Képviselőházi napló, 1869. X. kötet • 1870. julius 14–augusztus 3.
Ülésnapok - 1869-217
2g4 2I7- orszá 9°* Blé * Julius s 3. 1870. Ugyan mivé lesz az előttünk fekvő törvény szerint az 1848. XVI. t. ez. azon rendelete, hogy a megyei bizottság a tisztviselőkkel határozatilag rendelkezzék? midőn e törvény szerint, mint már érintettem, a főispánnak joga van azokkal közvetlenül rendelkezni, őket fölfüggeszteni, őket beperelni, őket elbocsátani. T. ház ! Ez csak olyféle önkormányzatra növi ki magát, mint amilyen független jelenlegi minisztériumunk, a, melyben azonban volt annyi őszinte lovagiasság, legalább, hogy a czimet magára nem vette. (Helyeslés hal felől.) T. ház ! Sokan ülnek önök közt a túlsó oldalon is, kik szabadelvüségük diadalait ünnepelték már akkor a megyei termekben, mikor még nekem abba bepillantani is alig lehetett. Kérem, tegyék kezöket szivükre, ós mondják meg, mit mondottak volna, de közelebb megyek, mit mondottak az ilyfcrma főispáni eljárásokra, mint a milyenek itt most terveztetnek ? Nem borzadnak meg ? (Jobb felől:*Nem!) űem állnak-e föl a szabadelvűség diadalában becsületesen megőszült hajszálaik, hogy a megyei önkormányzatot, melyet sok szerencsétlenség után ugyan, de sértetlenül vettek át őseiktől, és melyet maguk is oly jó sikerrel használtak, csonkítva adják át az utókornak, a helyett, hogy azt lényegében épen, alakjában azonban az alkotmányos viszonyokhoz idomítva ruházták volna át gyermekeikre, a helyett átadatnak szerencsétlen utódaiknak egy öncsalásra. önámitásra alapított nyomorék vázat, a melyen gunyczafrangul függenek régi hatáskörének és régi dicsőségének czimei. (Élénk helyeslés hal felől.) Az ilyen bizottságok, t. ház! ha meg lesznek alapítva, alig fognak egyébhez hasonlíthatni, mint a nagy költő élő szobrához, mely az emberi életnek minden kinját, és az annál is súlyosabb hazaíikinokat mélyen érzi, de a melytől a megmozdulhatásnak, a nyilatkozhatásnak képességi joga el van véve. (Helyeslés bal felől.) Ha valaki saját vagyonát pazarolja el, bűnös. és a világ azt is mondja rá, hogy bolond ; de mily czim illetheti meg azt, a ki az isten és emberek előtt törvényes örökösöknek legszentebb kincsét pazarolja el, ha mindjárt a legjobb hiszemüen is ? (Igaz '. Igaz! bal felől.) Engedjék meg, hogy annak, ki a reá bízott legszentebb fidei commissummal így visszaél, én nevét irt elhallgathassam. (Helyeslés bal felől.) De tovább megy még e törvény az előttem latinul idézett mondat igazolására: mert nem elég, hogy a főispán megsemmisíti a megyének, a tisztviselők szabad választása körüli jogát s elűzi, ki neki nem tetszik; hanem az, a kit ennek folytán ő helyettesit, megtartja állását egész a jövő átalános választásig. Elismerem t. ház. Elismerem azt, hogy rendkívüli körülmények között, némelykor szűk- j séges a főispánnak, egyes tisztviselőt hivatalától fölmenteni, bár nem látom át, hogy egy a rendes viszonyokra alkotott törvényben, ily rendkívüli vizszonyokról rendelkezni logice, hogyan lehessen ? (Bal felől: Ugy van!) No de hiszen, t«, ház, a logicáról önök a jobb oldalon már igen régen elszoktattak bennünket. Nem is vitatom tehát most ezt, de hogy miként egyezhetik meg az önkormányzattal, mikép azon önök által szünet nélkül ismételt állítással, hogy a megye maga magát kormányozza, az, miszerint a törvényes utón választott tisztviselők helyébe a főispán által helyettesitett tisztviselők ez uj átalános választásig megmaradjanak : azt, ha mathusalemi éveket érek, sem leszek képes megérteni. De t. ház! nem tartom lehetetlennek, az esetet látva, miként halad a kormány az autokrát centralisatio felé, és büszkén ismerve honfitársaim hazafiúi lelkesültséget, hogy egy vagy más törvénytelen rendelet nem teljesítéséért egész tiszti karok fognak önkényt lemondani, s nemcsak egyes tisztviselők. Méltóztassanak meggondolni, ha ez történik például a választás utáni első évben : mi emberi vagy isteni törvény ad jogot a főispánnak arra, hogy 5 évig a maga által octroyált tiszti kart tartsa az azt gyűlölő megye ellenére annak nyakán, mit soha senki nem mert a királyi biztosok legfényesebb korában sem. T. ház, én nem hiszem, hogy egyébb lehessen vakmerőségnél ezekkel szemben azt állítani a nemzet szine előtt, hogy ha megmaradnak e §-ok, lesz a megyéknek önkormányzata, hogy azok maguk rendelkeznek tisztviselőikkel s tényleg nem a főispán, és nem csakis a főispán kormányozandja a megyéket. Lehet-e még állítani azt, hogy a főispán csak ellenőr? Meri-e hinni valaki, hogy ebben a törvényhatóságok szívesen meg fognak nyugodni, ós habár kénytelenek is lesznek meghajolni a szentesitett törvény előtt, nem fog a legnagyobb alkotmányos izgalom előállani annak megdöntésére, és az izgalom a termekből kimenni a piaczokra, ki a malmokhoz! Akarják ezt uraim ? En nem. De mi fog történni akkor, ha e §-ok szerint is teljesittetvén a kormányrendelet és megszűnvén a rendkívüli helyzet, megszűnik a főispán rendkívüli hatása is, és összegyűlvén a bizottság, decretálja, hogy e ráoktroyalt törvénytelen tiszti karnak a domesticából a fizetést kiadni nem fogja? Látom körülbelül önök arczárói, hogy ez argumentum nem hatott; persze nem: mert hisz a domestica kezelésével is csakúgy lesz a megye, mint az e törvényben neki hagyott többi jogokkal: ha méltóztatik tetszeni a főispán ur ő méltóságának, akkor lehet rendelkezni a domesticáról, de csakis ugy ám, ha az nem sérti magas tetszését. Azt hiszem t. báz, gyönge erőmhöz képest
