Képviselőházi napló, 1869. X. kötet • 1870. julius 14–augusztus 3.

Ülésnapok - 1869-214

172 114. o rszágos Diés Julius 20. 1870. bérnél föltalálhatnak, akkor megengedem, hogy föladatuknak itt-ott némileg megfeleltek. De én nem hiszem, hogy az értelmiség e foka, melyet igy átalában kifejezünk, elégséges legyen valóban jó közigazgatásra. Napjainkban a munkafölosztás elve uralkodik az államon. Napjainkban azon átalános fölületes ismeret, mely átalában a nép nagyobb tömegét a vagyonosabb társadalmi rétegekben jellemezni szokta, közigazgatásra nem képesit; ehhez magasabb szakismeretek kívántatnak : nem egyoldalúkig jogtudomány; hanem korszerű szakismeret a modern államélet minden ágából. Mert csak ekként lehet Magyarországon a modern államot kifejteni, melyre nálunk a társadalom, mert gyenge, nem képes; s csakis ekként lehet a közművelődés ügyét, mind a megye, mind a község körében előmozditani. E részben (

minő biztosítékot nyújt tehát önöknek a virilis szavazat? nem sokat: mert a mi a megyét illeti, én megengedem, hogy ott a virilis szavazatra képesítettek közt lesz sok, a kinek van ügyvédi oklevele. Ez magában igen szép, de ez nem egye1 dűli factor, mert vajmi nagy szükség van ott | még másra is. És kérdés: vajon nem lesznek-e e r jogvégzett jó hazafiak kisebbségben, ha szemközt \ állítjuk őket azon urakkal, kikről csak annyit | tudunk, hogy 1849. óta Magyarországban nagy 1 számmal birtokokat vettek, gyárakat, telepeket, | üzleteket állítottak, és mint ilyenek a közvagyono' sodásnak nagy emeltyűi: de, hogy magyarul tudnak-e, hogy a hazához valami kötné őket, azt még ugyan nem mutatták ki : hanem igenis némelyek közülök kimutatták azt, hogy Haynau korában ők voltak legkészebbek arra, hogy a Haynau-albumot aláirják. Ezért voltam bátor önöktől megkérdezni uraim : vajon mit akarnak elérni a virilis szavazatok által? Eötvös József báró tegnapi beszédében az őt jellemző bölcsészeti magaslatról hosszadalmasan beszélt az átalános szavazati jogról, a cenzusról, és az értelmiség által biztosítandó választási állapotról. Minthogy ezek tisztán elméleti fejtegetések voltak, és minthogy meg vagyok győződve, hogy igazuk volt azon jobb oldali szónokoknak, kik az elméleti fejtegetéseket, a mennyiben azok nem szorosan a tárgyhoz tartoznának, egyátalában kizárni óhajtanak: én, hogy a vitát rövidítsem, ezen fejtegetésekbe elméletileg bocsátkozni nem fogok. Báró Eötvös azt kérdezi: mi fogja biztosítani a köztörvényhatóságoknak a jó közgazgatást ? azt kérdezi: mi biztosit bennünket arról, hogy a köztörvényhatóságok csakugyan magát az alkotmányt fogják-e biztosithatni 1 és végre azt kérdezi, hogy vajon a közmivelődésnek minő támaszt fognak adni a köztörvényhatóságok, hogyha azok a 20. t és következő §§-ok alapján fognak megszerezI tetni ? A mi a közigazgatást illeti, én azt gondolom, hogy épen eddigi érvelésemmel azon ponthoz értem, hogy hozzákapcsolhassák a báró Eötvös által fölvett kérdéshez. A közigazgatásról más fogalmunk van nekünk ma, mint volt talán igen igen sok államférfiunak 1848. előtt Magyarországon. Azt mondják önök uraim, hogy jó közigazgatás kell. Igen, de kinek szempontjából kell ezen „jó" közigazgatás ? Mit lehet nevezni jó közigazgatásnak? Megengedem, hogy lehet gyors közigazgatás, melyet jónak tart a központi hatalom vagy egyoldalulag a dynastia, de a mit nem fog jó közigazgatásnak tartani igen igen sok esetben maga a nemzet. (Helyeslés hal felől) Én azt gondolom, hogy ha jó közigazgatásról beszélünk, akkor nemcsak azon legyünk, hogy ezen közigazgatás gyors legyen, hanem azon is kell lennünk, hogy azon közigazgatás a nemzeti bizalommal soha egy pillanatnyi ellentétbe se jöhessen. Hozzá teszem azt, a mit b. Eötvös József a 3. pontban emlit: hogy ezen közigazgatási kérdés átkarolja az egész nemzeti közművelődést és jogállamot igyekezik az egész közművelődés minden oldaláról kifejleszteni. En nem tudom uraim, hiszik-e önök, hogyl ezen közigazgatás, melyet azonfélében virilis szava1 l zat által egybeállítandó bizottságok által vélnek! \í| eszközöltetni, ugy, mint ellenőriztetni, a nemzetij vfc bizalom kifolyása fog-e lehetni ? Azt gondolom: nemi P lesz az : nem lesz pedig azért, mert miként marj li előbb jeleztem, a magyar társadalom ugy szólván! i§ oly sajátszerű e tekintetben, minő talán Európában! sehol nem létezik. Nem szerves egész még a magyar társadalom, és ezt nem csak én mondom: ezt mondják államböleseink mindannyian. A magyar társadalomnak még csak magva van meg, csak eg3^es rétegei vannak meg, melyek azonban fájdalom, még nem egészültek ki. A halhatatlan Szalay László ezelőtt több évtizeddel arra intett bennünket, hog3^ nem a középosztály uralma a czól, hanem a középosztályt, az értelmiséget kell növelnünk minden áron, mely azután olvaszszon magába mindent és teremtse meg azt, mit a franezia mond e szóval: .peuple égalisé,'" hogy igy azután alakítsuk át ki nem egészülő rétegeinket egy egyesitett nagy, erős magyar nemzeti szerves testté. En azt gondolom : erre nézve a legjobb ut az lett volna, hogyha a nemzeti közművelődéshez, a haza ügyéhez, a nép bizalmához igyekeztük volna csatolni azon hatalmas tényezőket, melyek a vagyonosodás terén 1849. óta hazánkban lábokat megvetették. Nem akkor fogjuk őket hozzá olvasztani a nemzet testéhez, nem I akkor fogunk belőlök és általok és velünk együtt