Képviselőházi napló, 1869. X. kötet • 1870. julius 14–augusztus 3.

Ülésnapok - 1869-214

21*. országot BI6» jnlitta 20. 1870. }§} hallottuk, hogy Paczolay képviselő nr a legna­gyobb csendben legalább is egy félóráig beszélt, anélkül, hogy a virilis szavazatokról valamit mon­dott volna; másrészről, (Félbeszakítás jobb felől) másrészről nem én hoztam föl először a nők emaneipatióját, hanem a cultusminiszter ur. (Ugy van! bal felől.) Elnök : T. ház! En részemről tökéle­tes barátja vagyok, de helyzetemnél fogva kö­telességem is, hogy barátja legyek a szólássza­badságnak, ós nem hiszem, hogy akármely kép­viselő urnák panasza lenne az iránt, hogy ille­téktelenül belevágtam szavába. A mi Paczolay képviselő ur részéről mondatott, az replica volt, és a replica mindig szabad. (Zajos fölkiáltások bal felől: Ez is az!) Nekem semmi szólásom az ellen, ha valaki valamely eszmét, mely nem tartozik szorosan a tárgyhoz, megpendít:—az el­len sincs kifogásom, hogy egy másik szónok ál­tal fölhozott ily eszmére megjegyzés tétessék. De hogy ez itt a részletes vitánál több perczig ki­zárólagosan tárgy altassák, azt hiszem, nincs he-» lyén. (Zaj. Halljuk! Halljuk !) Horn Ede' Ha ugy tetszik, t. ház, menjünk át a férfiakra. (Halljuk!) Azt hallottam több oldalról az átalános szavazás ellen fölhozni, hogy az átalános szavazattal sok dolgot lehet véghez vinni, a mi épen nincs hasznára a sza­badságnak ; fölhozták az átalános szavazás ellen a francziaországi gyakorlatot, hol az átalános szavazattal helyreállították és 20 évig funtartot­ták az absolutisticus császárságot. Elismerem; de először azt kérdezem: hogy mivel egy uj rend­szerrel nem tudnak mindjárt boldogulni, mivel nem tudnak mindjárt minden hasznot, melyet az hajtani képes, belőle kivonni, tehát az elvet kell-e elkárhoztatni ? Szintúgy lehetne pl. a köztársasági elv ellen az absolutisticus monarchiák állapotára utalni. Azt hiszem, rósz gyakorlatból nem lehet következtetni semmit az elvre; de másrészről tagadom azt is, hogy a tények ugy állanak, mint átalánosan hinni szokták. Igaz ugyan, hogy az átalános szavazati jog helyreállította Fran­cziaországban a császárságot; de előbb ugyanaz adta Francziaországnak a köztársaságot. Igaz az is, hogy az átalános szavazati jog megadta Olasz­országnak a szabadságot és egységet; igaz az is, az átalános szavazati jog tartotta főn Franczia­országban 17 év óta az absolutismust, és szin­tén az átalános szavazati jog volt az, mely a legutóbbi választások alkalmával, és ezek követ­keztében kényszeritette a császárt a parlamen­talismusra áttérni: de ezekből nem hiszem, hogy következtetni lehessen az átalános szavazat el­len. Azt hiszem, t. ház, hogy igazuk van azok­mak, kik azt mondják, hogy a census fentartása által bizonyos okot szolgáltatunk a virilis sza­vazat behozatalára. Én egyenesen ellene vagyok annak; ebből nagyon természetesen következik, hogy visszautasítom a központi bizottság szer­kezetét, és hogy elfogadom Majthényi Dezső kép­viselőtársam javaslatát, annyiban, a mennyiben ő sem fogadja el s kereken visszautasítja a virilis szavazatot, de mi jőjön a virilis szavazat he­lyébe ? legyen az census szerinti választás, vagy legyen az az átalános szavazati jog melletti vá­lasztás? Meg kell vallanom, t. ház, ezen igen fontos kérdésnek tárgyalását elhalasztandónak vélem alkalmasb időre, azaz: azon időre, — és remélem ezen idő nincs távol, — mikor azon választási törvényt fogjuk tárgyalni, melyet a trónbeszéd, azóta pedig a kormány többször igért nekünk, és melyet mindenesetre a legköze­lebbi választások előtt be kell a háznak terjesz­teni. Azért ezen kérdés tárgyalását szívesen mellőzöm e perczben; csak azt mondom, hogy míg reformálva nem lesz a választási törvény, mig a census fenáll : más módot nem látok a mostani sok tekintetben rósz törvény nemiképi javítására, mint elfogadni a bal oldal javaslatát, : hogy a megyei bizottságok tagjai szintúgy választassanak, mint az országgyűlési képviselők. (Helyeslés a bal oldalon.) Hoffmann Pál: T. ház! A dolog ter­mészete azt hozza magával, hogy azok, kik va­lamely törvényjavaslatot előterjesztenek, azt mind átalánosságban, mind egyes részleteiben indokol­ják. A részletekre vonatkozólag is szükséges ez, kivált oly §-soknál, melyek kiváló fontosságúak. Én is azon nézetben vagyok, t. ház, hogy e 20. §. tartalmára vonatkozólag az indokolás legke­vésbbé sem győzi be azt, a mit begyőznie szükséges volna, hogy azt elfogadhassam. Nem tagadhatom ugyan, hogy hozattak föl nagyon számos érvek nemcsak e házban, de azon kivül is, a 20. §. tartalmának indokolására, és annyiban véve, ha számát vennők csak az ér­veknek, ezen § a legjobban indokoltak, egyiké­nek volna tekintendő; mert mint mondom, igen számos érv hozatott föl annak indokolására. Csak egy körülmény van itt még, a mi ezen érveknek sokaságát a tartalomra nézve paraly­sálja: az, hogy ezen különböző érvek nem ho­zatnak mindnyájan ugyanazon egy czélra; hanem azok részben egymás ellen is harczolnak, és igy az érveknek sokasága, nemhogy erősítené a 20. §. szerkezetét sőt ellenkezőleg gyengíti azt. Mondtam, hogy érvek hozatnak föl, nemcsak a házban, hanem a házon kivül is. Nem egye­zik meg a parlamentalis szokással, azokról szó­lani, a melyek nem e házban mondattak el; nem is fogok azokra egyenkint reflectálni, ha­nem szükségesnek látom részemről constatálni

Next

/
Thumbnails
Contents