Képviselőházi napló, 1869. X. kötet • 1870. julius 14–augusztus 3.

Ülésnapok - 1869-224

QQA 224. országos Ul tétnek a sajtó nyilatkozatára. Ez elfogadott és ismert dolog. Ha épen tehát azon időben azt megelőzőleg, midőn az igen t. miniszterelnök ur által ily fontos két törvényjavaslat nyújtatott a házhoz, ily hangulattal, ily modorral találkozunk a sajtó ezen részéről, akkor biztosan következtethetjük azt, hogy nem kis hatással lehetett ez azokra, kik súlyt fektetnek arra, hogy miféle irány látszik túlnyomónak lenni nálunk. Bizonyos, hogy a bécsi lapok ezekből merítették eonjecturáikat, s mindazon külföldi lapok, melyek a bécsi lapokból veszik tudósításaikat, ezek alapján szőtték odább következtetéseiket az iránt, hogy mily irányt akar követni Magyarország befolyása érvényesítése által az átalános helyzettel szemben. Midőn ily eket kell constatálnom, egyéni meggyőződésem szerint szükségesnek tartom fölemlíteni ezt azért, hogy csak távolról sem férhessen azon föltevés hozzám, mintha én ily irányzat helyeslése folytán lennék hajlandó e törvényjavaslatot megszavazni. (Helyeslés bed felől.) Midőn, t. ház, ezt kijelenteni szükségesnek tartottam, hogy ezen irányzatot, mint ránk nézve veszedelmest, helyeselni nem akarhatom; másrészt ismét ki kell nyilatkoztatnom azt, hogy a t. miniszterelnök urnák, Tisza Kálmán barátom interpellatiójára adott válasza engem tökéletesen kielégített, és én távol vagyok attól, hogy azon nyilatkozatokért, melyeket a sajtóból idéztem, a miniszterelnök urat, vagy a kormány bármely tagját felelőssé akarnám tenni. Ez nem lehet szándékomban, és kinyilatkoztatom, hogy örülni fognék, ha a sajtó azon része azon irányt fogja követni, melyet a miniszterelnök ur kifejtett. Ily politikai viszonyaink és ily helyzettel szemben a miniszterelnök úrtól egyebet nem is várhattunk, és reménylein, hogy az ő nyilatkozata nemcsak bizonyság, de egyszersmind zálog is az iránt, hogy teljes erejéből azon Iránjában fogja befolyását érvényesíteni, melyet a ház előtt megelégedésünkre fejtett ki. Ez röviden mivel másrészt indokolni akartam, hogy e törvényjavaslatot — s legyen szabad megjegyeznem, hogy ezt a második törvényjavaslatra nézve is értem, — elfogadni hajlandó vagyok. Ezen rövid előadásom után az épen most belépett miniszterelnök ur meg fogja engedni, hogy ő hozzá is egy pár őszinte szót intézzek. Reménylem, a miniszterelnök ur emlékezni fog arra, hogy az elmúlt időben az országgyűlések folyama alatt és a közjogi viták folyamában, én mint határozott párt ellenfele álltam vele szemközt, és azt mindannyiszor, és épen a közjogi viták alkalmával soha nem tévesztettem fölemlíteni, hogj? én épen azért voltam e nézetnek ellenfele : mert már akkor láttam magvát elhintve Julius 30. 1870. azon kényes helyzetnek, melybe Magyarország fog belekónyszerittetni oly conflagratiókkal szemben, melyek egyikét most látjuk. A mily határozottsággal kijelentettem azt minden alkalommal, hogy én minden olyantól távol akarok maradni szavazatommal: a melynél fogva engem a német nemzet egységes törekvésének ellenségéül lehetne bemutatni ; époly határozottsággal vagyok bátor kinyilatkoztatni azt, hogy, ha az igen t. miniszterelnök ur ugy. mint ezt előbb voltam bátor megjegyezni, teljes erejéből és befolyásának egész súlyával oda hat, hogy e nemzetet oly háborútól, ha lehet megóvja, mely meglehet, a nemzet élete felett fog dönteni, és még sem sikerülend neki ezt őszinte jóakaratával, nem saját, és nem a mi hibánknál fogva meggátolni, s a vészharang e szegény haza fölött megkondul : meg lehet győződve, hogy épen oly határozottsággal fog találni azon elsők között, kik minden pártérdeket félretéve, sietni fognak azon zászló alá, melyen a jelszó a nemzet életkérdése lesz, hogy ott, ha egyébbel nem, véremmel áldozzam a haza oltárán. (Átalános élénk helyeslés.) Deák Ferencz: Szeretem, hogy Keglevich Béla gr. képiselő ur fölemiitette a hírlapokat, mert ez által alkalmam nyílik nekem is nyilatkozni, s ily nyilatkozatot én legalább valóban szükségesnek is tartok. (Halljuk! Hall/juh!) A kormánynak egy orgánuma van : a hivatalos közlöny; a jobb pártnak egyetlen megbízott orgánuma sem létezik. Nincs oly orgánum, melyet a párt, mint párt fentartana, nincs oly orgánum, melyet a párt, mint párt befolyásával támogatna. Mindenik lap a maga

#

és munkatársai nézetének ad kifejezést. Bármit ír az egyik vagj^ másik lap, azért a párt solidaritást soha nem vállal; mindegyik független, mindegyik a maga nézetét írja le. (Átalános tetszés.) A lapoknak s dolgozó társaiknak lehetnek egyéni sympathiáik, antipathiáik ; azokat követhetik ; fejtegethetik: de az országnak nem szabad sympathyák és antipathiák szerint eljárni. (Átalános élénk helyeslés) Az ország előtt csak a haza érdeke az irányadó, nem pedig az. hogy melyik hadakozó fél iránt érez több vagy kevesebb rokonszenvet. (Élénk letszés.) Ezt azért kellett kimondanom, mert már igen régóta tapasztalom, hogy külföldön egyik vagy másik lapot, egyik vagy másik párt orgánumának tekintenek. Ujolag ismétlem, hogy egyik lap sem orgánuma a pártnak. Ha a párt egyes tagja, egyik vagy másik lapnak dolgozó társa, ama lapban csak saját és nem a párt nézetét adja elő. A párt tehát e részben minden solidaritást elmellőz magától, és nem akarja, nem óhajtja, hogy egyik vagy másik lap politikai előadásai a párt véleményének, a párt megállapodásának