Képviselőházi napló, 1869. X. kötet • 1870. julius 14–augusztus 3.

Ülésnapok - 1869-213

i£6 213. országos íilés Julius 19. 1870. bün elkövetésében kezdeményező és csábító volt. Es mégis önök uraim, ezen vagyonos osztályt ezen elkövetett bűneiért azzal akarják jutalmazni, hogy kiváltságosokká tegyék ! íme felmutattam az 1848-ban felszabadult polgárok politikai müködésöket, fel erényeivel és bűneivel és ezekből egyátalán nem lehet azt következtetni, hogy népünk a polgári egyenjogok gyakorolhatására éretlen, valamint a vagyonos osztálybeliekre nem mondhatom, hogy érettek, hanem, hogy túlérettek; és valamint a természetben a túlérett gyümölcsnek rendeltetése az enyészet, ugy a túlérett államoké sem más; példa erre a nagy Koma hanyatlása, de jiélda lehet reá hazánk napról napra való sülyedése. Frisitsük tehát a haza érdekében fel ezen túlérett osztályt az egyenlő polgári jog gyakorlatának elismerésével. ezen politikát tévesnek, felette károsnak és hazámra nézve lealázónak tartom. A másik érv a mit felállítanak: a sokféle nemzetis égek. Ez lenne oka, hogy nem lehet szabad önkormányzatunk, ez lenne oka, hogy a korigényeivel a szabadság és egyenlőség zászlaja alatt az összes emberiség javára ne haladhassunk, ijesztgetvén a magyar fajt szüntelen, hogy felsőbbsége van koczkán, miért zálogul önállását szabadságát kérik. Mikre következendő megjegyzéseim vannak: erős hitem és meggyőződésem, hogy hazánkban a magyar faj semmi által sem veszélyeztetheti felsőbségét annyira, mint ha megszűnt országa jogainak, annyira szeretett szabadságának és önkormányzatának hű védője és harczosa lenni. Igen is, a magyar fajnak hazánk önállására, és becsületére való féltékenj^sége és áldozatkészsége, a szabadság szeretete alapiták meg fájunk felsőbbségét. Maradjunk hívek őseinknek szabadságszeretetéhez, szerezzük vissza országunk önállását és függetlenségét, mindenkor a, szabadság és egyenlőség legyen jelszavunk és ezekérti küzdelmünkben ne rettenetsen vissza semmi, valamint apáinkat nem rettente vissza semmi; és tisztelve lesz a magyar faj ugy bent, mint kivül az országon : hazánk bármely nemzetisége nem fo £n s sz elsőséget irigyelni, sőt ugy, mint az előtt, büszke leszen ránk. De ha a szabadság zászlóját bevonjuk, hazánk féltett jogaiért és érdekeiért gyávák vagyunk küzdeni vagy tűrni, a mint a körülmények kivánják, és ha az őseinktől szejdőtelenül átvett és bátran lobogtatott zászlót a haza függetlenségeért és szabadságáért gyáván leteszszük s azt egy más nemzetiség találja felkapni és lobogtatni: ne irigyeljük neki; mert a gyávának nincs nem is lehet. hogy legyen joga. legyen az egyes ember, vagy az egész ország. De még e zászlót eddig a magyar fajtól nem ragadta ki senki; mi 1848-iak tartjuk azt kezeinkben. Sorakozzék a tisztelt ház alája és ki lészen viva függetlenségünk, ki szabadságunk ; megjegyezvén, miszerint sem magam, sem az országot ámítani nem akarván, hogy a küzdelem nehezebbé van téve, mint volt az 1867-ki kiegyezkedés előtt, jól tudom, elismervén Deák Ferencznek 186 l-ben mondott tételének igazságát, midőn állitá: mit a hatalom és erőszak a nemzet jogaiból elvesz, azt idővel a kedvező körülmény újból vissza szolgáltatja; de mit a nemzet jogaiból önkényt felad, vajmi nehéz és kétséges annak viszszaszerzése. Bárha e mondottakról Deák Ferencz és pártja soha sem felejdkeztek volna meg. De nem is e felállatott és a jobb oldal által annyiszor emlegetett két érv az, ami gátolja kiEzen kiváltságos osztályok veszélyességét hazánkra nézve az ország jobbjai már régen érezték és az évek hosszú során erős küzdelmek után sikerült az 1848-ki országgyűlésnek kivívni a kiváltságos osztályok eltörlését. Es az üdvös eredmény nem is maradt el: mert láttuk, mint soha az előtt, egy szívvel lélekkel küzdeni a nemzetet alkotmányos jogaiért. De nem jól mondáin egészen: mert í'elmaradt egy osztály, melynek soraiból — ugyanis a mágnásokéból — Pozsonyban számosan összejővén, a korcsok és árulók nem iszonyodtak az orosz czárt felkérni, hogy szent küzdelmeinket hiúsítsa meg. Es most, midőn azon feladata volna a tisztelt i háznak, ezen születési jogokat megsemmisíteni: önök egy uj kasztot akarnak teremteni a vagyonosakból és épen tán azért, hogy ezen mágnások természetellenes előjogait pártolja, — hazámra nézve roppant karosnak és veszélyesnek tartom. A kormány és pártja két évet mint lidérczet idézett elő, mely az ország sziverére nehezedik. Az egyik megakadályozza az országot önállásának és függetlenségének kivívásában; a másik, belügyeinkre nehezedvén, annak szabad intézményeit, haladását, és önkormányzatát gátolja. Az első a gyávaság politikája, mely Ausztriával szemben a nemzetre nézve bármily üdvöst és méltányost lehetetlennek állit kivinni; ellenben ha követeltetik, bármily káros és lealázó legyen, teljesíteni kényszerítve hiszi magát. Ennek ezáfola/tába nem bocsátkozom, mert jelenleg szorosan e tárgyhoz nem tartozik; annyit kénytelen vagyok mégis megemlíteni, hogy én