Képviselőházi napló, 1869. X. kötet • 1870. julius 14–augusztus 3.

Ülésnapok - 1869-217

217. országos Dlés Julius 23, 1870. £53 befolyást ad egy főispánnak, hatalmába helyezvén, ha akarja, hogy sorba candidálja választottait s ugy. hogy egy megyében, hol például 22 szolgabírói hivatal van, abban 20-nak okvetlen annak kell lenni, a kit ő akar; a főispán hatalmába adja a tisztviselők fölfüggesztését, helyettesítését bizonyos esetekben az átalános tisztújításig, mely minden egyes esetben a belügyminisztert teszi végérvényesen döntő bíróvá, mely belügyminiszternek nem az a joga van a törvény szerint, hogy a törvénytelen rendeleteket fölfüggeszthesse, hanem az a joga van, hogy legyen a rendelet törvényes vagy törvénytelen, legyen ellene panasz vagy nem, a megye határozatát, tetszése szerint megváltoztathatja, a mely törvény ilyet tesz, — és pedig merem mondani, benne van ez mind, — oly törvény okvetlen a központi kormány hatalom terjesztése érdekében , tehát a miniszter ur szavai szerint is a centralisatio érdekében tesz. {Helyeslés bal felől.) Különbeu azt mondja, hogy igazában nem is ez a kérdés e pontban, — mert a törvény megadja a megyének az önkormányzati jogot, — itt csak arról van szó, hogy az önkormányzatot ki gyakorolja és a törvény szerint gyakorolja az alispán. Furcsa dolog, t. ház, ugyanennyi jogot adva a megj^ének, de több őszinteséggel akkor azt is lehetett volna mondani, hogy az önkormányzat a megyéé, de azt gyakorolja a belügyminiszter. Ez a végeredményében oda megy ki: mert az alispánt választja föltétlen candidatio mellett, igaz, a megyei bizottság, de azon alispánt fölfüggesztheti a belügyminiszter, azon alispánnal a belügyminiszter rendelkezhetik, és jegyezzük meg jól, ha azon alispán valamely törvénytelen rendeletet nem fog végrehajtani, bűnhődnie kell, a belügyminiszter kiteszi, ellenben azért, ha a törvénytelen rendeletet végrekajtotta, senki a föld kerekségén őt feleletre nem vonhatja, és így mondom, fejezzük ki őszintén az eszmét; a megye önkormányzati jogát senki kétségbe nem vonja, csakhogy a belügyminiszter gyakorolja. Egy adoma jut erről eszembe. Midőn egy gyermeknek nagj^on megtetszett egy bot, nem akarva kedvét rontani, a tulajdonos azt mondta : hisz fiam a bot a tied, hanem én fogom használni. (Derültség.) Épen így tesznek önök. A miniszter ur hivatkozik arra, és mondom, igen helyesen, hogy ezen pontja a törvényjavaslatnak igen fontos, és midőn igazolni akarja, azt is mondja a többi között, hogy a virilis szavazatok pontja nem bir oly nagy fontossággal, mert hiszen legnagyobb részben ugyanazok lesznek ugy is a bizottmány tagjai, a kik eddig voltak. Neki erről több tudomása lehet, mint nekem. Én csak ismételve megjegyzem, mint már megjegyezve volt, hogy csakugyan példátlan, s mint önök szeretnek élni azzal aszóval, „unicum" a parlamentek történetében, hogy egy ily javaslat felett egy parlament tanácskozott és határozott a nélkül, hogy a kormány érdemesnek tartsa, vele közölni az adatokat, a melyekre javaslatát alapította. És tán mégis e tekintetben menteni kell a kormányt, én legalább azt hiszem, hogy nem akart oly adatokat előterjeszteni, a melyek nem hivek. Adataiban pedig, a melyekből idézhetett volna, nem bizott: mert legalább az adatokból idézéssel, hogyan járnak el a kormány tagjai ? annak a legközelebbi napokban egy fényes bizonyságát adták. Az igen t. államtitkár Tóth Vilmos ur szíves volt a virilis szavazatokra nézve hivatkozni arra, hogy midőn még az ellenzék nem indította meg a morális pressiót és az agitatiót, azon törvényhatóságok, melyek a megyei kérdésben a törvényhozáshoz fordultak, legnagyobb részt a virilis szavazatok mellett nyilatkoztak. Megvallom: a kérvényeket, melyek a házhoz beadva voltak, ha mind nem is, de sokat olvastam magam, és olvastak mások, és ez meglepő újság volt rám nézve; és minthogy oly meglepő volt, egy t. barátom igyekezett magának bővebb tudomást szerezni. Megnézte, mely kérvények küldettek fel a ház irodájába; megnézte azoknak rövid kivonatát; de ezzel nem érvén be, fölment a minisztériumhoz. Ott nem egykönnyen állottak rá, hogy e kérvényeket neki megmutassák, de nem hagyta magát elijesztetni, s végre kiadták neki azon kérvényeket. 0 vette magának azon fáradságot, hogy mindannyit, gondolom 31 kérvényt, melyet vele közöltek, végig nézte. a 31 kérvény közül egy, de csakis egy van, a mely — nem ugyan egészen — a virilis szavazatot akarja, hanem a vagyon és intelligentiának biztosítandó túlsúlyra hivatkozik. A többiek hivatkoznak az 1848-ki törvényekre, hivatkoznak a népképviseleti alapra. (Derültség bal felől.) Különben még megjegyzem azt is, hogy a kérvények mellől öt tervezet hiányzott, vagy legalább vele nem közöltetett, az pedig volt: Pest. Túrócz, Fehér, Nógrád és Zemplén megyéké. Ezek közül Pest megye a virilis szavazatot bizonyosan nem kérte. Nem régiben volt kezemben Nógrád megye-é. Arról magam állithatom, hogy nem kérte. Zemplén megyére ugy emlékszem, hogy nem kérte. Fehér és Tiíróez megyére nem emlékszem. De tegyük fel, hogy mind az öt kérte volna, — mi egyrészről positive nem áll — ugy állana mégis, hogy 31 közül kérte 6, de nem ugy, mint a t. államtitkár mondani méltóztatott, hogy 1 — 2 kivételével mind kérte, hanem 1 — 2 kivételével egyik sem kérte. (Tetszés bal felől) Ha csak, t. képviselőház, az igen t. államtitkár ur,