Képviselőházi napló, 1869. X. kötet • 1870. julius 14–augusztus 3.
Ülésnapok - 1869-209
209. «wszá§M Miit július 14. 1870. 5 getése iránt beadatott törvényhatóságok részéről 4 kérvény. Ezeken kivül a kérvényi bizottság által már előbb előterjesztetett 28 kérvény, melyekben a megyék és községek rendezését sürgetik, és 9 kérvény, melyekben a megyerendezés alkalmával a megyék területének épségbentartását kérelmezik. E szerint a fönebbiekkel a megyék és községek rendezésére vonatkozó, s a képviselőház előtt megfordult különnemű kérvények összes száma 178. A vélemény ezekre nézve ugyanaz, mit előttem a bizottsági előadó a t. háznak előadott; t. i. mindezen kérvények, minthogy az illető törvényjavaslat tárgyalása elrendeltetett és folyamatban van, tétessenek be a ház irodájába, hogy a képviselőház tagjai megtekinthessék és esetleg fölhasználhassák. Elnök: Méltóztatnak elfogadni a bizottság véleményét. (Elfogadjuk!) Az illető kérvények tehát az irodába fognak letétetni. Urházy György előadó: A t. ház ezeken kivül 5 kérvényt méltóztatott a kérvényi bizottsághoz utasitani, oly meghagyással, hogy azok iránt 3 nap alatt terjeszsze elő véleményét a kérvényi bizottság. Ezek a következők : Munkácsy Miksa az 1848-ki hadjáratban megsebesült honvéd a fölállítandó honvéd menházban leendő eltartása élvezetéről lemond s vég kielégítést kér. A honvédelmi minisztériumhoz véleményeztetik kiadatni. Elnök: T. ház! A honvédek részéről beadott kérvényekre nézve átalánosan el méltóztatott fogadni Vidats képviselő ur azon indítványát, hogy azokra nézve a kérvényi bizottság 3 nap alatt adja be véleményét, hogy a honvédelmi minisztériumhoz utasitathassanak azon czélból, hog} r azokra nézve minél előbb tegyen intézkedést. Urházy György előadó: Továbbá Horváth József, Munkácsy Miksa, Varga József, Szatmáry József és Kovács József volt honvédek segedelmezést, illetőleg nyugdíjazást kérnek. Mindezen kérvények a honvédelmi minisztériumhoz véleményeztetnek áttétetni. Elnök: Tehát ezek is oda utasíttatnak. (Helyeslés.) Következik a napirenden levő tárgy: a törvényhatóságok rendezéséről szóló törvényjavaslat feletti átalános vitának folytatása ; a szólók sorában következik Deáky Lajos. Deáky Lajos: (FöMáliások jobb fd$l: Eláll! Bal felől: Halljuk!) T. ház! Megvallom, ü °gy a jogfeladás és jogkobzás netovábbján már rég tulment közösügyi magyar kormánytól, Rajner Pál ur aláírása alatt, — ki két év előtt királyi biztosi minőségben Hevesmegyének és Egernek, most pedig talán már minden törvényhatóság önkormányzati jogának megcsonkítására küldetett ki, — szabadelvű törvényjavaslatot nem vártam. Azonban azt sem hittem, hogy a népképviseleti alapon álló kormány, mely magát annyira szereti 1848-asnak nevezni, saját lábai alól rúgja ki az alapot, és az 1848-iki alkotmány által lerombolt válaszfalakat szentségtelen kezekkel újra fölállítsa, kaszturalmat alapítson, s személyi és vagyoni kiváltságokat osztogasson. (Helyeslés szélső bal felöl.) Valóban, a magyar kormány nem hiában egyezkedett az osztrák hatalommal. Ugy látszik, eresebbnek hiszi magát szövetséges társánál. Igen, uraim, mert az 1848-iki szentesitett törvények által kivívott s a közbejött forradalom által vérrel pecsételt nagy eszméket, milyenek a szabadság, egyenlőség, testvériség eszméi, még a legszentebb jogokat is lábbal tipró zsarnokság sem merte megtámadni; mert tudta, hogy ezen eszméket szuronyokkal legyőzni nem lehet soha, inkább izgatott vele ellenünk, a nemzetiségek között, azt mondván : ti is oly szabadok vagytok mint a magyarok, s mig a tusa folyt, a szabadság szenvedett. Es ime, uraim, a forradalom által kivívott eszméket, miket, mint mondám, szuronyokkal legyőzni nem lehetett, a ma^.gyar kormány ós a képviselőháznak azt pártoló nagy többsége agyonszavazza, a nélkül, hogy a kormány és ezen szavazó urak meggondolnák, hogy a mi egyszer megtörtént, az ujabban is ismétlődhetik. {Fölkiáltás szélső bal: felől: Igazsága van!) Azt sem hittem, t. ház, hogy a magyar kormány a törvényhatóságok iránti szeretetét — ha csakugyan igaz — Rajner Pál ur által tolmácsolja; mert azt a történtek után szinte oly diplomaticai eljárásnak lehetne tekinteni, mint a ki csókolva fojtogat s mosolyogva adja be halálos mérgét ellenlábosának megbuktatására. (Helyeslés szélső bal felölj Szirmay képviselő urnák felhozott hasonlatosságára, hogy a beteg embernek elég erősnek kell lenni, hogy az operátiót kibírja, azt jegyzem meg, hogy a sebészeti színpadokon a legszomorúbb jelenet az amputatio, kivált ha a beteg avatatlan kezekre, talán épen charlatanokra bizatik. (Élénk helyeslés bal felől.) Mert még ha a legavatottabb kezek, leghíresebb műtők hajtják is végre ezen operátiót, és pedig jó eredménynyei, lehet, hogy a beteg halálát idézik elő. Ha tehát az operatio ennyire veszélyes, kérdem a gróftól: hallott-e oly operátiót, hol az operálandó előbb véleményére nézve ki ne hallgattatott volna. És mégis önök, uraim,
