Képviselőházi napló, 1869. X. kötet • 1870. julius 14–augusztus 3.

Ülésnapok - 1869-217

268 217. országos ülés Julius 23. 1870. helyzetben akarja tudni a megyéket, mint az országgyűlést, t. i. : hogy az országgyűlés tanácskozzék és azután a miniszterek rendelkezzenek. Ha ezen hasonlattal akar élni, akkor kérdem : micsoda helyzetben volna az országgyűlés, ha a minisztérium intézkednék, de a minisztérium nem az országgyűlésnek, hanem más valakinek volna felelős ? Ily helyzetbe jönne a megye is, hogyha a megyei tisztviselők nem a bizottságnak felelősek, hanem a kormánynak,- akkor ezek nem közegei többé a megye bizottságnak. De ezeket nem akarom tovább fejtegetni, t. ház, inert sok izben lettek ezek már itt megemlitve. Csak azon egyszerű nézetemet akarom kifejezni, hogy, ha a főispánnak iby hatalom adatik, mint ezen törvényben, akkor itt önkormányzatról szó nem lehet, akkor nem teszünk egyebet, mint azon elveket, melyek 1847-ben érvényre emeltettek, most szentesitjük törvény által, és - hogy ha ennek következtében elnevezéssel élhetnénk — a mint van itt e házban egy párt, mely magát 1848-as pártnak nevezi: méltán megérdemli azon párt, mely ezen törvénythozza, hogy 1847-esnek neveztessék. Mindenesetre igen szomorú helyzet az, hogyha egy államnak szerencsétlenségre van szüksége, hogy némileg uj életet nyerhessen. Csak Ausztriát akarom megemlíteni, hogy Ausztriának azon szerencsétlenség, mely őt Sadovánál, Königgratznél érte hasznára volt. Van sokszor a levegőben oly valami nyomasztó, oby tikkadt valami, a melyen csak az égi háború segit. Nagyon szomorú az, hogy olyan törvények hozatnak Magyarországra, a melyeknek következtében Magyarországon nem segíthet egyébb, mint egy nagy szerencsétlenség. Pártolom Tisza László indítványát. (Helyeslés bal felől.) Tisza Kálmán: T. ház! Miután a Tisza László képviselő ur által beadott módositvány ellen nem támasztatott semmi ellenvetés, ahhoz nem is szólok, hanem szólok a másik módosítványhoz, inetyet Kautz Gyula képviselőtársam beadott, és ebez is főleg azért, hogy feltüntessem, hogy csakugyan és valóban mily nagy és mindenüvé kiterjedő elvi ellentét létezik köztük, oly annyira, hogy, ha még valaki azt fogja mondani, hogy minket a közjogi alap választ el csupán és semmi egyéb, annak bizony be kell dugnia füleit, hogy ne hallja azokat, a mik itten elmondatnak. íme a t. képviselő urnák .nincs panasza a főispáni jogkör ellen; ő neki csak a név ellen van panasza. Neki csak a név ellen, nekünk a jogkör ellen van panaszunk. En nem bánom, nevezzék önök azt a főispánt zsarnoknak, egy szó panaszom sem lesz az ellen, csak a hatáskört állapítsák meg ugy, hogy az az önkormányzattal megférjen. Ez mutatja, hogy önök szeretik az önkormányzat szinét és függetlenségét nevekben keresni, mi szeretjük azt lényegben keresni. (Ugy van bal felől.) A másik ily

Q

n elvi eltérés, mely ezen módosítás folytán is szembeszökővé válik, az, hogy mi ugy ítéljük meg e hazának népét, ós jelesen épen a városok polgárait, hogy azok nem névhez ragaszkodnak, nem abba kapaszkodnak, hogy hiúak valakit, hanem hogy birnak annyi belátással, hogy a hatáskörnél fogva Ítéljék meg. Önök pedig azt teszik föl róluk, és ez összevág azon eljárással, hogy gyermeknek és gyámoltalannak tekintik a népet. Tekintik a nemzetet és népet, mely a kormány bölcseségére szorul, hogy járni tudjon; önök azt gondolják, hogy, ha a név, mi kellemetlen lehetne, elmellőztetik, azt, hogy a hatalom köre mennyire akadálya a szabadságnak, nem fogják látni. En részemről a városok értelmes polgársága tekintetéből, melyet tisztelek, és melyek egyikét képviselni szerencsém van, ezen felfogás ellen tiltakozom, (Helyeslés) és bátor vagyok kijelenteni azt. hogy nevezzék el önök a főispánt a hogyan önöknek tetszik, de adjanak neki oly hatáskört, mely mellett a városok önkormányzata, szabadsága fenállhat. nem fogunk a névbe kapaszkodni, nem keressük bármint nevezzék, akár főpolgárnagynak, akár miféle isteuesodájának : ha annak az illető hatalom körét megadják, ngy sehol sem lesz ellene kifogás. (Helyeslés hal felől.) Különben ismételni vagyok bátor, ámbár tagadni m éltcztatott, mit Móricz Pál mondott, hogy ezen módosításnak nem lesz egyéb eredménye, mint hogy néhány hivatallal többet lehet kiosztani, és az állambudget néhány ezer írttal megszaporíttatik. (Igaz! Ugy van! bal felől.) És kérdem : ugyan miféle ratiója van ennek? Magyarország megyéi közt igen sok van,— nem akarom mondani hány, mert nem számítottam össze pontosan. — hol a megyének székhelye egy kir. város. Ugyan van-e anuak ratiója, hogy ugyanazon teendőkkel megbízott egyén egyhelyütt ketrő lakjék, egy városban két főispán székeljen? ezt józan észszel, józan gondolkozással föl nem lehet fogni. En tehát ezen módositványt, melynek indoka, azon a szabad királyi városok polgáraira aézve sértő föltevés, hogy ők azt tekintik : mi a név 1 és nem tekintik mi a várost: sérti a hatásközt, a dolog lényegét, melynek eredménye nem más, mint zavar, és az állam buclgetjének terhelése, részemről visszautasítom. A mi a főispán hatáskörét illeti, arra nézve pedig megjegyzem, hogy ha ezen hatáskör törvén ybe igtattatik, csak két eset lehetséges: egyik az, hogy valamely törvényhatóság teljesen meg-