Képviselőházi napló, 1869. IX. kötet • 1870. junius 23–julius 13.

Ülésnapok - 1869-199

199. ortzágot Ólét juttas 2. 1870. $1 melybe majd az osztrák-magyar, majd pedig a magyar-osztrák állam választottai betereltet­nek; ezen váróteremből két ajtó vezet ki : az egyiken ha tartós béke lesz, kétségkivül az ab­solutismusba jutunk; a másikon pedig, ha hábo­rú lesz, a forradalom rémképeivel találkozunk. Meglehet, hogy e házban többen vannak, kik az absolutismust óhajtják; én részemről a fe­lettünk atyáskodott osztrák kormány 20 évig tartott absolutismusától megcsömörlöttem ; a mi pedig a forradalmat illeti, azt ugy hiszem, hogy e házban senki, még Miletics ur sem óhajtja. Mostani parlamentalis felelős kormányunk nem lehet független; 4) a Bécsben székelő közös hadügy- pénz­ügy- és külügyminisztériumok miatt. Engedje meg a t. képviselőház, hogy ezen három költ­séges hivatalt összehasonlíthassam azon három matadorral, melyek a tarokk-kártyában ismere­tesek, s mint ilyeneket elnevezhessem azon kö­zös-ügyes tous les trois-nak, melylyel a bécsi kormány hazánk függetlenségének mindenkor contrát fog mondani. És ezen hasonlításban csakis az a szomorú valóság, hogy ezen há­rom közösügyes matador irányában a mi 8 tag­bői álló minisztereink csakis megannyi 8 kis tarokk szerepét játszák, melyekkel sem Kuhn­nak, sem Beustnak, de még a borostyánain nyugvó Lónyaynak sem lehet recontrát mondani — Nem lévén tehát független mostani parla­mentáris felelős kormányunk, nem csoda, ha a tiszt, kormány, — a mint azt a mélyen tisztelt miniszterelnök ur is bevallani méltóztatott — né­melykor a törvények magyarázatához kénytelen folyamodni, és magyarázván a törvényeket, oly rendeleteket bocsát ki, melyek egyik vagy má­sik megyének hazafiságán hajótörést szenvednek, és ha a megyék az országgyűlés előtt elpana­szolják sérelmeiket, abból következik az, hogy a tisztelt igazságügyér ur mint vádló lép fel az ostromállapotba helyezett megyék ellen, és pa­naszos hangon vádolja a megyéket, hogy a me­gyék csak akkor engedelmeskednek, a mikor nekik tetszik; és ha a kormány a felbomlott . társadalmi rend helyreállítására egy-egy „ártat­lan" királyi biztost küld ki a megyékbe: akkor t a megyeházak teremében, és a sajtó utján ipar­kodnak a kormány tekintélyét aláásni Ilyenek, ós éhez hasonló abnormitások következnek igen ( is abból, hogy kormányunk nem független ; de korántsem következik azon logicai corollarium, a mivel a megyéket leginkább szeretnék vádolni, t. i. hogy parlamentalis felelős kormány és me­gyei önhatóságok egymással össze nem férnek. És ezzel kimutatván a megyék ellen emelt vád alaptalanságát, áttérek azon állításom be­bizonyítására, hogy parlamentalis felelős kor­mány megyei önhatóságok nélkül Magyarorszá­gon fön sem állhat. Ezen állításomat bebizonyítandó, hivatkoz­nom kell az 1867-ki II. törvónyczikkre, mely tudvalevőleg a királyi hitlevelet tartalmazza. Ezen czikknek 2-ik szakaszában hivatkozás tör­ténik a néhai dicső emlékű I. Ferdinánd osztrák császár, s mint ilyen első magyar király eskü­jére. Köztudomású dolog, hogy mielőtt I. Fer­dinánd 1527-ben Székes-Fehérvárott Magyaror­szág királyává megkoronáztatott volna, a ma­gyar alkotmányra megeskettetett. Az eskü szó­ról szóra következőleg hangzik : „Nos Ferdinan­dus, Dei gratia rex Hungáriáé, Bohemiae, etc. Juramus per Deum vivum, per eius sanctissimam Genitricem, Virginem Mariam, et omnes sanctos, quod nos ecclesias Dei, dominos Praelatos, ba­rones et nobiles regni, civitatesque liberas, et omnes regnicolas, in suis immunitatibus, liberta­tibus, juribus, privilegiis, aut antiquis bonis ac approbatis consvetudiníbus conservabimus, omni­busque iustitiam faciemus. Serenissimi quondam Andreáé regis decreta observabimus, Fiues regni nostrae Hungáriáé, et quaecunque ad illud quo­cunque jure aut titulo pertinent, non alienabi­mus, nec minuemus, sed quoad poterimus, auge­bimus, et extendemus. Omniaque alia faciemus, quaecunque pro bono publico, honore, et incre­mento aliorum statuum, totiusque regni nostri Hungáriáé juste facere poterimus. Sic nos Deus adiuvet et omnes sancti." (Több hang: Jól meg­tanulta!) Jól tudom, t. képviselőház, hogy felséges urunk, 1867. évi június 8-án véghez ment dicső megkoronáztatása alkalmával ugyanezen esküt tette le szóról szóra magyarul ; de hogy miért történik hivatkozás í. Ferdinánd esküjére, a ki alatt az akkori viszonyokhoz képest hazánk te­rülete épségben megtartatott; és ma, béke idő­ben, midőn Dalniatia és a Határőrvidék, melyek csakugyan elvitázhatlan kiegészítő részét képe­zik sz. István birodalmának; hogy daczára a királyi eskünek, még ma sincsenek visszacsatol­va az anyaországhoz : ezt nem értem. Távol le­gyen tőlem, hogy ezt mint mulasztási vádat hozzam föl mélyen tisztelt kormányunk ellen, mert ezen megjegyzéssel csak azt akartam hang­súlyozni, hogy, ha az osztrák kormány arra tö­rekedett volna, hogy a felséges habsburgi ural­kodó házból leszármazott magyar királyok ezen esküt megtartsák, azaz jobban mondva: ha a bécsi camarilla nem kísérlett volna meg annyi veszedelmes attentatumot hazai tőrvényeink és alkotmányunk ellen, mint milyéket többeket tudnók hazai történelmünkből idézni : akkor ngj hiszem, Magyarországon még ma sem volna par­12*

Next

/
Thumbnails
Contents