Képviselőházi napló, 1869. X. kötet • 1870. julius 14–augusztus 3.

Ülésnapok - 1869-224

224. országot Ülés Julius 30. 1870. 335 tekintessenek; (Élénk helyeslés) a párt véleménye és megállapodása ezen részről épugy, mint a bal oldal részéről e házban nyilatkozik; ez az egyetlen eompetens hely, hol annak nyilatkozni szabad és kell. A mit egyik vagy másik lap ir, az a párt nézetének nem tekintendő, valamint tudjuk, hogy a kormány csak azt tekinti a maga nézetének, mi a hivatalos lapban, a Közlönyben, a hivatalos rovat alatt adatik elő. Ezt félreértéseknek, balmagyarázatoknak elkerülése végett tartottam szükségesnek nyilvánítani ; a fenforgó javaslatról nem tartom szükségesnek szólani, mert hisz az eléggé van indokolva. (Helyeslés.) Irányi Dániel: T. ház! Minthogy a két törvényjavaslat, melyet a miniszterelnök ur beterjesztett, a czélra nézve szorosan összefügg, engedelmet kérek, hogy én is mindkettőre egyszerre mondhassam el véleményemet. A semlegességi politika a jelen francziaporosz háborúval szemben, átalános nemzeti szükség, átalános óhajtása a nemzetnek. Ezt mondja minden ember, ezt írja minden független hirlap, legalább a legközelebbi időkig, ezt mondotta jul. 14-én két interpellatióra adott feleletében maga a t. miniszterelnök ur, és mondotta a ház mindkét oldalának osztatlan tetszés nyilvánításai közt. És íme alig 14 nap múlva benyújt a miniszterelnök ur két törvényjavaslatot, melyek bizonyos hadi készületekre kérnek felhatalmazást. Nem mondom én, t. ház, hogy ez által a fegyveres | semlegességbe megyünk át; annyi azonban bizo- j nyos, hogy az eddigi szemlélő békelábu állapot- j ból más állapotba megyünk át. Es miért í mi történt azóta ? mi jött közbe a jul. 14-ki ünnepélyes nyiltakozat óta? A t. miniszterelnök ur, j midőn a törvényjavaslatokat benyújtotta, ezt nem adta elő, és gondolom nem is igen adhatott volna elő semmi oly tényt, mely ama nyilatkozatát helytelenné tette volna. Én részemről nem látok semmi olyat, mi ! az eddig követett irány megváltoztatását indo- I kolná. Nem látom, hogy irányuunkban akár különösen hazánk, akár pedig az osztrák birodalom j irányában is, melyet miniszter ur összevéve igen ! hibásan birodalomnak méltóztatott nevezni, mert"! én két birodalmat ismerek ugyan. (Helyeslés a \ szélső bal oldalon) de egyet nem; nem látom — ; mondom, — hogy akár saját hazánk, akár pe- I dig az osztrák birodalom iránt valamely nagy hatalom fenyegető állást vett volna, mely az | eddigi állapot megváltoztatását tenné szükségessé. És ennélfogva megvallom, nem tekinthetem sem idő-, sem ezélszerünek ezen intézkedést, sőt inkább megvallom:' tán czélszerütlennek vagyok hajlandó azt nevezni azért, mert meglehet, hogy épen ezen készületek indokul, mondhatnám ürügyűl fognak szolgálni bizonyos nagyhatalomnak arra, hogy hasonló készületekkel feleljen. Es mi lesz annak következménye ? Az, hogy a bécsi úgynevezett közös miniszter még más ujabb készületekkel fog előállani, és lassan-lassan azon veszszük észre magunkat, hogy tetőtől talpig fegyverben állunk: már pedig a fegyveres semlegességből a tetlegességbe vajmi könyü átmenni; mert arra, hogy a fegyverben álló sereg valóban a feggyvert használja is, elég egy véletlen határ megsértés, elég egy puskának elsülése. Én tehát, ha azon álláspontra helyezem is magamat, melyen önök állanak, megvallom, nem aggodalom nélkül tekintek ezen intézkedésekre. Ha pedig saját álláspontomból ítélem meg, akkor egyátalában nem vehetik rósz néven nekem, hogy én, ki a közös hadsereg kiegészítésére nem szavaztam meg ujonczokat, most ezen ujonezoknak időelőtti behívását sem helyeselhetem, valamint nem csodálkozhatnak azon. hogy én nem szavazom meg a költséget azon honvédség felszerelésére sem, melyet én a létező törvény értelmében csak a közös, tulajdonkép pedig osztrák hadsereg kiegészítő részének tekintek; holott én nemzeti honvédséget, nemzeti hadsereget óhajtok. (Zaj a jobb oldalon.) És ne mondja senki, uraim, hogy én ez által védtelen állapotban kívánom hagyni e hazát. (Halljuk!) Én ellenkezőleg azt óhajtom, hogy ezen időpontot arra használja fel a nemzet, hogy a maga elvesztett jogait visszaszerezze. (Nagy zaj jobb felől.) Én óhajtom azt. hogy nemzeti önállásunkat, nemzeti önálló hadseregünket visszanyerjük, és akkor meg lehetnek győződve, innen és tul a Lajtán is, hogy ha veszély ideje valóban bekövetkezend, akkor sokkal alkalmasabbak leszünk annak elhárítására, mint lesznek önök a feketesárga zászló alatt, (ügy van! a szélsőbalon. Nevetés a jobb oldalon.) Isten ne adja, hogy ily idő bekövetkezzék ; de mivel bekövétkezhetik, reménylem önök is egyet fognak érteni velünk abban. (FölkiáJtások joíb felől: Soha!) hogy oly helyzetbe tegyük az országot, mely attól a veszélyt lehetőleg elhárítani képes legyen. Hogy ez nem ezen utoii lehető, arról én részemről meg vagyok győződve. Adja Isten, hogy késő ne legyen. Most még van idő, gondolkozzanak komolyan a helyzetről. Én, t. ház, azt. a mit mondottam, elegendőnek tartom arra, hogy indokolva legyen szavazatom, miszerint az elénk terjesztett két törvényjavaslatot a részletes vita alapjául el nem fogadom. (Helyeslés a szélső balon.) Andrássy Gyula t gr. miniszterelnök: T. képviselőház! Én azon reménységben voltam, hogy midőn ma törvényjavaslatot nyújtok be, mely az ország biztonságát és annak megvédését tartja szem előtt, eltérő véle-