Képviselőházi napló, 1869. X. kötet • 1870. julius 14–augusztus 3.

Ülésnapok - 1869-209

209. országos Ülés Julius 14, 1870. 17 med egy hosszú kutyát, olyan hosszút, hogy Pesten van a farka s Nagyváradra nyúlik a feje. Már most ha a kormány ennek Pesten a farkát megnyomja, Nagy-Váradon vonyit és harap. (Élénk derültség.) Erre az ón emberem azt kérdezte, hogy kit harap % Reménylem, felelém neki, hogy míg tiszta lelkű becsületes emberek lesznek a kormányon, addig a rósz embereket fogja harapni. Akkor hát nem veszélyes. Hát kegyednek a sógora nem becsületes ember? A biz a. Miért nem adott hát kegyelmed neki pénzt kötelezvény nélkül kölcsön? Azért, mert a pisztoly a jó ember kezében is elsül, azért, mert az ember változandó, mert az ember halandó és famíliám van, nem akarnám azt csak egy embernek vagy az utána következő rokonoknak passiójára, és jóságára bizui. Kegyelmed megfelelt helyettem. Lássa, most épen Európa fölé ^űrű felhők gyűltek össze, melyeket az interpellatióra ma adott felelett sem ezáfolt és oszlatott el egészen. Már most ha ebből az következnék, hogy valami Baeh-féle ember venné itt kezébe a kormányt, és az lépne kutya farkára Pesten, az ő kedvére is szintúgy ugatna és harapna az Nagyváradon. De már akkor nem kell a centralisátio! A vita sarkkövét az első percztől kezdve leginkább azon kérdés képezte : vajon a megyei önkormányzat összeegyeztetbető-e a parlamentalismussal avagy nem ? Mi azt mondjuk: igen, önök azt mondják: nem! igy álltak a dolgok. De engedjék meg nekem, hogy közben egy vádra feleljek, mely a jobb oldalról emeltetett Mocsonyi képviselőtársamnak a parlamentalismusra vonatkozó előadása ellen. Kautz Gyula képviselő ur azt állitá. hogy ha azon eszméket a jobb oldalról mondották volna el, mi a parlamentalismus eszméje elleni törekvéssel vádolnék az illetőt ! Már én meg azt felelem vissza, hogy akárhonnan hangoztak vo 1na. én részemről azokat mindig aláírnám, t. i. a mint én értelmezem, Megjegyzendő, hogy én az egész eszmekört veszem, nem pedig annak egyes kitépett mondatát, mint Kautz Gyula ur tévé. És ha ez eljárás : az eszmekörre való tekintés nélkül egy es mondatot kiszakitni, szabados és szabatos volna : akkor az imádság egyes kitépett mondatából is következtethetnénk „veszélyes törekvésekre !" Akkor ama franczia Írónak lenne igaza, ki a nagy forradalom alatt élt, s ezt monda: adj nekem öt sort írásban, akármit, s én ez öt sorból vont következtetések nyomán halálra Ítéltetlek! Mocsonyi képviselőtársam állítása szerint, mint azt én felfogtam, kétféle a parlamentalismus. Egyik az eszményi, a meg nem hamisiKBPV. H. NAPLÓ 18ff x. tott, minő a theoriában van, s az életben fel nem található, de mely után törekedni kell! A másik a gyakorlati, azaz többé kevésbbé meghamisított, a minővé tette az élet, miután a parlamenti kormányt is csak emberek kezelik, kik tehát nem légmentesek az emberi gyengeségek ellenében, minők az önzés, a hatalom és terjeszkedési vágy; és ily terjeszkedő, ily emberi kormány ellenében szükséges a megyei önkormányzat, annak ellensúlyozásául. Ezt mondta Mocsonyi s én — kérem — ezt mindig aláírom. Sőt tovább megyek és állítom, hogy, ha amaz eszményi parlamentet föl lehetne találni e földön, ha lehetne azt nálunk acclimatisálni, s biztosságot nyernénk, hogy fön fog maradni: — én részemről nem helyeznék ez esetben olyan na,gy súlyt a megyei önkormányzatra, mint a mennyit jelenben fektetek. Sőt még tovább megyek és azt mondom, hogy kétféle a megyei önkormányzat is. Az egyik eszményi, mely után törekedni kell, másik a gyakorlati és — mert ezt is emberek kezelik; mert ezekben is kifejlődik a terjeszkedési vágy: — ott van ellenükben a parlamenti kormány. Ha a kettő közt vita támad t. ház, Ítéljen közottök, ítéljen felettök egy független biró. Es most felveszem az elejtett fonalat. A parlamenti kormány összeütközése a megyékkel: ez képezi te;iát a kérdés főpontját. Itt bebizonyították, hogy szükséges, hogy lehet; ott azt mondják: nem lehet. így állottunk a vita elején, s igy állunk még most is épen oly mereven a vita végén. Es ez szomorú világot vetne t. ház az emberi elmére egy oly szemlélő előtt, ki nem ismeri a mi országgyűlési viszonyaink speciális természetét. Most, mikor az aranynak próbája van, mikor a tejnek próbája van, mikor meg lehet már mérni nemcsak a tért, az űrt, a messzeséget, de a levegőt és a világosságot, a melegséget, a vilanyosságot, az időfc, a hangot, mikor már vegytani alkatrészeire lehet szétbontani magát a napsugárt; egyedül az igazságnak nem volna mértéke. Egyedül az igazságot nem lehetne földeríteni még az emberi elme minden attribútumával, minők: ok, combinatio, logica, tapasztalás ? Pedig itt nem is örök igazságról van szó, csak a helyi viszonyok czélszerű berendezéséről. Itt csak az emberi társadalom alakulásából képződött eszmék gyakorlati összeegyeztetéséről van szó, oly praeticus eszmék összeillesztéséről, melyek csaknem szemmel láthatók, kézzel tapinthatók ! És ezen gyakorlati eszmék összeillesztésének lehetőségében is divergálhat annyira az emberi elme,hogyott merőben lehetatlennek ítéljék, melynek lehetőségét sőt szükséges voltát itt a ba oldalon olv kézzelfoghatóig megmagyarázták 3