Képviselőházi napló, 1869. X. kötet • 1870. julius 14–augusztus 3.

Ülésnapok - 1869-214

190 214 országos B14s isiim 20. 1870. ben utánozta Francziaországot, s mely szintén a polgárságon és a censuson alapult. Ez az ország Belgium. Belgiumban 16 év óta létezett -— ha emlékem nem csal — ugyanazon minisztérium, mi csaknem hallatlan, és az ottani oppositio; és ezen ellenzékben a legelőrehaladottabb párt együttállott a reactióval, illetőleg a eleriealisokkal, és ezen oppositio több év óta kívánta a eensusnak megszüntetését és az átalános szavazat behozatalát. A kormány ezt megtagadta, mert azt hitte, hogy a fenálló census által biztosítja magát a polgárságot, és a polgárság bistositja a kormánynak további fenállását. És épen ez által, épen ennek következtében 2— 3héttel ezelőtt megbukott ezen Frére Orbánféle kormány. Ha tehát azt hiszik önök, hogy a privilegiált polgárság volna legnagyobb támasza a kormánynak és a fenálló rendnek, ez a példa meghazudtolja véleményüket, (ügy van! bal felől. Mozgás jobb felől. Zaj: Halljuk!) Én megvallom, azt hiszem, t. ház, hogy ezen kérdésre nézve legalább egy kis türelmet kívánhatok, mert ezen kérdésben úgyszólván, az egész jobb oldal ellen és pártunk egy bizonyos része ellen is szólok, mert a bal oldalon is van pártolója a eensusnak. En nem vagyok barátja a eensusnak: mert nem Idszem azt, a mi a jobb oldalon mondatott ma Olgyay képviselő ur által, ki azt mondotta, hogy «z önkormányzat, azaz'. a választási és választathatási jog nem jog, hanem teher, és azt mondotta, hogy épen azért, mert nem jog, a legvagyonosabb emberekre kell azt átruházni, mert ezek sokkal képesebbek a terhet viselni, mint a szegény emberek. En azt nem hiszem. Én azt hiszem, hogy a politikai, a választási ]"og nem más, mint jog, és hogy ezen természetes jog, minden becsületes és független embert megillet minden alkotmányos országban, (Helyeslés bal felől,) mert az alkotmányosságnak főelve az, először: hogy mindenki járuljon ahhoz, a mi mindenkit érdekel, azaz, hogy az átalános érdekek igazgatásához mindenki járuljon, a kinek ez érdekében van, azaz: minden becsületes és független polgár; másik főalapelve a modern alkotmányosságnak az: hogy senki nem köteles adót fizetni, vagy bármi más terhet magára vállalni, ha az adó kivetéséhez ő maga, vagj

r képviselője által hozzá nem járult. (Helyeslés a szélső bal oldalon. ) Epén azért megvallom, hogy a eensusnak barátja semmikép nem vagyok s nyíltan kijelentem, hogy t. barátom Schwartz Gyula úrral az átalános szavazat mellett vagyok. (Helyeslés a szélső bal oldalon.) r s Es miért nem akarják önök, s miért nem akarja a háznak, meg kell vallanom, legnagyobb része a censust legalább kiindulási pontul elfogadni? Tegnap és tegnapelőtt két oldalról hallottam ellenvetést az átalános szavazatjog ellen. Ezen ellenvetések egyike tegnap a tul oldalról jött. Az igen t. közoktatási miniszter azt mondta: „aut, aut," vagy elfogadom az átalános szavazatjogot, s akkor ezen jog egész átalánosságában kell nekem: vagy el nem fogadom, ha egészben meg nem adják; pedig egészben meg nem adják — ugy szólott — minthogy sehol egész Európában, máig legalább, a nőknek nincs szavazati joguk. És mivel a nőknek ma még nincs szavazati joguk, a t. cultusminiszter ur még a, férfiaknak sem akarja azt megadni. Én megvallom, t. ház, egész mértékben tudom becsülni az igazságosság és lovagiasság érzetét, mely a miniszter ur ezen nyilatkozataiból szólt; de megvallom egyszersmind, hogy e tekintetben sokkal kevésbbé vagyok radicalis, mint a t. cultusminiszter ur. Elismerem én is, hogy a nőknek joguk van sok tekintetben mostani helyzetük javulását, reformokat kívánni; határozott barátja vagyok a nők emancipatiójának azon irányban, hogy a nőknek minden, becsületes keresetmód, melyre alkalmasak, nyitva álljon. (Derültség a jobb oldalon.) Ha a t. jobb oldalon valaki nevetni valót talál abban, hogy a nőknek becsületes kereset módot óhajtok, azt én csakugyan meg nem foghatom. (Derültség a bal oldalon.) Én nyíltan megvallom, hogy legmelegebb óhajtásom, az, hogy jőjön el valahára azon perez, melyben kiváltkép a szegény ember leánya ne legyen kényszerítve keresetmód hiányában ott keresni kenyerét, a hol néha, fájdalom, keresi. A nők emaneipatióját e tekintetben tehát époly melegen, époly forrón óhajtom én is, mint a nagyon t. cultusminiszter ur. Azt is elismerem, meglehet, hogy eljön az idő, midőn talán a nőknek bizonyos politikai jogokat fognak adni, s tudja mindenki, hogy Angolországnak mindenesetre legtiszteletreméltóbb publicistája és politikusa, John Stuart Mill, az angol parlamentben már több izben előhozta a nők politikai jogosultságát. (Fölkiáltások jobb felől : A dologra! Halljuk ! bal felől.) Elnök ő T. ház! Egy részről felkérem a t. képviselő urakat, ne méltóztassanak a szónokot megzavarni, hanem engedjék csendben beszélni; másrészről kötelességem a t. képviselő urat megkérni, méltóztassék szorosan a 20. §-hoz ragaszkodni, és miután a nők emancipatiója csakugyan napirenden nincs . . . (Helyeslés jobb felől. Zajos fölkiáltások bal felől : Eötvös hozta elő!) Horn Ede: Igen tisztelt elnök ur megjegyzésére két észrevételem van. (Nem lehet! jobb felől. Halljuk! bal felől.) Először az, hogy ma