Képviselőházi napló, 1869. X. kötet • 1870. julius 14–augusztus 3.
Ülésnapok - 1869-214
114. országos ülés Julius 20. 1870. 171 lyek utána következuek, megdkották, azon statistikai kimutatást, melyet hivatalos körből voltam szerenesés nyerhetni, és melyre múlt alkalommal már az átalános vita alka ! mával hivatkoztam, és meg fogják látni: mennyire illusorius e tekintetben az önök számítása. Közepette Magyarország sanyarú közgazdasági állapotainak, és közepette a modern társadalmi munkaerőnek, mely bennünket környékez, én azt gondolom, az élet kényelmének sokkal nagyobb foka szükséges arra, a mit önök elérni akarnak, mintsem azon eredmény, a mit nyújt a 20. § által kilátásba helyezett virilis szavazat. Ha e kimutatáson végig futunk, azonnal látjuk, hogy 1417 forinttól kezdve, miként a múlt alkalommal emlitém, 5 forintig lemegy ezen seala; találunk 1 köztörvényhatóságokat, amelyekben 8,—10,—40, s igen sok megyében 50—71 és egy néhány forinthoz csatolvák a virilis szavazatok. Már most azt kérdem, vajon mai közgazdasági és társadalmi viszonyaink közepette, midőn az emberek annyira el vannak foglalva saját magánügyeikkel, a vagyonosodás munkájával, a közművelődés nagy feladványaival, legalább a magasabb rétegekben; vajon azon vagyon, mely ezen statistikai kimutatás értelmében a virilis szavazatot kilátásba helyezné, biztositja-e azon kényelmet, melyre önök, mint sarkpontra akarják alapítani Magyarország leendő selfgouvernementjét t Azt gondolom, t. ház, hogy ez nem adja meg azon életkényelmet, hogy az önkormányzatot az önök szervezetterve szerint erre alapithassák. Azt gondolom, hogy 43, sőt 142 frt adó sem fogja megadni azon életkényelmet, mely azon szervezet mellett, a melyet Magyarországon a közigazgatásnak korszerűen fejlesztése megkíván, önök szerint a virilis szavazathoz szükséges. Elvégre én azt hiszem, t. ház, ez sokkal inkább oly pont, hol számokkal kell beszelni, mint bármely más. és ez nem az eszmék harcza, ez a józan combinatio tárgya. Méltóztassanak figyelembe venni e pontot, s én azt hiszem, önök maguk is el fognak csodálkozni azon, hogy e §-t ily alakban beterjesztették. De van még egy másik lényeges pont, s ez az adórendszerrel áll összefüggésben. Mit gondolnak önök, miután a legtöbb megyében 142 frt, sőt igen sok megyében 43 frt azon minimum, mely virilis szavazatra képesít, mit gondolnak önök kérdem: miután ezen adóminimum nem zárja ki azt, hogy azon birtok nagy és súlyos adóssággal legyen terhelve, melynek kamatai nem csak az élet kényelmét vonják el az illetőtől, hanem őt, a mindennapi falatjaért kereskedőt, meddő tengődésre szorítják. Sajnos, hogy társadalmi életünkben széttekintve, épen a történelmi a dicső múltú és nagy tettekre hivatott közép osztálytmkban — az úgynevezett köznemes birtokosságban — találkozunk ezen átokkal leginkább. Ezen átokkal, melyet nem annyira nemzeti bűneink, mint inkább a viszonyok szerencsétlensége, a rendszeres s az 50-es években fokozott közigazgatási, közlekedési és hitelügyi nyomás, mely reánk súlyosodott, idézett elő. Azonban önök mindig azt mondták; ne feszegessük az elveket, ne hirdessünk eszméket, mert hiszen az eszmék szépségétől, igazságától át lehetünk hatva anélkül, hogy azoknak valósítását, ho.ry azoknak viszonyaink közt valósítását eszközölhetnők. Nem eszméket hirdetek én most, t. ház: a száraz tényekre hívom én föl önök figyelmét. Önök azt kívánják, hogy jó közigazgatásunk legyen, s épen azért nem bíztak önök a képviseleti rendszerben, mert nézetük szerint ez nem hozza be azon elemeket, melyek erre képesek s ezért állítják föl a virilis szavazatokat. De mit nyernek vele ? mint mondám: azt, hogy sok megyében oly vagyon álland alapul, mely, ha adósság nem. terheli is, még akkor sem képes azon kényelmet megadni, a mely megment a kenyérkeresés fáradalmaitól, és melyre önök a maguk önkormányzati közigazgatását alapítani akarják. Köztudomású dolog, hogy a vagyonosság értéke sajátszerüleg van hazánkban a társadalmi élet rétegeiben elosztva. Nem birunk ugyan oly pontos kimutatásokkal, minőket például Poroszországban vagy Angliában találunk; de anynyit körülbelől mindenki, a ki közgazdáízattal foglalkozik, tud , hogy oly résteljes beosztása a vagyonnak az egyes társadalmi rétegekben, s oly nagy rései az adó által kijelölt birtokviszonyoknak, mint Magyarországon, Nyugaton sehol nem találhatók. En megengedem, hogy a virilis szavazat által, melyet önök a nagy adófizetőknek adni akar- / nak, bejön a nemzet azon társadalmi rétegéből, \ melyet önök középosztálynak neveznek, i 0 en sok I érdemes férfiú; azonban a magyar közvagyonoso- \ dási állapotnak épen e réstjjljes voltánál fogva j attól félek, hogy ugy foghat ez kiütni, miszerint j azok, kik a középosztályból jönnek be, nem fognak megküzdhetni adósságaiknál és jelentéktelen | vagyoni erejöknéi fogva azon önző érdekekkel, I melyek velők szemközt fognak állani: mert az l adófizetők másik nagy csoportját a tőkepénzesek, \ nagykereskedők, oligarchák és a főpapság egyes; egyénei fogják képezni. ——"" Magát az értelmiséget tekintve: mit értenek önök értelmiség alatt 1 Elébb kérdeztem a vagyont s oda jutottunk, hogy a vagyont nem ugy értelmezték önök, hogy saját czéljaiknak megfelelhetne. Ha értelmiség alatt azt értik, mit Európában, különösen hazánkban, minden vagyonos em22*
