Képviselőházi napló, 1869. X. kötet • 1870. julius 14–augusztus 3.
Ülésnapok - 1869-215
215. országos ülés Julius 21. 1870. 211 lyel, nagyobb érzékenységgel beszéltek, mint a mennyit az ő állítólag higgadt parlamentalismusuktól várni lehetett volna. Győrffy t. barátom méltányolta ezen szenvedélyes hangot, annyira, a mennyire megillette. Én nem kivánok rája visszatérni; hanem miután az utolsó szónok a tegnapi napon megosztoztatta a t. házbeli pártokat, ezen tagosztásra van némi észrevételem, annyival inkább, mert tegnap óta máig mind keresem kimutatott birtokrészemet, szaladok utána, fáradozom, de nem találom. Azt mondta a t. szónok ur: nincsen jogunk egymás belindokait vizsgálni, nézui, eritisálni, elhatározásának, meggyőződésének okát puhatolni; hanem ott vannak a beszéd érvei, tessék azokkal elbánni, tessék azokat széttépni, de azontúl senkit és semmit nem bántani, nem illetni. T. ház! Nem itt állíttatott ezen tétel föl először; nincs a világon mivelt, irodalommal olyannal, a milyennel is bíró nemzet, melynek irodalmi terén az érzékenykedő vad poéták e tételt már föl ne állították volna, s ne utasították volna bírálóikat, hogy egyedül a betűk, egyedül a szavak, melyek a papíron vannak, képezhetik a bíráló bonezkés tárgyait. Hanem ezen siránkozó s érzékenykedő vad poéták utasításaira senki sem hallgatott. Megengedi nekem a tisztelt tegnapi szónok ur, hogy azon meggyőződésemet fejezzem ki, miszerint ép oly kevéssé fog ezen, vagy bármely más parlament az afféle érzékenykedésre hallgatni. Igenis, jogunk van azon indokok és meggyőződések bírálásához és fejtegetéséhez, melyekből az ellenpárt kiindult, egy vagy más tény elkövetésével; különösen akkor, mikor leplezgetése a talán őszinteség hiányában be nem vallott indokoknak oly fólreismerhetlen. Nem tudom, mit szólana rá a most egymással szemközt álló két hadsereg, ha egyik a másikhoz azt a fölhívást intézné, hogy az én te rád lőtt golyóim, azok a te sajátjaid; hanem battériáimat illetni ne merd, rohamot azok ellen ne intézz, ott vannak a golyók, melyeket rád lőttem, azok a te sajátjaid, érjed be azokkal. Nagyon emlékeztet hozzánk intézett fölszólítása az egyszeri ezigánykatonára, ki azt mondta az ellenségnek, hogy ne lőjön oda, lássa meg, hogy ott valaki van. Hiszen épen oda akarunk és akartunk eddig is lőni, a hol valaki volt, és a hol valamit találhatunk, nem pedig a légbe, s nem hiábavalóságra tüzelni. Nincs tehát hozzá mit szólnom, s a mi kevés volna, azon az előttem szólók már megosztoztak, és a tisztelt képviselő ur utasítása szerint ugy széttépték, hogy most már Szontagh Fái barátom szerint csak rongyok, szalmaszálak lebegnek a légben; előadásukból tehát semmi sem maradt, s én a tisztelt szónok szerinti sajátommal nem rendelkezheteni. A mi a virilis szavazatot illeti, arra nézve, ha körülötte keresgélek, nem találok egyebet, mint azon kettős mondást, mely dilemmának nem nevezhető: mert mikor az egyik alkalomszerű volt, azt vették elő, s mikor a másikra volt szükség, azt használták azon állítások közül, melyek szerint a virilis szavazat a középosztálynak adott privilégiumot, s mikor már ezt többször elmondták a túlsó félen, tovább mentek, és akkor megfordították, megfordította a cultusminiszter ur, ki szerint a virilis szavazat a nagy adót fizetők repraesentatiója: tehát képviselet. Hogy képviselet állhasson elő, értvén a képviselet fogalmát ugy, hogy valaki maga magát bízza meg másoknak képviselésével, azt nem értem. Hogy magát valaki képviselje saját képében, saját személyében, azt teheti, ahoz joga van neki; de jogot adni olyan képviseletre, mely természetes jog szerint száll az emberre : ez, azt hiszem, meghamisítása a képviseletnek. Hogy a cultusminiszter ur ezt olyan állitásnak merte venni, melyre előadását s következtetéseit alapította, megvallom, hogy miután ezt mint politikus tette, ezen nem csodálkozom. Hasonlókat hallani én már megszoktam a cultusminisztertől; hanem mint poétától ő tőle ilyet hallani, azon csodálkoztam, mert hiszen ott van a költészet a-b-e-jében a Horatius Ars Poeticájában : „Humano eapiti cervicem pictor equinam" stb., és utána megmondja, hogy mit lehet tartani azon összeállításról, mely emberi főhöz lónyakat idomit és állit, és nem fél a cultusminiszter ur azon következéstől, hogy az általa előállott virilis szavazattal kevert megyei képviseletre, majd mikor a következő szakaszokban a főispáni hatalomról szóló §-nak is a t. jobb oldal kegyességéből megszavazás után alkalmazhatók lesznek azon szavak: „ut turpiter atrum desinat in piscem," az a valami, a mit formosának semmi esetre sem lehet nevezni. De nem csodálkozom, t. ház, azon; hisz a talmi arany, chinai ezüst, és a hozzá hasonló nemes érezek korát éljük! Elmultak azon régi jó idők, midőn a családi ékszerekben ezrek, talán milliók hevertek. Ma tökéletlenség volna azokban annyi értéket hevertetni: a papir könnyebben forog, százszor, ezerszer megfordítható és gyümölcsözhető. Nem csodálkozom azon, hogy nemcsak a családi, hanem a nemzeti ékszerek is 27*
