Képviselőházi napló, 1869. X. kötet • 1870. julius 14–augusztus 3.

Ülésnapok - 1869-224

224. országos ülés Julius 30. 1870. *333 Elnök: A kérvényi bizottsághoz fog uta­síttatni. Következik a napirendre kitűzött tárgy. Mielőtt a tárgyalást megkezdenék, a köz­ponti bizottság fog jelentést tenni. Szilágyi Virgil, a központi bi­zottság előadója (olvassa a központi bizott­ság jelentését a büntető törvényekre és gyakorlatra vonatkozó némely intézkedések iránt a főrendiháztól visszaérkezett törvényjavaslat tárgyában.) A bizott­ság a főrendiház által a 9. §-ra tett azon mó­dositványát, mely szerint abba igtattassék be : „e törvény az első folyamodásu királyi bírósá­gokkal egyidejűleg lépjen életbe" nem fogadja el. Elnök: Kinyomatni és a képviselő urak közt ki fog osztatni. A napirenden levő tárgy az 1870-ik évre besorozott ujonezok behívásáról szóló törvényja­vaslatnak tárgyalása. Széll Kálmán jegyző (olvassa a tör­vényjavaslata t,) Királyi Pál, a központi bizottság előadója: A központi bizottság a miniszter­elnök által előterjesztett 1454. szám alatti tör­vényjavaslatot tárgyalás alá vévén, azon kelle­mes helyzetben érezte magát, mi kevés törvény­javaslat tárgyalásánál fordult elő a központi bi­zottságban, hogy t. i. mind a 9 osztálynak egy­hangú megállapodása szerint a törvényjavaslat átalános elfogadásra ajánlta'tik. Részletekben két javítás történt; egyik a pénzügyi bizottság javaslata alapján, másik a központi bizottságé alapján. Majd a részletes tárgyalásnál e két javítást leszek bátor előter­jeszteni; most^pedig ezen törvényjavaslatot a köz­ponti bizottság javaslata szerint a t. háznak áta­lánosságbani elfogadás végett ajánlom. Keglevich Béla gróf: T. ház. A tár­gyalás alatt levő törvényjavaslat lényegére nézve megjegyzésem ugy szólván nincs, és azt óhajta­nám leginkább, hogy előadásomat azzal kezdhet­ném és rekeszthetném be, hogy azt átalánosság­ban elfogadom; de vannak körülmények, melyek szükségessé teszik, hogy meggyőződésemet kö­vetve indokoljam szavazatomat. Azok, kik figye­lemmel kísérik és kisérhetik a sajtó magatartá­sát, és jelesen azon sajtóét, melyet ugy ismerünk mint a jobb oldal lapjait, észrevehették, hogy egy idő óta,—és ha nem tévedek, épen azon idő óta, midőn az igen t. miniszterelnök ur legközelebb Bécsbe ment, és mialatt ott tartózkodott, — ezen sajtó tetemesen megváltoztatta hangját és irá­nyát, melyet annak előtte volt alkalmunk részé­ről tapasztalni. Midőn t. i. az ezen, egész Európát mintegy félelemmel eltöltő két nagy hatalom közti viszály fölmerült, akkor ezen sajtónak na­gyobb része a semlegesség mellett és a háború ellen látszott nyilatkozni; azon időpont óta azon­ban, melyet jelezni bátor voltam, épen az ellen­kezőt tapasztaljuk, és majdnem azt lehet mon­dani, a háború mellett szólanak: nem ugyan áta­lánosságbau, hanem mégis határozottan azon irány­ban szólanak, melyből azt lehet következtetni, hogy a franezia szövetség mellett, és az egye­sült észabnémet és délnémet államok ellen vannak. Uraim! nekem nem szándékom mindazon la­pokat megnevezni, mindazon ezikkeket fölsorolni, vagy hosszas idézetek által a képviselőház türel­mét igénybe venni: csak például egyetlen egy közleményt vagyok bátor előadni, mely. ha jól emlékszem, épen azon nap előestéjén jelent meg, midőn az igen t. miniszterelnök ur a most tár­gyalás alatt levő törvényjavaslatot nyújtotta be. Ezen közlemény a „Pesti Naplóban" jelent meg, és két tételt foglal magában, melyet föl­említeni mindenesetre szükségesnek tartottam. Nem keresem én most azt, hogy ezen köz­lemény ki által lett irva, vagy aláírva, vagy hogy mint vezérczikk-e. vagy mint egyszerű közlemény jelent-e meg? Tény az, hogy ezen lap jónak látta ezen közleményt elfogadni. Ezen közlemény egyik tétele igy szól: hogy mi őszin­tén óhajtjuk és kívánjuk a franezia fegyverek győzelmét; a közlemény továbbá ezeket mondja: egyenlő értelmű veszélynek tartjuk reánk nézve a pangermanismust épugy, mint a panslavis­must; föladatunknak tartjuk az ellen egyiránt küzdeni, és bűnül rója föl nekünk azt, hogy magunktartása oka annak, hogy természetszerű szövetségeseink máris nem azon állást foglalják ezen európai conflagratióban, melyet kellene, t. i. a dél-német államok határozottan az éjszak­német szövetséggel együtt állanak szemben a franezia hadsereggel. Van még egy megjegyzés e közleményben, mely már nem ily fontosságú, de azt mégis szükségesnek tartom fölemlíteni. E közleményben az mondatik, hogy megfogha­tatlan eljárást követ ily helyzettel szemben az ellenzék, midőn gyáva tétlenséget ajánl a nem­zetnek, midőn önérzetéről való lemondásra unszolja. Erre, minden polémiától tartózkodva, legjobb válasz, azt hiszem, lesz az, ha e két törvény­javaslat fölött a képviselőház, mint reménylem, megállapodásra jutott. A másik két tételt azért tartottam szüksé­gesnek fölemlíteni, mert ugy vagyok meggyő­ződve, és ugy tudom, hogy parlamentalis élettel biró nemzeteknél, hol a többség uralma a döntő, nemcsak tisztán a képviseletnek, már száraz té­nyek alapján hozott határozatai szerint ítélik meg az irányt és hangulatot, hanem oly esetek­ben, midőn majd csak a történendő elhatározá­sokról van szó, mindenesetre nagy siílyt fek-

Next

/
Thumbnails
Contents