Képviselőházi napló, 1869. X. kötet • 1870. julius 14–augusztus 3.

Ülésnapok - 1869-214

114. országos ülés Julius 20. 1870. 1 75 zeti önkormányzat közegének, e tekintetben csak az lehet hivatása, hogy a nemzeti közbizalmat hiven tolmácsolja nehogy a választók többségét & nemzet közvéleményével, a nemzet érdekével valaha ellentétbe helyezhesse. Miben keresi Eöt­vös József báró e nagy nemzet önkormányzat garaotiáját ? A virilis szavazatokban. Megvallom, ha vissza gondolok e faetorokra, melyekről fö­nebb emlékeztem; ha fontolóra veszem azon nagy viszszahatást, melyet a virilis szavazatok a bizott­ság másik felének megválasztásánál a hazai mű­veltség, fejlődöttség jelen fokán az intelligentia rovására gyakorolni fognak; ha meggondolom azon sötét küzdtért, mely felé az ily előjog a műveltségben még hátramaradt rétegeket sodorni fogja; mondom, ha meggondolom, hogy a bizottságok felerészben minő virilis szavazatokból, másik fele részben ez előjog visszahatása alatt minő elemek­ből fognak állani, — ha mindezt meggondolom : akkor önökről is fölteszem, hogy meg fogják gon­dolni, mielőtt hozzájárulnak báró Eötvös né­zetéhez. ( "> Nem fognak, uraim, elérni ezen rendezési törvényjavaslattal semmit azon czélok közül, me­lyeket maguknak kitűztek; de el fognak érni egyet és ez az lesz, uraim, a mit a mohácsi vész óta soha senki, a nemzet legnagyobb ellensége sem ért el: hogy a nemzetet meg fogják maradandólag I osztani, ugy, miként megosztva még soha sem I volt. Nem fogják elérni, uraim, a jó közigazga­I tást; nem fognak az alkotmánynak biztosítékot I szerezni, sőt az alkotmány biztositékának czime, I árnya alatt oda fognak állítani erőket, melyek a I magyar állam föladatai, szükségletei fölött tisztá­| ban nincsenek, s melyek mindenfelé nehezednek l inkább, mint a haza szive felé. v. Nem fogják elérni, uraim, hugy a közműve­lődésnek szolgálatot tehessenek. Ott, hol a tár­sadalom nem oly erős alapokon nyugszik, mint például Angliában, oly államszervezet, melyben minden csak a vagyonosságra van fektetve, a közművelődésnek szolgálatot nem tehet. Ha önök a közművelődésnek szolgálatot akarnak tenni, akkor hozzanak be az államszervezetbe oly fölté­teleket, melyek a nép művelődésére és a szakmi­veltségre hatnak, mert csak azon esetben győz­hetik meg arról a jövőt, hogy a vagyonosság­gal rendesen együtt járhat a magasabb szakértel­miség, is. Most benünket erről csak ugy győznek meg, ha bebizonyítják, miszerint Magyarországban ezen plutokratikus erők egyátalán produkáltak már a közművelődés terén olyasmit, mire mint a ma­gyar államélet emeltyűjére hivatkozni lehetne. A közművelődésnek uraim ily módon szolgálatot tenni nem fognak, sőt a mennyiben a magyar társa­dalom még nem birt a haladásnak, a jogérzetnek ely fokára emelkedni, mint kellene, csak veszélyt fognak hozni a közművelődésre; mert a helyett, hogy az ifjabb nemzedéket azon térre vinnék, melyre hajdanában Kazinczy, Kölcsey és utóbb Eötvös is lelkesítették, hogy a közügyekbe be­folyást szerezhessenek maguknak: nem a lantban, vagy a mi most már hasznosabb, a közgazdászati szakműveltségben fogják keresni az eszközöket, melyek által azt elérhetik, hanem fogják keresni ott, hol önök magok sem akaxják: a meggazda­godás többé vagy kevésbbé lelkiismeretes módo­zataiban. Belátták önök közül sokan, hogy ezen tör­vényjavaslatnak nagy hiányai vannak, de csak arra kérnek minket, fogadjuk el ezt, mert előt­tünk van a háború. Én t. ház. nem értem önöket és sokan az ellenzék szónokai közül csodálkoztak ezen s figyel­meztették önöket, hogy ha a háború itt van, ak­kor egygyel több okunk van arra, hogy ily vég­zetteljes időben ne erőszakoljanak a hazára ily rósz törvényeket. (Helyeslés a szélső hal oldalon.} De ezenkívül uraim, még egy kérésem van önökhöz, mielőtt beszédemet befejezném. Az lát­szik mindenből, hogy önök attól tartanak, mi­szerint, ha jelenleg a háború bonyodalmai között a cabinet állásában - valahogy megingattatnék, ebben az esetben nem fog oly kormány jöhetni a bársony fauteuillökbe, a minőt önök hazafiasán igyekeznek azokba ültetni, vagy melyről felten­nék, hogy a nemzet bizalma feléjök fogott for­dulni ; önök attól félnek uraim, hogy ha most ezen törvényjavaslatot — mert az rósz, mert veszélyes — visszavetik, akkor talán becsület kér­désből le mond az Andrásy minszterium, mert tárczáját kötötte ahoz, és erre azt mondják önök: hogy itt a háború, az Andrássy minisztériumnak nem szabad lemondani. Miért mondják ezt ura­im ? En ezt valóban nem értem. Avagy nem va­gyunk-e parlamentali? országban, nem hiszik-e önök. hogy azon meggyőződés ereje, mely itt e házban e javaslat ellenében nyilvánulna, épen oly többséget alakitana, sőt találna készen máris az országban ? Nincsenek-e meggyőződve, hogy képes lenne az a nemzetben is oly hatalmas viszhan­got, oly nagy rokonsszenvet ébreszteni, mely az udvari eselszövényeket, mely az udvarnak adott rósz informatiokat lefegyverezhetné 1 Azt hiszem, hogy ezen meggyőződés, oly ki­tartás mellett, minőt az önök soraiban látunk, legalább is oly erős. hogy az a fejedelem hali­szerveihez eljuthatna. Ha pedig önök mást hisz­nek, sajnálom önöket, de sajnálom ez esetben az egész hazát is: mert, ha azt hiszik önök, hogy ily nagy többséggel szemben, mint a milyen e tör­vényjavaslat ellen e házban a meggyőződések sza­bad nyilvánulása mellett létre jöhetne, nem ezen többségből, nem ezen padokból fogná a fejedelem

Next

/
Thumbnails
Contents