Képviselőházi napló, 1869. X. kötet • 1870. julius 14–augusztus 3.

Ülésnapok - 1869-214

214. országos Illés Julius 20. 1870. 181 azt tapasztaljuk, hogy a ki önmaga, saját csa­dádja, gyermekeiért nem jó gazda, az a virilis szavazatokért nehezen lesz jó gazdává, s ha va­lakinek van 100,000 frt értéke és 99,000 frt adóssága, akkor csak oly joggal fog virilis 'sza­vazattal bírni, mintha semmi adóssága nem volna; tehát a virilis szavazatnak statusgazdászati szempontból legkisebb befolyása sincsen, és igy ezen argumentum teljesen alaptalan. Azt mondja Korizmics képviselő ur: Uraim, vigyázzanak! a soeialismus szövetkezve a commu­nismussal felüti rémséges képét a szomszé­dos államokban, hozzuk be a virilis szavazatot, mert ezzel majd elejét veszszük. Sajátságos ez a felfogás. Én kutattam Franeziaországban, hol a valódi szabadság megalakulásának csakugyan a socialis tendentiák szolgálnak gátul, és gondol­kodtam felőle: mi idézte elő leginkább a socia­lismust ? s azt tapasztaltam, hogy a hosszas abso­lutismus, a hosszas centralisatio, a demoralisatio, hogy a kormányok alatt egyesek érdekében ki­zsákmányolták a népet. Ezen rettenetes corrup­tio után mind inkább-inkább egyesek kezében összpontosult a nagy tőke, s hogy míg milliók lesznek koldussá, egyesek gazdagodnak nagy mérvekben. Ezek idézték elő nézetem szerint a soeialis tendentiákat. Állittassék fel a democraticus szabad alkotmány, hagyják az egyént szabadon fejlődni, szellemi és anyagi tekintetben kezeljék a közva­gyont jól :akkor nem félhetünk a socialismustól. A megyékben meg volt engedve a szabad fejlődés, inert ott a nemes és nem nemes között nem volt különbség: most önök a helyett, hogy az egyenlöségelvét alkalmaznák, a legkirívóbb el­lentétbe hozzák a|jBkosság egy részét a legnagyobb adófizetőkkel. Most áttérek beszédem tulajdon­képeni tárgyára, s kérdem, hogy mi utón lehet a virilis szavazathoz hozzájutni. Vagy szerze­mény vagy születés utján; de akár szerzemény, akár születés utján szerezzük azt meg : mind­két esetben a sors játszi kedvezésének tulaj­donitható az. Azt is mondják, hogy az ipar, kereskedés érdekei előtérbe léptek, tehát azokat tekintetbe kell venni. Azonban szerintem sem a gazdászat, sem az ipar, sem a kereskedés nem birnak az átalános qualificatio teljes mórtékével, hogy tö­meges képviseltetést nyújthassunk számukra, azonban minden osztályban vannak képesek, és igy csak a választás utján lehet úgyszólván az összes intelligentia keretéből crystallisálva előál­lítani a közügyek vezetésére szükséges elemet, és ennek épen ellentéte a virilis szavazat. De vizsgálódjunk egy kissé s ne lebegjünk a té­nyek fölületén. A törvényjavaslat egyik §-a pél­dául azt mondja, hogy bizonyos categoriába tar­tozóknak adója kettősen fog számíttatni. Már most uraim! a mint Schwartz Gyula mondotta, több megyében 40 frt adó a virilis szavazatra jogosít, ugy azon ügyvéd, kinek csak 300 frtnyi jövedelme van, ki különben csak zúgprokátornak tekinthető, nem is lehet ügyvédnek sem mon­dani, és fizet talán 15 frtnyi adót, be fog val­lani 400 frtot, azutáu fizet 5 írttal többet, és megveszi a virilis szavazatot a fönebbi összeg­gel. Nem absurdus intézkedés az olyan, mely által 5 írttal meglehet venni a virilis szavaza­tot? (Helyeslés hal felől.) De menjünk tovább. Egy hatalmas ellenzéki ur látva, hogy pártja néhány szavazattal kisebbségben van, megfizeti 10 viri­lis szavazat árát, és meg van a győzelem ; to­vábbá lesz több hatalmas kormánypárti főispán, ki 100 frtot is szívesen áldozand, csak hogy pártjá/t többségre juttassa. Ha azt akarják önök, uraim, hogy ily módon egy megyében a reális többség a kisebbség által leszavaztassék, {He­lyeslés hal felől. Ellenmondás jobb felől.) akkor el­ismerem, hogy a virilis szavazat ezéljuknak meg fog felelni. Én uraim elmondottam röviden, mit mondani akartam; most csak azzal fejezem be beszédemet: hogy én ezen §-t, mely az igazság, a népképvi­selet, a jogegyenlőség elvével ellenkezik, el nem fogadom, (Élénk helyeslés bal felől.) Latinovics Vincze : Én, t. ház, nem érzem hivatva magamat egy oly kérdés megvita­tását a végletekig húzni, mely már 3 hét óta szőnyegen forog: mindazáltal, miután itt olyanok mondattak, melyeket hallgatással mellőzni én legalább, személyemet illetőleg, bűnnek tartanám, azokra vonatkozólag néhány rövid megjegyzést fogok tenni. Legelőször is t. barátom Majthényi Dezső cynismussal vádolta azokat, kik a törvényjavas­latot pártolták, mondván, hogy midőn az ellen­zék által fölhozott érvek ellenében a törvényja­vaslatot védelmezni nem tudták, hallgatással mellőzték azokat. Különösnek tartom, hogy Majthényi Dezső épen azoknak ment neki, és épen azok érveit bonczolta, a kik, szerinte, az ellenzék érveit hallga­tással mellőzték. Én azt hiszem, hogy nem azért mellőzték hallgatással azon érveket, mintha azokat meg­czáfolni nem tudták volna: hanem mellőzték, mert a törvényjavaslat melletti, az igazság melletti ér­vek tökéletesen ki voltak merítve; ha tehát mégis mélyebben bebocsátkoztak volna az érvelésbe, mi történt volna ? nem egyéb, mint haszontalan idő­töltés. Bocsánatot kérek, nekem soha sem volt szo­kásom, sem pártot sem egyeseket sérteni, és azért engedjék meg, hogy visszatérjek azokra, miket Paczolay képviselő ur mondott; azonban,

Next

/
Thumbnails
Contents