Képviselőházi napló, 1869. X. kötet • 1870. julius 14–augusztus 3.

Ülésnapok - 1869-213

2i3. országos Wés juíhis !S. ?870. 15& legyőzöttel szerencsétlenségében el szokott fordulni mindenki: a esaknem rég felszabadult polgárok nem viselték-e magukat a legnagyobb elismerés és tiszteletre méltóan, nem ragaszkodtak-e volt vezetőikhez folytonosan a legnagyobb hűséggel, hazája iránti szeretetének adhatta-e hűbb példáját nép, mint hazám népe adott ? pedig hazám zsarnokai korántsem hagytak bókét népünknek: folytonosan bujtogatták, hol hazánk nagy fiára Kosuthra, hol más jeles honfiakra a legoesmányabb dolgok fogattak, de népünk tántoríthatatlan maradt, mert józan és okos; és kérdem ezen nép nem érdemli-e meg, tisztelt jobboldal, a polgári egyenjogúságot ? Itt még egy példát a nép erényeiből kénytelennek érzem magam felhozni, mi velem történt; Ugyanis el fogattatván, nem akartam megsérteni öntudatomat az által, hogy ellenségeim előtt hazugságokkal mentsem magam.— A véletlen ugy hozta, hogy égy Rukavina ezredből való századossal voltam bezárva, mondtam neki, elhatározásomat; helyeselte, de egyúttal arra figyelmeztetett, hogy vallani sem vallják be semmit; hanem kérjek minannyissor vizsgálatot, mondván: ő tudja a hadi törvényszék szabályait, azt el fogják rendelni. Ugy tettem. Három ízben ment ki a vizsgálat faluról falura az ő bérenczeik által, ós habár sokféle teendőkkel voltam elhalmozva,— mert megyém Füredre tette át székhelyét — az ellenség miatt innen a Tiszán magam voltam, ki vezette az egészet, ás nem birtak egyetlenegy tételt sem kisütni; holott az uri rendből akadtak vádlóim, még olyan is, kinek ha eletét talán nem is, de szabadságát megmentem. De egyátalában ki tud árulót vagy feladót a népből felmutatni! és ezen nép nem volna érdemes, tisztelt jobb oldal! a polgári egyenlő jogok gyakorlatára? De tovább. 1861. bekövetkezett. Hát nem lát tuk megint népünket annyi szenvedés, annyi bujtogatás és csábítás utáu a haza szent érdekei mellett felállani mint egy embert és késznek tűrni továbbá is ha kell? csakhogy hazánk szabadságát és önállását szeplőfclenül hagyják, mint vették elődeiktől, az utókorra. Kérdem a tisztelt jobb oldaltól: ez sem hozza önöket azon meggyőződésre, hogy hazám minden polgára egyenlő jogokban gyakorlatilag is érdemes, hogy részesüljön ? Továbbá, miután az 1861-ki országgyűlés kimondta, hogy megszakadt a kiegyezkedésnek fonala, eredmény néiküi oszlattatott föl az országgyűlés, a nép, hazánk önállását és függetlenségét védő országgyűlési képviselőket nem mindenütt a legnagyobb lelkesedéssel fogadták-e? áldva bennünket, hogy hitvány bérért hazánk önállását nem adtuk fel: pedig tudta, mi vár rá továbbá is; de várakozását felülmulta a már nem cseh és német hivatalnokok által, de az elkoresosodott honfiak hivatalos serege által népünkön elkövetett,foly nagyszerű rablások, minőknek párja alig képzelhető ; igazságot nem nyerhetett sehol, húzatott vonatott mindenütt, azon felül rákövetkeztek az ínséges esztendők, miknek következtében az ország nagy része majdnem koldussá lett. Es mégis, midőn az 1865-ki választások bekövetkeztek, nemde csak az lehetett képviselő, ki az 1861-ben letett elveket vallotta magáénak legalább is, vagy — is miután az utolsó feliratot tudták, hogy Deák Ferencz szerkeszté — a ki annak követőjének vallotta magát. Es ha megtört a hit az 1861-ben letett elvek iránt, mefyeknek megtartására oly sok buzdító beszédet tartottak a túlsó oldal férfiai az nem a népben tört meg, hanem önökben, uraim! Továbbá:megtörtént akiegyezkedés; széltében hosszában hirdettetett hazánkban, hogy mindent megnyertünk, függetlenségünk vissza van szerezve, maga a törvény is oly mesteri érthetetlenséggel szerkesztetett, hogy a nép a mi figyelmeztetéseink és felszólalásaink daczára is —• be kell vallanom — önök mellett nyilatkozott hazánkban a legtöbb helyen. De midőn e mesterileg érthetetlennek szerkesztetett törvényeket kezdték felismerni és csalódásukat belátták, szép lassacskán kezdtek elfordulni önöktől és az nem a nép érettsége mellett bizonyit-e ? Erezték önök ezt és azért fordultak azon iszonyú erkölcsöt és a józan polgári életet megölő eszközhöz, hogy pénzt gyűjtöttek halomra. melyen a nép lelkiismeretét, meggyőződését megvegyék : nem gondolva azzal, hogj^ ez által polgártársaikat a legnagyobb megvetés tárgyává teszik széles e világon. De egyúttal be keli vallaniok, hogy számtalan választókerület volt olyan — ilyen a magam választókerülete is, —egész Somogy, majdnem minden 1848-as képviselők kerülete és sok más — hol megvetéssel utasították vissza önök erkölcsöt rontó és a polgárokat lealacsonyító adományaikat, és pirulva kénytelenittettek tovább állni. Hibásnak tartom én és bűnösnek tisztelt ház, hogy számtalan helyen ezen ördögi kísértetnek ellent nem tudtak állni polgár társaim ; de biztat azon remény, hogy hazánkban polgártársaink által adott azon magasztos példa, miszerint ezen lealacsonyító megvesztegetéseket férfiasan vissza utasították, és továbbá, hogy hibába esett polgártársaim felismervén polgári vétkök nagyságát és veszélyességét, ez utón ezentúl hozzáférhetők nem lesznek. De ha vétkeseknek kénytelen vagyok beismerni polgártársaimat, mennyivel bünösebbeknek kell tartanom azon vagyonos osztálvt, mely e 20*