Képviselőházi napló, 1869. X. kötet • 1870. julius 14–augusztus 3.

Ülésnapok - 1869-215

212 215. országos filé* Julius 21. 1870. kénytelenek érezni a kor ezen nyomasztó behatását, ügy tekintem az 1848-ki törvényeket, mint oly gyűrűt, a mely még nem a hamis ékszerek ezen korszakában készült. Minden egyes törvónyczikk megannyi megbeesülhetlen értékű drágakő benne; de a drágaköveket már meglehetősen kivették belőle, fölcserélték cseh gyémántokkal, köszörült hiábavaló kövek nagy számával; hull most is 3 — 4 kő azon gyűrűből, s maholnap egyetlenegy sem marad többé főn azokból; a köveket becserélni, rajta nyerészkedni többé nem lehet. Megvan még a foglalat, megvan még a népképviseleti alap, mely foglalatját képezi, mely tulajdonképen alkotja a gyűrűt: minek hevertetni benne a tiszta színaranyat 1 most átváltoztatjuk azt is, oly nem tudom hány próbás chinai ezüstté. talmi aranynyá. melyre, hogy semmi se hibázzék, kár lesz rá nem nyomni az ily kevert érezek nagyon, de nagyon méltó jegyét, a róka fejét. (Tetszés bal felöl.) De csodálkozom azon, t. ház, ha nem ezt a hasonlatot veszszük is föl, hogy mily megfordított irányban erőködik néha kisebb vagy nagyobb tömeg, egy vagy másik párt haladni oly irány felé, melyet már egyszer vagy másszor, vagy talán többször életében, működési pályáján határozottan itélt és kárhoztatott. Én még nem láttam oly pomologot, pedig sok együgyűt ismerek köztük, ki a nemesitett fába vad gyümölcsöt igyekezett volna oltani, nem láttam még szilvába kökényt, nem láttam még egri körtébe vaczkort oltani, és ezáltal akarni valami rendkívüli csodát előidézni. A t. többség pedig ezt akarja: én nem tudom, hogy mily gyümölcshöz hatonlitsam azt, a mi eddig termett; hanem azt a vaezkornál egyébhez nem hasonlíthatom, a mely ezután fog teremni azon nemesitett fán, melynek tekintem az 1848-ki törvényeket. Egy igen tisztelt, nagyon kedves, szellemdus jobb oldali barátom, ki nem ül a képviselő padokon, ezelőtt pár évvel, midőn a hevesi kérdés oly nagy mozgalmat idézett elő, a jobb oldal csaknem egyetlen független párt-közlönyében azon tanácsot adta a hevesieknek, hogy ültessenek dinnyét ; nem tudom, milyen, de mondhatom, minaen esetre szellemdus tanács. Én részemről arra kérném a t. házat, engedje meg azoknak a hevesieknek, hogy ültethessenek továbbá is dinnyét, és ne oltsák be önök a hevesiek országhirü dinnyéjét uri tökökké. (Derültség.) Nem válaszolok a t. előttem szólóknak azokra, mikre lehetne valamit mondani és felelni; hiszen el fogják utánam mondani azok, a kik következnek. Én elmondottam az átalános vita alkalmával a virilis szavazat elleni érveimet és röviden összefoglalt nézeteimet azon vidék nevében, melynek egy részét képviselem; ismételnem kellene, ismételnem lehetne csak azokat, a miket akkor mondottam: falra azonban nem akarok borsót hányni; nem szólok tehát többet, csak arra szorítkozom, mit a virilis szavazat által keltendő nagy hazafiság fölemlitésével egyik jobb oldali t. képviselő ur juttatott eszembe. Ez emlékeztet azon nagy hazafiságára a régi virilis szavazati állapotoknak, mely oly fényesen tündökölt a keleti birodalom íővárosának a pogányok által történt elfoglalásakor. Az utolsó császár minden oldalról szorongattatván, fűhöz fához folyamodott, folyamodott különösen a gazdag görög töképénzesekhez, kik milliókkal rendelkezvén, bizonyára bírtak annyi képességgel a virilis szavazat gyakorlásóra és az által virilis módon a haza megvédésére, mennyivel bírnak azok. kiket most e joggal boldogítani akarnak. Mi volt a fölhívás eredménye ? Egyetlen egy darab fegyverrel sem járultak azon tőkepénzesek a szorongatott császárnak segítségére Konstantinápoly megvédésében, hanem igen is összeraktak fegyvert, kincset a veszély idején, hogy majd az uj urnák, az uj hóditónak kegyét legyen min megvásárolni. Nem tudom, nem ily virilis szavazatot teremtünk-e majd mi is ! Fájdalom, ha az igazság ugy nem marad el hasonlóan a nem teljesített kötelességek nyomán, mint nem maradt el ott, örülni rajta akkor sem lesz nagy okunk ; mert hiszen az uj ur, midőn véget vetett a keleti uraságnak, elfogadta, igaz, a kincseket, miket eléje vittek; de fejeiket is leüttette azoknak, kik az ő természetes egyenes eszüségéhez képest nem teljesítek kötelességüket. Kötelességet róni olyat, melynek teljesítése a szabad akarattól függjön, és kötelességet talán nagyon károsan is felhasználható joggal együtt, soha sem tudnék olyanokra bízni, Isikben egyátalában nem látok elég biztosítékot a visszaélés ellen. Azért nem eapacitálhat engem senki, nem még Hoffmann Pál urnák kecsegtetetése sem. és én nem szavazhatom meg a virilis szavazatot addig sem, a míg azt majd a békebirák gyakorolnák ; mert attól félek, hogy ha virilis szavazat lesz, békebiráink soha sem lesznek. Elfogadom Majthényi Dezső módositvánvát. (Helyeslés halról!) Kapp Gusztáv T. haz! Mint országos képviselő okvetetlen kötelességemnek tartom, a törvényhozás teremében, valamint kun benső