Képviselőházi napló, 1869. X. kötet • 1870. julius 14–augusztus 3.

Ülésnapok - 1869-224

336 224. országos ülés Julius 30. 1870. meny a házban nem lesz. Sajnálattal kell constatálnom, hogy igenis van még ezen esetben is, de reménylem, hogy igen izolált lesz. A t. képképviselő ur azt kérdezi tőlem, hogy miféle különbség van a helyzetben azon idő közt, a midőn én először iryilatkoztam e házban, és azt mondtam hogy ezen kérdésben a monarchia közvetlenül érdekelve nincs, és a mostani helyzet közt. Igen csodálom, hogy nem tudja a t. képviselő ur a különbséget feltalálni. A helyzet különbsége abban van, hogy akkor még a béke reménye, most pedig már a háború van előttünk. Ha a t. képviselő ur előtt ez nem különbség, én előttem igenis az. A mi azt illeti, a mit a t. képviselő ur mondott, hogy itt van az alkalom, melyet Magyarországnak fel kell hogy használjon, elvesztett jogainak visszaszerzésére. Erre bátor vagyok válaszolni, hogy ha az ország azt gondolta volna, hogy azon törvények által, melyeket szabadakaratából fogadott el, az ország jogait adja fel, bizonyosan azon törvényeket el nem fogadta volna. Miután azonban ellenkezőleg azt hiszszük, tudjuk és érezzük, érzi az egész világ, — a t. képviselő úron s néhányon kívül—hogy az ország jogokat nyert, állását erősítette : ennek következtében nincs mit visszakövetelnie, és ha volna is, ugy vagyok meggyőződve, hogy bármely alkalommal inkább tenné azt, mint a jelen viszonyok között. (Élénk helyeslés.) Ivánka Imre t T. ház! Én ugyan az igen tisztelt miniszterelnök urnák azon nyilatkozatában, hogy jogokat nyertünk, nem osztozom, sőt inkább annak idején, ha méltóztatnak emlékezni, minden alkalommal azon álláspontot foglaltam el, hogy az ország jogait, melyek szerintem elmellőztettek, visszanyeljük : de törvényes eszközökkel, és törvényes utón. Én igen tisztelt Irányi képviselő ur nézeteiben nem osztozhatom. és azon meggyőződésben vagyok, hogy egy ország, mely parlamentalis kormányformával bír, mely oly szóles alapon választja képviselőit, mint mi, melyben a sajtó oly szabadon mozog, mint nálunk: elébb utóbb viszsza fogja njrerni mindazon jogokat, melyeket én visszanyerni óhajtok. Mi a jelen törvényjavaslatokat illeti: én azokat minden levonás nélkül annál inkább megszavazandóknak vélem., mert azok tartalmát inkább csekélynek, mint soknak találom. (Helyeslés.) Gonda László: T. ház! Az igen t. miniszterelnök ur méltóztatott ugy nyilatkozni, miszerint csodálkozik a házban általa beterjesztett törvényjavaslatok felől még létezhető eltéréseken s nézetkülönbségeken. Legyen szabad e tekintetben Pest belváros nagyérdemű képviselője csak nem régen hangoztatott ama szavaira hivatkozuom, melyekben a lapok fölszólaíásai iránt való nézeteit fejezvén ki, azt mondja, miszerint itt, a törvényhozás termében szabad és kell véleménykülönbségeknek létezni, és azoknak nyiltaa kifejeztetni. T. ház! A mai napnak hozzánk intézett kérdése, melyre felelet váratik a két törvényjavaslat megszavazása által, röviden fölfogva, ebben határozódik: „vis ne pacem? pára bellum !

K fegyverkezzél, ha békét akarsz. Azonban, mint mindnyájan tudjuk, Poroszos Prancziaországok uralkodói ez idő szerint az elámult ós megrémült Európának épen azt bizonyítják, hogy a békét mindennel inkább, mint fegyvezkezóssel lehet biztosítani. Még ma senki sem tudná megmondani teljes biztossággal: szerencséje-e, vagy inkább szerencsétlensége az emberiségnek az, hogy az évek óta divatba jött átalános fegyverkezés elkezd a gyógyithatlan vízkörhöz egészen hasonló tüneményekben nyilatkozni. T. ház! A miért évek óta annyi áldozat történt, egy katonai nagy állam megszervezése, a miért az államnak társadalmi viszonyaiban való kifejlődése nemcsak késleltetve, de jó részben bátravetve volt; íme, a legelőször mutatkozó, még csak valószínű szükségesség esetével szemközt kezdi magát elégtelennek bizonyitni, most az a jelszó : csak tovább, előre mindig, föl j a netovábbig! Ha én, t. ház, az eddig élvezett béke napjaiban és éveiben azon meggyőződésre bírtam volna eljutni, hogy ezen átalános fegyverkezés egyedül és kizárólag a népek érclekében, s csakis azoknak javára történik most, e törvényjavaslatok beterjesztése alkalmából ismételném azon dalt. melyet a magyar főváros 1848-ki márczius 15-ké| nek reggelén először hallott. De őszintén be kell vallanom, hogy e meggyőződésre én el nem juthattam. Sőt ellenkezőleg: azon hitben élek, miszerint a hazámon és annak népén súlyosod ó teher még inkább sulyosodik azáltal, hogy most, midőn még háború és ellenség sincsen, majdnem egy milliónál, vagy annál még több fegyveres kéz elvonatván a termelő munkásságtól, a dolgozók keresméiryét fogja fogyasztani, és rendelkezésére bocsáttatik az osztrák-magyar birodalom közös hadügyminiszterének. Csak egy kérdésre kérek feleletet: Ugyan mi czélra ? ugyan mi jóra ? Méltó erről gondolkodni a magyar nép választott törvényhozóinak. j Én, t. ház, gondolkodtam e felett, és abban | állapodtam meg, hogy az én szivemnek honfiúi aggodalma, lelkemnek édes fájó gondjai, melyekkel hazámat imádva ölelem, nyíltan kimondom: nem találnak megnyugvást abban, hogy ezen