Képviselőházi napló, 1869. X. kötet • 1870. julius 14–augusztus 3.

Ülésnapok - 1869-215

210 215. országos "lós iiiíius 21.1870. A harmadik czélja a polgári társadalomnak az állam megvédése külellenségek ellen. S most azt kérdem, hogy épen ezen nagy adót fizetők védik-e meg a hazát? A történet és a tapasztalás az ellenkezőt bizonyítja. Ha valaki meg akar egy országot hódítani, főkép azt nézi, hogy sokan vannak-e a nagy vagyonuak abban; mert tudja, hogy a nagy vagyonuak gazdagok, gazdagságuknál fogva kényelem ölébe sülyedve, elpuhulnak, sőt mi több, el is fajulnak és erkölcstelenekké lesznek. Vannak dicséretes kivételek, azokra ezt nem alkalmazom. Tudjuk, mi gyümölcse szokott lenni rendszerint a vagyonnak, a gazdagságnak: az, hogy minél inkább emelkedik a vagyon egyeseknél, — a mely arányban nagyobbodik a vagyon, a gazdagság, — azon arányban szegényedik a sokaság, a tömeg: mert a nagyobb erő a kisebbet mindig magához vonja, és az ily processusnak jó következése természetesen nem lehet. A hódítók még azt is tekintik, hogy az államot a gazdagokon kivül kik védik : zsoldos seregek-e vagy szabadpolgárok? ez nagy különbség. Ha szabad polgárok védik, akkor nem könynyen merik megtámadni. A vagyonnak tehát az a tulajdonsága, az a rósz következése van, hogy dölyfösséget, kevélységet, megvetést szül, és ez a tanulatlanabb szegényebb népet ingerli, és ez az ingerlés rósz gyümölcsöket szokott teremni. Tévedés, t. ház! miszerint a vagyonnak tulajdonitnak nagyobb értéket, becset, mint a munkás kezeknek, melyek a vagyont teremtik, avagy a munkának, — holott a vagyon nem léteznék munkás kezek nélkül. Lenne bár valakinek oly nagy halom aranya mint a Gellért hegy, azzal munkások nélkül semmi jót nem eszközölhetne. Becsüljük meg a munkásokat és terjeszszük ki azokra is az őket megillető jogokat. Ezek fogják, mint tették 1848-ban is, a hazát megvédeni, legalább biztosabban megvédeni, mint a vagyonosak. Mi történik veszély idejében ? Az, hogy mikor az bekövetkezik, mikor az ellenség közelget, akkor a vagyonosak összeszedik kincseiket, és más hazát keresnek; azok pedig, a kik ki nem menekülhetnek, palotáik mélyébe rejtőznek. Es ki áll az ellenség elé? A munkások állanak. Azért mégegyszer: becsüljük meg a munkásokat. (Helyeslés a szélső hal oldalon.) Ezek voltak azok, miket elmondani szükségesnek láttam. Végül Korizmits képviselőtársamhoz van egy szóm. Azt mondta ő tegnapelőtt, nem nevezett ugyan meg, de emlékiratot emiitvén, természetesen engem értett, s állítja, hogy abban communismus van. A t. háznak minden tagját utalom azon emlékiratra, ki fogja belőle olvashatni, mi van abban. Minden inkább, mint communismus. Ennélfogva bátran rágalmazásnak, gyanúsításnak, rósz akaratnak mondhatom képviselő urnák nyilatkozatát, és azt visszautasítom. Háborús idők lévén, még néhány szót akarok mondani, tehát a t. képviselők béketürését kérem. Azért hagytam ezt utoljára, mivel nem tartozik ugyan szorosan ide a virilis szavazathoz, de mégis e törvényjavaslathoz, a melyben az foglaltatik, s a melyben nagy súlyt fektetnek arra, hogy a kormány, de az állam is erősebb legyen. Én egy tanácsot vagyok bátor a t. képviselő háznak adni, mely legalább ideiglenesen, mielőtt a háború hozzánk is elérkeznék, alkalmaztassák. Egy kis ország, csak tartomány van a Lajtán tul, és az Ausztria. Es van a Lajtán in nen egy nagy Magyarország, és e nagy Magy arországnak ifjúsága, katonakötelezettjei, és a kik fegyver alatt vannak, kénytelenittetnek az osztrák német tartománynak német nyelvét megtanulni, hogy az ellenség elé állhassanak. Példátlan a népek életében, történetében. Én a múltra utalok vissza. 1852-ben Sebastopolt 3 nemzetbeli hadsereg támadta meg: olasz, franczia és angol, és ki merné állítani, hogy ama 3 hadsereg egy nyelven beszélt, vezényeltetett volna ? Később 1859-ben ismét két nagy hadsereg állott egymással szemben: a franczia-olasz az osztrákkal. És képtelenség volna azt hinni vagy állítani, hogy a franczia és olasz előbb összeegyeztették a két hadsereg nyelvét. Én ebből tehát azt következtetem, hogy nem szükséges az, hogy a magyar és osztrák hadsereg egy nyelven legyen vezényelve. Ha a németet követi a többi, akkor Magyarország iránt történik igazságtalanság, méltánytalanság; ha a magyar nyelvet alkalmazzák, akkor azok irányában történik igaztalanság. Én tehát azt ajánlom, hogy, miután az 1861-ki ki egyezkedésnek egyik pontjával sem ellenkezik azt kimondani, hogy a magyar hadseregnek legyen a nyelve magyar, és ha a minisztérium e szót kimondja: akkor a háború nem lesz reánk nézve oly félelmes, mint a milyen lehet különben; mert ezt megtudva magyar hadseregünk: lelkesülten fog az ellenség elé menni. Ez egyszerű tanácsomat ajánlom a t. ház, és a kormány figyelmébe. (Éljenzés a szélső bal oldalon.) Szilády Áron: Tisztelt ház! Tegnap az utolsó szónok épen ugy, mint az előtte szólók, tán a nagy hőség miatt, több szenvedély-