Képviselőházi napló, 1869. X. kötet • 1870. julius 14–augusztus 3.

Ülésnapok - 1869-211

Í).S 21*. országos ülés juüus 16. 1870. hogy a városok fejlesztéssel)^ ki: mert a városok az ipar, a kereskede^m, a művészet és a tudomány székhelyei, bmen jön és innen kell, hogy jőjön az ország anyagi és szellemi felvirágzása. Itt kétkezik azon hatalmas, f azon intelligens középosztály, melyre minap Éber képviselő ur nivatkozott, és melynek kezébe szeretné ő főleg letenni a kormányzat súlyát, ugy, mint ezt Angliában látta. Igenis: de hogy ezt elérjük, erre szükséges, hogy a városokat ne kötélen úsztassuk, hanem adjunk nekik szabad mozgási tért. Azt sehol a történelem nem mutatja fel, hogy valaha a városokban oly korlátlan hatalmú kormányközeg létezett volna, mint a milyen itt a városi főispán személyében terveztetik. Ez tökéletesen uj creatura. (Derültség) s a hatalma olyan, hogy valóban nem tudom, milyen tisztviselőhöz hasonlítsam. Nézetem szerint a városoknak e főispánok aláhelyezése valóságos megkozákoltatás. (Derültség.) Méltóztassék a történelembe visszatekinteni. A városokból indult ki mindenütt a kultúra, s ezen városok annál nagyobb fokán voltak a szellemi és anyagi fölvirágzásnak, minél nagyobb volt szabdságuk, és a városok közül is azok virágoztak leginkább, melyek magukat minden más hatalomtól mentesítve, kis köztársaságokat képeztek. Méltóztassanak csak visszatekinteni Yelenezére, Genuára, Flórenczre, Siennára, s akárhány más olasz köztársasági városra, valamint a németországi szabad városokra ! Mindezek minél szabadabbak voltak, annál virágzóbbak lettek, annál bővebben termő bölcsői voltak a tudomány, az ipar, a művészet és a kereskedelemnek. Ha mi tehát azt akarjuk, hogy nálunk is a városok e gyümölcsöket megteremjék, — pedig, hogy Magyarország anyagilag és szellemileg felvirágozzék, és hogy ezen felvirágzás felé csak meginduljon, kell, hogy bőven megteremje ezen gyümölcsöket, mert jelenleg még nagyon gyérek hazánkban : nekünk is fel kell ruháznunk a városokat a lehető legtágabb szabadsággal! Miért nem akarta az 1848. előtti törvényhozás felruházni a sz. kir. városok követeit az országgyűlésen annyi szavazattal, a mennyi őket arány szerint megillette volna ? Epén azért nem, mert azt mondták volna, hogy a kormánynak túlságos befolyása van ezeD városokra, s a városokban a választásokra nézve a kormány igen nagy befolyást gyakorolván, nem lehet feltenni, hogy ezen városoknak követei, itt mint szabad tényezők, mint önálló független emberek szavazzanak! ez okból nem adtak nekik egyenlő szavazatjogot. Az 1848-diki törvényhozásnak a mely ezen befolyást eltörölte az 1848. XXIII. t. czikkben, nem volt többé oka a városoktól megvonni a képviseleti jogot, azon arányban a mely őket megillette, és a sz. kir. városokat külön állóan körülbelől 60 szavazattal ruházta fel a képviselőházban. Igen, ele ha ezen 60 választásra a kormány már ezentúl oly nagy befolyással fog birni, mint a mennyi ezen törvényjavaslatban javasoltatik, akkor félek attól, hogy a városi képviselők, kiknek a haladás előbajnokainak kellene lenniök, kiknek azon civilisatiot, azon műveltséget, melyeknek városaik a székhelye, itt terjeszteniük kellene, hogy épen azok lesznek a kormány vak eszközei, mert a kormánynak befolyása által oly emberek közül választatnak, kiknek engedelmességére a kormány számithat. Én t. ház, nem látok e pontban semmi pártkérdést: hisz egyik oldalról is, másikról is nyilatkoztak ellene többen ; én nem látom át és nem foghatom fel, hogy — ha csupán csak egyszerűen makacsságnak nem nevezem — micsoda okból, micsoda politikai magasabb szempontból kötötte éhez tárczáját a kormány ? (Helyeslés bal felől.) Hogy lehet ehhez tárczát kötni, és ezentárczakötés által — a mint épen most hallottuk Pulszky képviselő úrtól — morális kényszert gyakorolni saját pártjára, hogy ezen törvényjavaslat keresztülvitelét támogassa, és tenni ezt akkor, a mikor Európa oly veszélyes állapotban van? azt egyátalában meg nem foghatom. Arra hivatkozik most Pulszky képviselő ur, és fölhí bennünket is, hogy álljunk el és támogassuk most a kormányt, mert ily viszonyok közt erős kormányra van szükség. En pedig azt mondom, hogy. ha valaha, épen ily viszonyok közt a kormány nem volt följogosítva ily makacsságból, mondhatnám csupa caprice-ból tárczát kötni egy törvényjavaslathoz, melynek semmi magasabb czélja nincsen, mint egyenesen saját hatalmának, saját hatáskörének és befolyásának terjesztése, a mi minden kormányzati elvvel ellenkezik. (Élénk helyeslés bal felől.) r En ennélfogva t. ház ezen első §-t el nem fogadom. (Helyeslés bal felől.) Prileszky Tádé: T. ház! Meglehet, a mint épen most monda Simonyi képviselő társam, hogy a kormány makacsságból, capriceból akar törvényt csinálni: meglehet mondom; de miután én e tekintetben, midőn szavazatomat adom, egyátalában nem tekintek arra, hogy mily indokok vezették az egyiket, vagy a másikat, hanem saját meggyőződésemre, tehát személyemet érdeklő egyátalán semmiféle pressiót nem gyakorolhat.