Képviselőházi napló, 1869. IX. kötet • 1870. junius 23–julius 13.
Ülésnapok - 1869-199
cj2 1 99- országos Mé* Julius 2. 1870. lamentalis felelős kormány ; de miután a természet törvényei szerint minden actio reaetiót szül, igy kimaradhatlan következése volt, hogy a bécsi kormánynak szünetlen zaklatásai kierőszakolták tőlünk a parlamentalis — és nem csak felelős, de független kormány eszméjét is. Ekkor szerepelt a megyék, eme parlamentalis iskolák egyik lángeszű tanítványa, a ki .szónoklata bűbájos hatalmával emberi erőt túlhaladó tettekre hivta föl a nemzetet, és a legnagyobb áldozatokra mindenkor kész magyar nemzet, mint az álmából fölriasztott óriás, foszlányokba tépte szét azon bilincseket, melyeket a bécsi reactio negyedfél század óta titokban kovácsolt, hogy azzal minket, és a velünk századokon át békés egyetértésben élt testvér nemzeteket leigázhassa. Ekkor láttak napvilágot a hazánk történelmében korszakot képező 1848-ki törvények is, melyeknek Hl-ik czikke — mint már volt szerencsém megemliteni — az első „független* felelős magyar minisztérium fölállítását rendeli el. Sajátságos, hogy az 1868-ki törvényhozás ily ellentétes fogalmu elnevezést adott az akkori kormánynak; mert a ki független, annak nincs értelme, hogy felelős is legyen ; ellenben a ki felelős, az független nem lehet: és mégis mind a kettő nélkülözhetlen kelléke a magyar kormánynak : mert függetlenség alatt az 1848-ki törvényhozás azt értette, hogy független a bécsi kormánytól, a felelősség alatt pedig azt, hogy felelős a hatalomról a nemzetnek, hogy ezt a törvény és alkotmány korlátai közt gyakorlandja. Az alkotmányosság és felelősség fogalma pedig egyaránt megköveteli az ellfmőrködést. Igen természetes tehát, hogy a magyar kormányt is, mely közel 16 millió embernek vére és vagyona fölött rendelkezik, hogy ezt is ellenőrizni kell. Most csak az a kérdés: mily testű let A^an leginkább hivatva Magyarországon a kormány ellenőrzésére ? Lesznek ohyanok talán, kik azt mondják, hogy a képviselőház. Igaz, hogy a képviselőház, mint souveram törvényhozó testület, leginkább van hivatva a kormány ellenőrzésére; és ugy hiszem, hogy azon párt, melynek eg}dk legparányibb tagjául magamat mindenkor büszkén fogom vallani, (értem az ellenzéket) hogy ezen párt a kormány ellenőrzését soha sem ha nyagolta el, erről fényes bizonyságos tehet azon bét bátor férfiú, a kiket a tisztelt tul oldal saját kebeléből delegált ki arra, hogy dicső emlékű volt pénzügyi miniszter ur zárszámadásainak tömkelegében az elvesztett Ariadne-fonalat fölkeressék. (Tetszés és derültség.) Nem kell azonban szem elől téveszteni, hogy ő felségének fejedelmi jogaihoz tartozik az országgyűlést összehívni, elnapolni, vagy szétoszlatni ; már pedig szünetelés alatt a mint azt a a múlt évi választások alkalmával is tapasztaltuk az országgyűlés legjobb szándéka mellett sem ellenőrizheti a kormányt. Kell tehát lenni, és van is egy testület, mely csakis a kormány ellenőrzésére van hivatva: ez pedig a megyei tisztviselőség és az ezzel együtt működő megyei bizottmány. Tudjuk azonban, hogy a tisztviselők kétfélék lehetnek, t. i.: kinevezettek és választottak. Már pedig, hogy a kormány által kinevezett tisztviselők ellenőrizzék a minisztériumot, ugy hiszem, ez a legnagyobb paródiája az ellenőrködésnek. S igy közbevetőleg megjegyezhetem azt is, hogy miután a főispán, a kit a miniszter ellenjegyzésére ő felsége nevez ki, a megyei őnhatóságoknak feje, és a törvényjavaslatban kijelölt szakaszok szerint azok fölött korlátlan hatalmat gyakorol; el lehet képzelni, hogy az ö omnipotentiájától rettegő megyei tisztviselőség minő léi ekn mérettel fogja a kormányt ellenőrizni ? Következve a kormány ellenőrzésére csakis a nép által szabadon választott képviselők és megyei bizottmányi tagok hivatvák. Mert vegyük a dolgot gyakorlatilag: lehet-e józan észszel elhinni, hogy azon tisztviselő, kit a belügyminiszternek szeszélye péld. Árvának zabtermő bérczeiről elhelyezett Csongrádra, hogy az ily tisztviselő örömmel folytassa hivatalát oly nép közt, a melynek szokásait semmi esetre, de meglehet, nyelvét sem fogja ismerni: és viszont lehet-e méltányosan követelni, hogy ez a nép bizalommal viseltessék oly tisztviselő iránt, akit soha sem látott ? Mert, tiszt, képviselőház, lélektani igazság az, hogy a kit nem ismerünk, ahoz nincs bizalmunk; a bizalmatlanságnak pedig édes testvére a gyűlölet és a népgyülölet, ha tartós, előbb utóbb lázadássá fajul! a mitől e hazát az isten mentse meg! Ha most az általam elmondottakat egybefoglalom, azokból a legszebb logikai egymásutánban í'ol yik a következő sillogismus: A felelős kormányzat és alkotmányosság eszméje megkövetelik a kormány ellenőrzését; a kormány ellenőrzésére pedig csakis a nép ál'ta szabadon választott megyei tisztviselők és megye bizottmányi tagok alkalmazhatók: ezek pedig együttesen képezik a megyei önhatóságok: következve csakis a megyei önhatóságok utján lehet parlamentalis felelős kormányunkat ellenőrizni. Igaz tehát azon állitásom, hogy parlamentalia felelős kormány Magyarországon megyei önhatóságok nélkül fön nem alhat. — Quod erat demostrandum. És most áttérek a jelen tanácskozásunk tárgyát képező belügyminiszteri törvényjavaslat bírálatára.
