Képviselőházi napló, 1869. X. kötet • 1870. julius 14–augusztus 3.

Ülésnapok - 1869-209

18 209 országos ülés Julius 14. 1870. Ez csal:nem hihetetlen lenne ama szemlélő előtt; a ki azonban ismeri a mi országgyűlési viszonya­ink speciális természetét, az ezt természetesnek fogja találni. A titok kulcsa igen röviden és egyszerűen t. ház ez: nálunk nem a házban tisztulnak az eszmék, nem is az osztályokban; mi nem a ház­ban szerezzük a meggyőződést ; ide mindenki már kész pártállással jő. Mi a meggyőződést, ugy kinagyolva, jó távol előre beszerezzük, a párt­ülésekben összegyaluljuk, összeköszörüljük. Az osztályokban már mint pártférfiak jelenünk meg. és végre az országgyűlési teremben nem azért vitatkozunk, a miért voltaképen kellene : vagy győzzél meg, és megadom magam, vagy meg­győzlek én és te add meg magadat — de vitat­kozunk, miért 1 Azért, hogy minél ügyesebben véd­jük pártállásunkat, általa a pártot vagy pedig a kormányt. Prókátori fogásokhoz nyulunk; egy vívómesternek ha nem is raffinirt ügyességével, de hideg kegyetlenségével vetünk cselt elleneinknek, hogy kardunkba rohanjon; és ha sikerül, ezt nem az ő ügyetlenségének rójuk föl libául, de még ebből is eszménk diadalára akarunk következ­tetni ; holott annak éhez semmi köze. Kikapunk az ellenfél egész eszmeköréböl egy mondatot, s azt czáföljuk meg ! Nem az eszmék oroszlánjai­val vívunk, hanem a mint egykor megboldo­gult Kazinczynk monda, a szó egér-farkába kapaszkodunk. (Derültség.) Azután szavakat adunk az ellenzék szájába, melyeket az soha sem mon­dott. Ezt czáföljuk. Epitünk rá egész kártyavá­rat, hogy szintén magunk is gyönyörködünk benne, mignem főiemelkedik egy kis zöld könyv, a ház szabályok könyve, melynek erejével ki­rántják alólunk a legalsó kártyát s az egész összeomlik ; továbbá mig birjuk, logikával védjük állasunkat; mikor ennek szálai elfogytak, kitold­juk sopíiistikával, és mikor annak is elfogytak szálai, csomót kötünk rajta, ésátugrunk a kép­telenség mezejére; mikor azt is bebarangoltuk, el kezdjük kiáltozni, hogy: „Eláll! Szavazzunk!" mikor ebbe is bele fáradtunk, azt mondjuk: össze­omlik a ház. s ezen érvnek súlya elől kiszala­dunk a folyosóra. (Derültség.) Tetszik látni, hogy én magamról beszélek, Péternek beszélek, hanem Pál értsen róla. (Helyeslés bal felől.) Es most bátor leszek néhány illustráíó ese­tet elmondani annak bebizonyítására, - mert én nem szeretek oly valamit mondani, mit nem tudnék bebizouyitaui — (Halljuk!) hogy itt párt­állás szempontjából harczol a t. jobb oldal. Tóth Vilmos képviselő ur tagadólag rázta fejét. Tóth Vilmos (közbe szól:) Nem ráztam! (Th rütiség.) Dobsa Lajos: Tehát én be fogom bi­zonyítani állításomat saját szavaival. Ha nem párt-szempontból beszélnének ott, akkor nem lehetne azon csodálkozniuk, ha valaki a jobb oldalon irattá föl magát és mégis az ellenzék­kel szavaz; végre az utolsó perczben is hallhat valaki egy meggyőző eszmét! Egyszerre nyerhet agyába világosságot! De akkor, ha csupán az eszmét és meggyőződést tekintenők czólul, ak­kor nem volna ám indokolva azon indignatio, melylyel Hoffmannt megtámadta, hogy ő a törvényjavaslat mellett irattá föl magát és el­lene szavazott. (Helyeslés hal felől; zaj jobb felől) Engedelmet kérek, én sohasem iratom fel magamat egy törvényjavaslat ellen sem, de fel­iratom magam meggyőződésem mellett, az igaz­ság védelmezésére ! (Ellenmondás jobb felél.) Most is meghajolok , csak tessék meggyőzni! Csak tessék megezáfolni! Paczolay János : (Közbeszói:) Azt nem kell czáfolni. Dobsa Lajos : Hogy olykor egyes mon­datot tépnek ki, erre imént idéztem már esetet: Kautz Gyula, contra Mocsonyi! Hogy oly mondatot adnak szánkba, mit so­hasem mondtunk, bizonyság Kerkapoly minisz­ter ur, (Derültség.) contra Mocsonyi! Hanem a sophisticára is van egy csinos kis adatom. (Derültség.) Pulszky ur szavai szerint a virilis jog nem tesz lényeges különbséget a bizottmány tagjai közt, mert néhány bérlő hozzáadásával épen azok lesznek a bizottmányban, kik most benne vannak. E szerint az élő ember és a múmia közt sincs lényeges különbség: a múmiának is meg van az ő emberi álarcza és nem hiányzik belőle semmi, csak az ember. így a virilis bizottmány­nak is meg van az ő parlamentáris álarcza, és nem hiányzik belőle semmi csak a népképviselet, csak a paiiamentálismus. (Tetszés hal felől.) Hogy milyen ügyesen tud Bodóné másról beszélni, midőn a bor árát kérik, arra engem Eötvös miniszter ur tanított meg. (Halljuk!) Gyö­nyörűen beszelt, — a hogyan mindig szokott — szabadságról, jogegyenlőségről, nagy eszmékről és kíváncsian vártuk, hogy fogja már most ezt alkalmazni a virilis jogok védelmére. (Reáljuk.) En is azt kiáltottam akkor, a mit Kállay t. képvi­selő társam kiált most, hogy halljuk ; de nem hal­lottuuk semmit. (Derültség.) Mert elmellőzte, mi­kor a bor árát kértük ; hanem azért a törvényja­vaslat mellett szavazott, tehát a virilis jog mellett. Itt eszembe jut egy eset, mely Londonbau a parlamentben történt. Egy parlamenti tag hu­manismus szempontjából szigorúan kikelt a pár­bajok ellen, hogy annak eltörlését a humauis­mus kívánja ; de ülés után mindjárt egyik el­lenfelét párbajra hivta ki, és pisztolylyal rálőtt, és ha nem is találta őt, de mindenesetre agyou-

Next

/
Thumbnails
Contents