Képviselőházi napló, 1869. X. kötet • 1870. julius 14–augusztus 3.

Ülésnapok - 1869-217

2H 217. országos ülés Julius 23. 1870. feltéve a virilis szavazatok iránti szeretetének szemüvegét, az intelligentiáról és függetlenségről szóló egyes elveket már virilis szavazatnak nem olvasta: hogy azt a többséget honnan olvasta ki, nem tudom. Ezeknek mellékes megjegyzése után még a miniszter ur előadására vagyok bátor egy pár szót mondani. A miniszter ur először is a jjostára ós a távirdára vonatkozott, kérdvén: mi lenne akkor, ha azt Komárom vagy Pest megye kezelné ? Meglehet, hogy roszabbul menne; de meg kell jegyeznem, hogy ezt senki sem kívánta, sőt íxhyczy Kálmán t. barátom kijelentette, hogy ezeknek centrálisáivá kell lenniők, hozzá tevén, hogy az ily centralisatio mellett is szokott hiba előfordulni. És ebben, hogy igaza van, a miniszter ur is elismerte. Hivatkozottat, miniszter ur arra, hogy a törvényhatóságokra nem lehet bizni a justice administrativet. a közigazgatási igazságszolgáltatást, például hozván föl a verificationalis eljárást. Tagadhatatlan, t. ház, hogy azon verificationalis rendszer, melyet a ház korábban alkalmazott, nem volt jó, mert igen sok időbe került, és olykor pártoskodásra adott alkalmat. Azonban engedje meg nekem a t. ház, de bátran merem állítani s fölhívok minden igazságszerető embert: nézzen végig az actákon és meg fog győződni arról, hogy azon ujabb eljárás, mely szerint ma nem a nyilvánosság terén történik az igazolás, kivévén az ídővesztést, minden egyébben hasonló eredményeket mutat föl: pártoskodásra, sőt néhol igazságtalanságra is találunk, (FölMáltások bal felől : Igaz!) és miért ? Igen egyszerű okból, azért, mert a nyilvánosság mellett is történhetnek ugyan hibák és hiányok, ele egy felől az, hogy az elkövetett hiba nyilvánossá lesz, sok embert viszszatart. és más felől a nyilvánosság azon, a ki bibát követ el, okvetlenül boszut áll; mig ellenben ott, a hol nyilvánosság nincs, eltemetve marad minden (Fölkiált ámk jobb felöl: Msza mostani is nyilvánosan történik!) Az igen t- miniszter ur még azt is mondta, hogy ingataggá lesz az igazgatás és lassúvá. A lassúságra nézve nem szándékozom felelni, mert azt tartom, hogy a közigazgatás akkor, ha a törvényhatóság bizza meg az alispánt, és ha az alalispán valóban felelős, egy perczczel sem lassúbb, mint ha az alispán a bureaucratieus elemek keretébe soroztatik. Példákat lehetne fölhozni akármennyit. Ami az ingatagságot illeti, én megengedem, t. ház, fordulhat elő az, hogy nem fog mindig egyformán eljárni a törvényhatóság ; de méltóztassanak megengedni, ezen ingatagság előáll a centralisatio mellett is. Előáll ugyanazon egy minisztériumban is, mertegyík ügyet egyik miniszteri tanácsos kezeli, a másikat, másik, és a mint már elmondatott, a miniszternek nincs ideje mindent elolvasni; és számtalanszor megtörténik, hogy ugyanazon egy ügyben egészen ellenkező intézkedések jöhetnek létre, épen ugy, mint ott, ahol a kinevezés rendszerbe van hozva és hol a megyei bizottság nem járhat el a törvénykezésnél. Akárhány példát lehet fölmutatni arra, hogy főtörvényszókeinknél egészen egyforma ügyekben egészen ellenkező ítéletek hozattak. És nem fog-e sokkal ingatagabb lenni a közigazgatási igazságszolgáltatás és maga a közigazgatás, ha ugy fog történni, mint az önök törvényjavaslata akarja; mert a mi nézetünk és szándékunk szerint, igaz, a törvényhatóság közgyűlése gyakorolná e tekintetben teendőjöket, megengedem, iiogy történnének hibák, ámbár a mi a törvények nemismereretére vonatkozik, azt tartom, hogy ezt ellensúlyozza az, hogy minden törvényhatóságnak okvetlenül kell törvénytudó tanácsosának, ügyészének lenni, kinek a törvényesség kérdésében ítéletét és véleményét kikérni fogja mindenkor; — de ha történik is, evvel még nincsen vége mindennek. Ott van a fölebbvitel, melynél részint a miniszter gratialékban, részint a mi tervünk szerint, a hol törvényesség forog kérdésben, egy legfőbb törvényszék megállítja az ingatagságot, és egyforma igazságszolgáltatást biztosit mindenki számára az administratio terén. Azonban az önök terve szerint itél a miniszter és a recursus hová jön? az országgyűléshez, és így az országgyűlési pártok tetszése fog dönteni a fölött, hogy egyik emberrel mint kell bánni, és miként a másikkal. Es ha folveszszük azt, hogy a pártoktól épen. mint a miniszter ur is, az igazolásokra hivatkozva monda, nem is lehet jóformán kívánni, hogy teljesen részrehajlatíanok legyenek, ha továbbá folveszszük azt, hogy a többség változik : kétségtelen, hogy ily módon sokkal nagyobb ingatagság lesz, és igy a végrehajtás gyorsítására az önök javaslata semmit sem tesz; arról pedig, hogy ingatag legj en, ós homokra épített a közigazgatási igazságszolgáltatás, hogy ne legyen senki biztos a fölött, hogy neki ugyanazon igazság szerint fognak itólni, mint a másiknak, — az önök törvényjavaslata bőségesen gondoskodik. Az, hogy olykor kevesen vannak a bizottsági ülésen, fájdalom, sok tekintetben igaz. De mindenesetre vannak annyian, mint a miniszteri bureauban, és másfelől ott vau joga a többieknek is ott lenni, és harmadik felől ott van a nyilvánosság. De az önök terve szerint nincsen sem jog, sem nyilvánosság. Ez lényeges különbség. Abból pedig, hogy miután nem-sokan vannak ott, arra húzni következtetést, hogy azokra nem lehetne jogot bizni, ne is bízzunk tehát rajok jogot: engedelmet kérek, egyátalában nem lehet. Mert ha