Képviselőházi napló, 1869. X. kötet • 1870. julius 14–augusztus 3.

Ülésnapok - 1869-209

18 209 országos ülés Julius 14. 1870. Ez csal:nem hihetetlen lenne ama szemlélő előtt; a ki azonban ismeri a mi országgyűlési viszonyaink speciális természetét, az ezt természetesnek fogja találni. A titok kulcsa igen röviden és egyszerűen t. ház ez: nálunk nem a házban tisztulnak az eszmék, nem is az osztályokban; mi nem a házban szerezzük a meggyőződést ; ide mindenki már kész pártállással jő. Mi a meggyőződést, ugy kinagyolva, jó távol előre beszerezzük, a pártülésekben összegyaluljuk, összeköszörüljük. Az osztályokban már mint pártférfiak jelenünk meg. és végre az országgyűlési teremben nem azért vitatkozunk, a miért voltaképen kellene : vagy győzzél meg, és megadom magam, vagy meggyőzlek én és te add meg magadat — de vitatkozunk, miért 1 Azért, hogy minél ügyesebben védjük pártállásunkat, általa a pártot vagy pedig a kormányt. Prókátori fogásokhoz nyulunk; egy vívómesternek ha nem is raffinirt ügyességével, de hideg kegyetlenségével vetünk cselt elleneinknek, hogy kardunkba rohanjon; és ha sikerül, ezt nem az ő ügyetlenségének rójuk föl libául, de még ebből is eszménk diadalára akarunk következtetni ; holott annak éhez semmi köze. Kikapunk az ellenfél egész eszmeköréböl egy mondatot, s azt czáföljuk meg ! Nem az eszmék oroszlánjaival vívunk, hanem a mint egykor megboldogult Kazinczynk monda, a szó egér-farkába kapaszkodunk. (Derültség.) Azután szavakat adunk az ellenzék szájába, melyeket az soha sem mondott. Ezt czáföljuk. Epitünk rá egész kártyavárat, hogy szintén magunk is gyönyörködünk benne, mignem főiemelkedik egy kis zöld könyv, a ház szabályok könyve, melynek erejével kirántják alólunk a legalsó kártyát s az egész összeomlik ; továbbá mig birjuk, logikával védjük állasunkat; mikor ennek szálai elfogytak, kitoldjuk sopíiistikával, és mikor annak is elfogytak szálai, csomót kötünk rajta, ésátugrunk a képtelenség mezejére; mikor azt is bebarangoltuk, el kezdjük kiáltozni, hogy: „Eláll! Szavazzunk!" mikor ebbe is bele fáradtunk, azt mondjuk: összeomlik a ház. s ezen érvnek súlya elől kiszaladunk a folyosóra. (Derültség.) Tetszik látni, hogy én magamról beszélek, Péternek beszélek, hanem Pál értsen róla. (Helyeslés bal felől.) Es most bátor leszek néhány illustráíó esetet elmondani annak bebizonyítására, - mert én nem szeretek oly valamit mondani, mit nem tudnék bebizouyitaui — (Halljuk!) hogy itt pártállás szempontjából harczol a t. jobb oldal. Tóth Vilmos képviselő ur tagadólag rázta fejét. Tóth Vilmos (közbe szól:) Nem ráztam! (Th rütiség.) Dobsa Lajos: Tehát én be fogom bizonyítani állításomat saját szavaival. Ha nem párt-szempontból beszélnének ott, akkor nem lehetne azon csodálkozniuk, ha valaki a jobb oldalon irattá föl magát és mégis az ellenzékkel szavaz; végre az utolsó perczben is hallhat valaki egy meggyőző eszmét! Egyszerre nyerhet agyába világosságot! De akkor, ha csupán az eszmét és meggyőződést tekintenők czólul, akkor nem volna ám indokolva azon indignatio, melylyel Hoffmannt megtámadta, hogy ő a törvényjavaslat mellett irattá föl magát és ellene szavazott. (Helyeslés hal felől; zaj jobb felől) Engedelmet kérek, én sohasem iratom fel magamat egy törvényjavaslat ellen sem, de feliratom magam meggyőződésem mellett, az igazság védelmezésére ! (Ellenmondás jobb felél.) Most is meghajolok , csak tessék meggyőzni! Csak tessék megezáfolni! Paczolay János : (Közbeszói:) Azt nem kell czáfolni. Dobsa Lajos : Hogy olykor egyes mondatot tépnek ki, erre imént idéztem már esetet: Kautz Gyula, contra Mocsonyi! Hogy oly mondatot adnak szánkba, mit sohasem mondtunk, bizonyság Kerkapoly miniszter ur, (Derültség.) contra Mocsonyi! Hanem a sophisticára is van egy csinos kis adatom. (Derültség.) Pulszky ur szavai szerint a virilis jog nem tesz lényeges különbséget a bizottmány tagjai közt, mert néhány bérlő hozzáadásával épen azok lesznek a bizottmányban, kik most benne vannak. E szerint az élő ember és a múmia közt sincs lényeges különbség: a múmiának is meg van az ő emberi álarcza és nem hiányzik belőle semmi, csak az ember. így a virilis bizottmánynak is meg van az ő parlamentáris álarcza, és nem hiányzik belőle semmi csak a népképviselet, csak a paiiamentálismus. (Tetszés hal felől.) Hogy milyen ügyesen tud Bodóné másról beszélni, midőn a bor árát kérik, arra engem Eötvös miniszter ur tanított meg. (Halljuk!) Gyönyörűen beszelt, — a hogyan mindig szokott — szabadságról, jogegyenlőségről, nagy eszmékről és kíváncsian vártuk, hogy fogja már most ezt alkalmazni a virilis jogok védelmére. (Reáljuk.) En is azt kiáltottam akkor, a mit Kállay t. képviselő társam kiált most, hogy halljuk ; de nem hallottuuk semmit. (Derültség.) Mert elmellőzte, mikor a bor árát kértük ; hanem azért a törvényjavaslat mellett szavazott, tehát a virilis jog mellett. Itt eszembe jut egy eset, mely Londonbau a parlamentben történt. Egy parlamenti tag humanismus szempontjából szigorúan kikelt a párbajok ellen, hogy annak eltörlését a humauismus kívánja ; de ülés után mindjárt egyik ellenfelét párbajra hivta ki, és pisztolylyal rálőtt, és ha nem is találta őt, de mindenesetre agyou-