Képviselőházi napló, 1869. X. kötet • 1870. julius 14–augusztus 3.

Ülésnapok - 1869-214

192 214. országos fltfe Julius 20. 5870. azt, miszerint azon érvek, melyek a házban e §. védelmére fölhozattak, korántsem azon egyedüli érvek, melyek miatt e §. szerkezete pártoltatik; hanem hogy ezen érveknek egy igen titkos története van, a melyekről egyébiránt a leplet levonni a történetírásnak, illetőleg a memoire-irodalomnak tartom föl. Ezeknek előrebocsátása után, t. ház, az időt tekintve, és tekintve azt, hogy mind az előttem szólott t. képviselő urak a tárgy érdemére vonatkozólag nézeteiket és érveiket elmondották, mind önmagam is az átalános vita alkalmával, midőn szót emeltem, kifejeztem nézeteimet, lehetőleg rövideden fogom csak elmondani először azt: miért nem fogadhatom el azon indokokat, melyekből ezen §. ajánltatik ? és másodszor saját önálló érveimet arra, hogy e szakaszt el ne fogadjam. Az érveket csak jelezni fogom röviden, és csak pár szóval teszem meg azokra, megjegyzéseimet. Egyike azon érveknek, a melyek fölhozattak, a mely különben tulajdonképen két érvnek összevonásából keletkezett: a kevésbbé vagyonos néposztályoknak bizonyos veszedelmes hajlamára irányzott tekintet, jelesül: a nemzetiségek, és az agrárius mozgalmak. Én, t. ház, csak röviden kivánom megjegyezni azt, hogy, ha ily tendentiák vannak, én ezen tendentiáknak más eszközökkel kívánok ellenébe állani; azokat más eszközökkel óhajtom lefegyverezni, s részemről semmi esetre sem egyezhetem bele abba, hogy a nemzet egészének egyik része által netalán történhető, — mert eddig nem törtónt, — bizonyos megengedhetlen iránylatok arra indítsanak, miszerint azok szempontjából szervezzük az összes önkormányzatot. Ez körülbelül egy színvonalon állma azon, nézetem szerint elitélendő eljárással, a melyet a régi önkényes Róma követett, midőn t. i. egyes ellene föllázadt városokat azzal büntetett meg, hogy az olygarchiát vitte be, holott máskülönben azon városok democratieus alapokon voltak szervezve. Én, t. ház, azt, vajon lehetnek-e ily veszélyek, nem tudom, legalább oly jelenségekre nem találunk, a melyek ily veszélyekre mutatnának. Engem még ily jelenségek is arra nem indíthatnak, hogy ez okból, az összes megyei önkormányzati szerkezetet ily jelenségre való tekintettel szervezzem. A másik elv így szól: annyi jog, a mennyi adó. Nem fogadom el ezt sem. Nem értek ugyan egyet azzal, a mit az előttem szóló mondott, ki a censust feltétlenül elvetette: mert ón kijelentem, hogy a censust helyeslem, pártolom, (Helyeslés) azért, mert azon egyenlőség, mely a suífrage universelleben fekszik, a műveltségnek különböző fokát tekintve, és azon érdekeltség, melyet a műveltség feltételez, a valódi életben nem forog fon; de másfelől azt is tudom, hogy a nép nagy része nem kívánja ezen jogokat. Nézetein szerint a census oly hévméro, mely az értelmi fejlettséget, és a politikai érettséget jelzi. E tekintetben tehát elismerem, hogy bár kívánatos volna az átalános szavazat létesítése, de annak létesítése magasabb miveltségi polczot föltételez; hogy pedig mi e fokon még nem vagyunk, azt el kell ismernünk mindnyájunknak, s ez az ok, melynél fogva a censust igazoltnak tartom. Ámde azon elvet nem ismerhetem el, hogy annyi a jog, a mennyi az adó, mert következetesen vógigvíve, ugyan hova vezetne ezen elmélet ? odavezetne, hogy Magyarország hét-nyolcz miniszterének kellene a legnagyobb adót fizetnie s odább víve a következtetést, e házban csak a legnagyobb adót fizetők foglalhatnának helyet. Megengedem, hogy ez nem áll; de, hogy az elv következetességében benne fekszik, azt kétségbe nem fogja vonhatni senki. A harmadik indok az volt, hogy csak a vagyonos képes teljesíteni azon kötelességet, melyet az önkormányzat igényel. Nézetem szerint ebben egy kis tévedés van. Hiszen azok, a kik a bizottság tagjait választják, nem gyakorolják személyesen a bízottsági tag jogát. Azon elvet állítják föl önök, hogy a bizottsági tagságijog gyakorlására bizonyos vagyonosság kívántatik; de nem azt akarják, hogy minden ember bizottsági tag legyen. Abból, hogy valakinek képessége van bizottsági tag választására, abból nem következik, hogy több oly vagyont kelljen követelni, melynél fogva egész idejét a közügyekre tudja fordítani. Elfogadom azt, hogy a vagyonos képes ezt teljesíteni; de ebből nem következik, hogy a választási jogot meg kell vonni azoktól, a kik személyesen nem képesek ezen követelésnek megfelelni. Ezenkívül nem lehet hallgatással mellőznöm azt, hogy az ingó és ingatlan vagyon közt különbség van. Elismerem, hogy az ingatlan vagyon némi biztosítékot ád : de másfelől szabad legyen kijelentenem, hogy azon ingó vagyon, melynek forí galmi gyorsaságát nem szükség bővebben felhoznom, s mely csupán az adófizetésben nyilvánul, szememben legkevésbbé sem nyújtja azon biztosítékot állandóság tekintetében, melylyel annakelőtte az ingatlan bírt. Erre nézve hivatkozom azon országra, melyet legjobban ismerek — a római államszervezetre — hol azon időpontban, midőn a polgárok zöme az úgynevezett középosztály a földbirtokból kiesett, kezdett hanyatlani az alkotmány és megbukott az állam, és az államférfiak törekvései épen ezért arra voltak irányozva, hogy a nép ismét földbirtokra tegyen szert.