Képviselőházi napló, 1869. IX. kötet • 1870. junius 23–julius 13.
Ülésnapok - 1869-199
199. országos Dlés Julius 2. 1870. 38 T. képviselőház! Az előttünk fekvő törvényjavaslatban a 20- ik szakasz homlokegyenest ellenkezik a jogegyenlőséggel, mert ezen szakasz azt mondja: „A bizottság áll fele részben a legtöbb egyenes államadót fizető honpolgárokból, hasonfele részben a választó község választottjaiból." Igaz, hogy az aristoeratia Magyarországban eok adót fizet: de a t. belügy ér ur számba vette-e azon arányt is, mely a nagy és kis földbirtokosok közt létezik? Statistikus kimutatások szerint a nagy birtokosok 6°| 0-kát teszik az összes népességnek, tehát 94% esik a kisbiitokosságra. Méltóztassék most már kiszámítani, hogy ez a 94 ü | 0 kis birtokosság hány millió forinttal fizet több pénzt, s hány százalékkal ad több véradót, mint a nagy birtokosság? (Élénk helyeslés bal fdől.) És ezen szakasz értelme szerint, mily igazságtalan eljárás lenne az intelligentia ellenében is, mely a ki* birtokosságban szintén nagy számmal van képviselve: ezeknek nem lévén elég fekvő birtokuk, nem fizethetik a meghatározott mennyiségű államadót, jóllehet a közmivelödés előmozdítása által nagyobb szolgálatot tesznek a hazának, mint sok nagy földbirtokos, következve megfosztatnak a bonpolgár legszebb jogától : a választástól, s helyükben szavazattal birandnak azon megkutyabőrösitett uj nemesek, kiknek múltjáról a krónika eddigelé semmit, jelenéről pedig csak azt jegyezte föl, hogy magyarul sem tudnak, (Helyeslés bal felől) E szerint a 20-ik szakasz a legérzékenyebbül sértvén a jogegyenlőséget, következve ily eljárás megjárná ugyan egy olygarehieo-aristocraticus kormányrendszer alatt ; de nem oly polyglott államban, milyen Magyarország, a Lol a többféle ajkú nemzetiségeknek különféle kívánalmait csakis a legszabadabb demokraticus elvekre fektetett kormányzási alapon lehet kielégíteni. A mi pedig e törvényjavaslatnak 17, 22, 23, 30, 48, 53, 54, 55. és 58-ik szakaszait illeti, már ezek is azt mutatják, hogy az egész törvényjavaslat nem egyéb, mint a leggeniálisabban kigondolt satyrája az önkormányzatnak, mert az emiitett szakaszok szerint a főispán föl van hatalmazva az alispánt hivatalától felfüggeszteni, sőt az alispánnak is van hatalma az egész alattas tisztviselőséget megsemmisíteni. Tudjuk azonban hogy a belügyminiszter ellenjegyzésére ő felsége nevezi ki a főispánokat, következve egész Magyarországon az összes közigazgatás a szerint történik, a mint azt a belügyminiszternek szeszélye, jó vagy rósz belátása magával hozandja. Már alázatos nézetem szerint ily korlátlan hatalmat egy halandó embernek kezébe öszpontositani, megjárná ugyan Amerikában, a vörös borii indianusok között, (Derültség) de Magyarországnak összes intelligentiáját, a miniszteri felelősség ürügye alatt, ily lealacsonyító szellemi curatela alá helyezni, ma, a 19-ik század utolsó negyedében, ez annyi mint, — hogy a leggyengédebb kifejezéssel éljek — a nemzet példás türelmére számított veszedelmes kísérlet, melynek nagyon szomorú következései lehetnek. Szóval, a t. belügyminiszter urnák törvényjavaslata nem egyéb, mint a legmerevebb centralisatio a szó legszorosabb értelmében, merynek kivitelét a bécsi kormány, ugy látszik, hogy föltételül tűzte ki már akkor, minekelőtte a magyar parlamentalis felelős minisztérium kinevezésébe beleegyezett volna. Es most legyen szabad átalánosságban néhány megjegyzést tennem. Tisztelt képviselőház! Van itt e házban egy nagy hatalom, melynek akarva, nem akarva, engedelmeskedni tartozunk: ez az önök által oly kíméletlenül gyakorolt parlamentalis többség; de van e házon kivül ennél sokkal nagyobb hatalom, melynek önök előbbutóbb szinte engedelmeskedni fognak: ez a nemzet közvéleménye. Jól tudom én azt, hogy önök parlamentalis többsége megsemmisítheti a megyéket; hogy a megyék romjaiból fölépíthetnek egy erődöt, melynek oszlopai szuronyok, s melynek tégláit a szabadságért lemészárolt népek vérével szokták össze ragasztani; (Tetszés bal oldalon) ezen átkos erődnek neve a centralisatio. Jól tudom én, hogy a kormány ezen erőd őrségéül teremthet egy bureaueratieus hadsereget, mely kérlelhetlen szigorral fogja a kormány minden rendeletet végrehajtani : legyenek azok akár alkotmány-, akár törvényellenesek. De az ily eljárást a közvélemény átokkal fogja kísérni, és ne adja isten, hogy az átok után a nemzet bukása is bekövetkezzék Sajnálom, hogy e törvényjavaslat ilyen sötét színekben tünteti elém parlamentalis felelős kormányunk jövőjét; meglehet, hogy tévesek nézeteim, de az is meglehet, hogy alaposak aggodalmaim ; — azt egyébiránt a t. képviselőház bölcs ítéletére bizom, — és ha tekintem- a hazánk politikai láthatárán mutatkozó gyanús jelenségeket: azt kell hinnem, ho<jy aggodalmaim nem túlzottak; mert tekintve a Dalmatiában legközelebb lefolyt véres jeleneteket és tekintve a bécsi camaiilla által a Határőrvidéken akadálytalanul folytatott izgatásokat; el nem fojthatom magamban azon hazafias aggodalmat, hogy e nemzetre még nehéz idők várnak; és a megpróbáltatás napja be fog következni akkor, midőn ezen törvényjavaslat szentesítést nyereud. Én akként vagyok meggyőződve, hogy e tör-
