára ; — tehát van panasznak helye a kormányhoz is, nemcsak a törvényszékhez, mint képviselő ur monda —- vagy beavatkozhatik másodszor hivatalból, ha a törvényhatóság, mely állami adójával nagy restantiában van, adóját fölemelni akarja; vagy nem gondoskodik arról, hogy mindazon kötelezettségeknek, melyeknek kell, megfelelhessen. Mint mondám, ez nyomtatásban van meg képviselő urnák, s nyomtatásban van meg még az is, hogy törvényszékhez utasítva csak az egyéni kivetés ellen intézett egyes reclamatiók vannak. Csodálkoznom kell tehát: hogyan idézhetett olyant, a mi ezzel ellentétben áll? A harmadik pont, - és ez a t. képviselő ur beszédének egyik fénypontját képezte, — az, hol a város által az indirect adóra kivethető adóról és az uj adónemekről van szó. A t. képviselő ur beszédében azt mondotta, hogy az ellenzék ime azt akarja, hogy ezen városi törvényhatóságok önkényüleg vethessenek ki uj adókat is, és ez által megsérthessék az ipar, a kereskedelem s az állam érdekeit. Igaz, elismerem, hogy beszéde után értekezvén vele, ő maga elismerte, hogy itt tévedésből maradt ki ezen szó : ,,a törvényhozás" és az igazság szerint be is vallom, hogy a gyorsírói jegyzetekben e szó föl is vétetett. De csak méltóztassék bárkinek is ezen egész állításba, mely oly zajos tetszést idézett elő a jobboldalon, e szót bevenni, és halomra dől az egész; mert ugyan kérdem: ha azt mondja az ellenzék, hogy ne a törvényhatóság vethesse ki az uj adót, de még a kormány se tehesse ezt, hanem egyedül a törvényhozás , vádoltathatik-e ezért azzal, hogy azt akarja, hogy a törvényhatóság azáltal, hogy uj adókat vethet ki, az ipart és kereskedelmet megrontja ? De minden esetre az igen t. képviselő ur ez iránybani ügyessége előtt meghajlom. 0 nem beszédemet idézte roszul, mert hisz ha beszédemet idézte volna roszul, a házszabályokra reá utalva, rögtön helyre igazítottam volna. 0 roszul idézte indítványomat, és idézte ugy, mintha egészen ellenkező foglaltatnék benne azzal, a mi valóban benne foglaltatik. Én, ki a házszabályokat megtartani szeretem, nem láttam módot, hogy ez ellen akkor rögtön fölszólaljak, mert akkor még nem volt fölfedezve azon körülmény, a melyet azonban épen a t. képviselő ur fedezett föl, hogy egy a ház asztalán levő javaslat irányában csinálhat személyes kérdést még az is, ki a javaslatot nem adta be. Ha ez föl lett volna fedezve, legalább saját javaslatom irányában éltem volna ezen joggal; most azonban utóvégre is nem értem azon jognak alapját, és ha ő személyes kérdést csinál azon javaslatból, mely nem az öve, én azt hiszem, ennek csak az lehet oka, hogy ő ugy érzi magát, mintha a miniszter és ő mindegy lenne. (Bal fdől: Ugy van! Halljuk!) A t. képviselő ur beszél azután a kijelölési jogról, és elmondja, hogy miként ^olt ezen kijelölési jog ezelőtt. Hivatkozik az 1867-ben történtekre, azután mintegy csodálkozva, hogy ne mondjam elszörnyüködve mondja, hogy ime, az ellenzék nem régi jogot akar, az ellenzék uj jogot akar. A mi magát a candidatiót illeti, nem szükséges sokat szólanom, mert többen előttem kifejtették, hogy mi volt ez hajdan, ós mi történt 1867-ben. Azaz történt az, hogy a kormány föltétlen candidálási jogot akart épen ugy mint most, és azzal szemben az ellenzék azon candidálási jogot akarta, a mely, ha nem is 1848-ki, de a régi törvények szerint a megyéket megilleti. Most a különbség az, hogy a t. minisztérium a törvényjavaslatban ismét föltótlen candidationalis jogot akar, mi pedig azt, a mely régebben volt, de a mely nem volt biztos, sőt bizonytalan volt, törvény által is akarjuk biztosítani. Méltóztassanak visszagondolni, mily borzasztó kellemetlenségek voltak 1848 előtt a miatt, a mit most a törvényben biztosítani és szabályozni akarunk. Ez a különbség a kettő között. Azonban véghetetlenül jellemző az, mit többektől is hallottam, hol egy, hol más jogra nézve, — hogy az ellenzék uj jogot akar, nem a régit akarja csak. Jellemző ez, t. képviselőház, mert mutatja azon fölfogást, mely a reformról van: (Bal felől: Igaz!) ugyanis ugy látszik — nem szólvk a közjogi dolgokról, csak a belügyiekről — ugy látszik, mondom, hogy az önök fölfogása szerint a reform annyi, mint a testületek, egyének jogait megnyirbálni a központi kormány részére. Ez is fölfogás mint a többi, de az absolutismus fölfogása. (Igaz! bal felől.) Egyébiránt a candidatióra nézve a tapintatos főispánnal biztat a t. államtitkár ur, mondva, hogy arról föl sem tehető, hogy ne candidálja azt. kit a törvényhatóság kivan; hisz, t. ház, ha a tapintatos főispánban megnyugszunk, akkor menjünk tovább; ha száz tapintatos főispánt lehet kapni és ha azért, mert azok tapintatosak lesznek, nem szükséges a törvényhatósági jogot biztosítani, akkor mindenesetre könnyebb lesz 8 tapintatos minisztert kapni; bízzuk az egész kormányzatot arra: minek akkor a törvény, hisz a tapintatos minszter nem fog olyat tenni, mi az ország érdeke ellen van. De men-