Képviselőházi napló, 1869. X. kötet • 1870. julius 14–augusztus 3.
Ülésnapok - 1869-212
112 212. országos Ülés Julius 18. 1870. kapott, az ország vagyonára." En nem vagyok ellene mindezeknek, ha valaki akarja, magam is akarom ; de azt is akarom, hogy a mi városainkról is gondoskodjanak, mert azt hiszem, hogy nálunk is a városok gyúpontjai a megyéknek. Tökéletesen áll, hogy a szász nemzet egyike Magyarország legmiveltebb népeinek, és miért 1 azért, mert a városok központjai a megyéknek, és a városok igyekeztek magukhoz húzni a megyéket. Es épen azért fáj nekünk városi képviselőknek, hogy a főváros magát isolálni akarja és kivonni azon törvény alól, melyet épen most hozunk. En mint szintén egy város képviselője, kérem Pest városát, legyen szives, maradjon belül a törvényen, és ne tagadja meg testvéreit, s hogy együtt küzdhessünk közös erővel vele, nyilatkoztassák inkább ki, hogy ha a többi vámosnak is külön törvény nem adatik, az üyen a fővárosra nézve sem kell. Ezt várom én intelligens embertől, nem pedig a többi városok megszégyenítését. Pártolom Győrffy Gyula módositványát. (Helyeslés bal felől.) Hoffmann Pál: Hogy a városok a megyéktől lényegesen különböznek, az átalánosan el van ismerve, s ezt elismerte maga a pénzügyminiszter ur is, ki különben a városokra nézve külön törvényt szükségtelennek tart. Azonban, t. ház, nem csak azon körülmény, hogy lényeges különbség van a városi és megyei közönségek között, indokolja nézetem szerint azon kívánságot, hogy külön, sajátszerű viszonyaiknak megfelelő törvény alkottassák a városokra nézve, hanem támogatja ezen igényt maguknak a városoknak óhajtása is. Én, t. ház, mindenesetre nyomós körülménynek' tekintem azoknak nyilatkozatát, kik valamely törvény által legközelebbről érdekelve vannak, és részemről bátran merem állítani, miszerint az ország városai csakugyan nem csak tulnyomólag, hanem lehet mondani, kevés kivétellel mindnyájan óhajtják, hogy külön törvény által szabályoztathatnak. En,t. ház, nem fogok ezen két körülmény fejtegetésébe ereszkedni, hogy t. i. először a városok maguk óhajtanak külön törvényt, és hogy másodszor a városok állása, helyzete, viszonyai lényegesen különböznek a megyéktől, mert ez átalánosan elismert igazság; hanem csak azokra kívánok pár szóval válaszolni, miket tegnapelőtt az igen t. pénzügyminiszter ur ezen érvek ellenében felhozni szíveskedett. (Halljuk!) Ha jól fogtam föl érvelését, az két körülményen nyugodott. E két körülményből, illetőleg e két érvből kiindulva, vonta kétségbe annak a szükségét, hogy a városok külön törvény által szabályoztassanak. ügy hiszem, hogy sikerülend, a két érvnek tarthatlanságát kimutatnom, és azzal egyszersmind eleget tennem arra nézve is, hogy az ő részéről is igényelhessem, miszerint elismerje a külön törvény alkotásának szükségét a városokra nézve. Pénzügjmriniszter ur két érvet hozott fel. Egyik az volt, hogy a városok különféleségének eleget lehetne tenni a statutarius joggal, mely jelesül a 64-ik §-ban fen van tartva. Legyen szabad mindenekelőtt kimutatnom, hogy a statutarius jog legkevésbbó sem. nyújthat támpontot arra nézve, hogy annak alapján a városok saját egyéniségüknek megfelelő intézkedéseket tehessenek. (Halljulc!) Az első, a mi az ellen harezol az, hogy a mi közjogunk szerint, és ezen törvényjavaslat egyik §-a szerint is a városok statutarius joga törvény által nem korlátolva, azaz csak praeter legem gyakorolható, a miből tehát az következik, hogy a városok a statutarius jognál fogva semmi intézkedést nem hozhatnak, mely ezen törvényjavaslattal ellenkeznék, a miből logice ismét az következik, miszerint a statutarius jog legkisebb mértékben sem szolgálhat biztosítékul arra nézve, hogy azokban, mikben e törvényjavaslat a városok különféleségének árt, vagy ott, hol a városok különféle természete tekintetbe véve niucs, ennek eleget tenni lehessen. De ha még annak értelmét, hogy a statutarius jog nem ellenkezhetik az országos törvénynyel, mesterséges magyarázat által odáig szorítanék is meg, miszerint csak az úgynevezett kénytető törvények (leges cogentes) a,zok, melyekkel ellenkezőt a statútumok nem határozhatnak, ellenben igenis az ugy nevezett dispositiv törvények azok, a melyeken a törvényhatóságok statútumaik által módosíthatnak : még ez sem segítene a bajokon, mivelhogy ezen törvényjavaslatnak minden paragrafusa ugy nevezett lex cogens, azaz kénytető természetű, melyeknek ellenére a privát autonómiának semmi "tér engedve nincsen, ugy hiszem, t. ház, nem lehet az iránt legkisebb kétségünk, hogy a statutarius jog nem nyújthatja arra nézve az eszközöket, hogy a városok saját különféleségüket e törvényjavaslat rendezése ellenére is érvényesíthetnék. Igenis, t. ház, intézkedhetnek a városok statutarie praeter legem. Ez azon tér, a mely e törvényben szabadon van hagyva. De azokról, mikben ezen törvény erőszakot követ el a városok külöüféleségén, statútum nem segíthet, s ily erőszak csakugyan követtetik is el, minthogy a városok lényegesen különböznek a megyéktől,
