Képviselőházi napló, 1869. X. kötet • 1870. julius 14–augusztus 3.

Ülésnapok - 1869-209

209. országos illés Julius 14. 1870. j sj részesei voltak a törvényhozásnak, és mondhatni, decentralisált részei voltak annak. En nem akarom ezt ez alkalommal kérdésbe hozni, — mert a tárgyhoz nem tartozik, - hogy vajon a törvényhatóságok ily mérvű befolyása a tőrvényhozásra jó-e vagy nem ? hanem azt mondom, hogy ez képezte a megyének azon lényeges tulajdonát, melynél íogva csakugyan az alkotmányosság védbástyája volt; mert a megye hozzájárulása, a megyékben történt vitatkozás nélkül törvényt alkotni nem lehetett, és igy az országnak alkotmányát megváltoztatni, megsemmisíteni szintén nem lehetett. A megyéknek egy másik lényeges tulajdonát, melynél fogva azokat az alkotmány védbástyáinak tekintették, abban látom, hogy megvolt a megyéknek félretételi s ellenállási joga a törvénytelen rendeletek ellen. Azt is tudom, hogy ezen jogot sokan kétségbe vonják, és azt kérdik: hol van a törvény, melyben ezen jog meg volna irva? Igaz, én sem találok törvényt, melyben ez világosan meg volna irva; de vannak törvények, melyekből ezt világosan következtetni lehet: mert ha hazánk jogtörténetére visszatekintünk, ugy találjuk, hogy mindazon egyéneknek megvolt ellentállási joguk, kik korábbi időben a megyp közönségét képezték. T. i. megvolt minden nemes embernek már II. András korától fogva, kinek ismeretes „elausulájában" világosan ki van mondva: hogy, ha a fejedelem a nemesség jogait, a haza alkotmányát sértené, szabadságában van mindenkinek, minden felelősség nélkül ellenmondani, és ellenállani. És a nemesség ezen jogát gyakorolta is, és ezen jog föntartására a fejedelmek a koronázáskor meg szoktak esküdni. Még I-ső Ferdinánd király eskü-formájában is benne van András ezen clausulájának fentartása. Es ezen törvény csak az 1687-ik évi negyedik articulussal törültetett el, és pedig az articuius szövege szerint csak azért, mert ezen törvény hibásan magyaráztatott, t. i. abból — mint a törvény mondja — azt követkéz ették, hogy szabad „fegyverrel''

1 feltámadni a fejedelem ellen. És csupán ezen hibás magyarázat miatt, mely a fejedelem és nép között bizalmatlanságot idézhetett volna elő, törültetett el ezen törvény: de a gyakorlatban a megyékben folytonosan, egészen a legutolsó időig fenmaradt az, hogy a megyék, ha nem is fegyverrel, hanem passiv ellenállással a törvénytelen rendeleteknek ellenállhattak, azokat félre tehették és nem teljesítették. A törvénytelen rendeletek félretétele minden esetre olyan jog, mely a megyéknek kezében védbástyául szolgál az alkotmányosságnak, mert akkor, midőn p. o. az országgyűlés nem ülésez együtt, az alkotmányt semmi egyéb nem védi, I mint a megyék ezen joga a törvénytelen ren, deletek ellen. Ezen törvényhatósági jogát kívánnám én a megyéknek teljes épségében most is fentartani, és nem látok ebben semmi összeütközést a felelős kormányzattal. Én az alkotmánvos tisztviselőtől soha sem fogom követelni, de meg se foghatnám neki soha engedni azt, hogy ő egy törvénytelen rendeletnek végrehajtására akár köteleztetni is engedje magát. A törvényjavaslatban pedig világosan benne foglaltatik — és pedig mindannak daczára, hogy a megyének tisztviselői megesküsznek az ország törvényeire, alkotmányára — hogy kötelesek a főispán parancsára a törvénytelen rendeleteket is végrehajtani. Tehát már magában a, törvényben megvan ezen erkölcstelenség. Es szabad legyen e részben analógiára hivatkoznom. (Halljuk!) Mikor a birói hatalom gyakorlásáról szóló törvény 19. szakaszában, t. i. az 1869. évi IV. tczikk 19. szakaszában azon elv mondatott ki, hogy a biró a törvényt nem vonhatja ugyan kétségbe, a rendesen kihirdetett törvény érvényét nem veheti bírálat alá; de ha a magán félnek ügyében az igazságügy miniszter törvénytelen rendeleteket bocsátana ki, szabadságában áll a bírónak megvizsgálni, hogy törvényes-e ezen rendelet, nem ellenkezik-e a törvénynyel, és ha az utóbbi eset forog fön, szabadságában áll azt félretenni. Ha ez szabadságában áll az egyes bírónak is, akkor nem látom át, hogy miért ne lehetne ugyanezt tennie a közigazgatási rendeletekkel szemközt egy egész testületnek, mely minden esetre nagyobb garantiát nyújt arra nézve, hogy igen is jói megfogja fontolni : vajon törvényes-e a rendelet, vagy nem ? Már most, t. ház, ezen két sarkalatos jogon, ezen két tulajdonon kivüi nincs semmi az egész megyei intézményben, a mire azt a hires frázist rámondhatnók, hogy : az „ alkotmányosság védbástyái" ; mert. ha ezt a kettőt elveszszűk a megyéktől: lehet virilis szavazat, lehet akármily más szavazatok alapján összeállítani a bizottságot, de ez az alkotmányt soha sem fogja megmenteni. (Helyeslés a szélső bal oldalon.) Ez nem birja megakadályoztatni a kormányt, hogy akármikor törvénytelen rendeletekkel, kivált oly időben, mikor az országgyűlés nem ül együtt, alkotmánysértést ne kövessen el. De ha ezen egy jogot magát adnók csak a törvényhatóságoknak, hogy t. i. a rendeleteket vizsgálhassa, a törvényteleneket félretehesse : még az sem volna garantiája és védbástyája az alkotmánynak; mert a miniszter azért mégis kiadja a törvénytelen rendeletet, s végrehajtatja nem a megyei, de más közegekkel, s ekkor i%