Képviselőházi napló, 1869. IX. kötet • 1870. junius 23–julius 13.
Ülésnapok - 1869-199
199. országos ütés juliut 2. 1870. 89 régi görögökre nézve a thebai Sphynx kérdése, melyet, ha sikerül nekünk is, mint sikerült Oedipusnak szerencsésen megfejteni, — de csakis akkor nyerhetjük meg hazánk önállóságát és nemzeti függetlenségünket; ellen esetben nem szünendnek meg a nagy áldozatok, melyeket az osztrák kormány — eme bécsi Sphynx — Magyarországtól már negyedfélszáz év óta követel. Ily életfontosságú kérdésül ismervén a szőnyegen levő tárgyat, bátor leszek a megyei önhatóságok mikénti szervezésére, és ezzel kapcsolatban a jelen törvényjavaslatra vonatkozó igénytelen nézeteimet átalánosságban a lehető legrövidebben elmondani. Köztudomású dolog az, tisztelt képviselőház! hogy Magyarországnak összes népei, faj- és valláskülönbség nélkül, mintegy delejes vonzalommal, ragaszkodnak a megyékhez, és méltán; mert hálátlanság lenne kegyetlenül eltaszítanunk magunktól azon régi dajkát, a kinek emlőin e nemzetnek annyi jeles férfia táplálkozott, és nyerte szellemi kiképeztetését; bün lenne eltaszítani magunktól azon régi nevelőt, a kinek gondos felügyelete alatt nemzetünk már Mátyás, az igazságos király korában elérte a politikai érettség azon fokát, mely az életre való nemzetek nagykorúságáról tanúskodik. Korántsem akarom azonban ez által azt mondani, hogy én a mostani hiányos megyei bizottmányi rendszert tartom az alkotmányosság netovábbjának ; mert hisz az is köztudomású dolog, és ezt bizonyítják az ország minden részéből befolyó kérvények is: hogy a nemzet összes inteíligentiája mitsem óhajt inkább, mint hogy a megyék, elkezdve a községek rendezésénéi, népképviselet alapján szerveztessenek, s mint ilyenek, a parlamentalis felelős kormány intézményével a legjobb öszhangzásba hozassanak. Ezt tartom ón azon közős föladatunknak, melynek szerencsés kivitelét választóink tőlünk pártkülönbség nélkül méltán megvárhatják, sőt jogosan követelhetik is. Igen; de a nemzet ezen átalános óhajtásával mintegy daczolva, vannak sokan ott az általam mélyen tisztelt tul oldalon, a kik a megyéket elavult, ma már hasznavehetlen intézménynek hirdetik ; melyeket természetes, hogy a mostani közösügyes alkotmány szűk keretébe beilleszteni nem lehet; a kik gúnyolva mondják: hogy a megye azon vízözön előtti intézmény, mely alkotmánymik fejlődését és a civilisatio haladását gátolja. Hogy igaz ezen állitásom, arról tagadhatlan bizonyságot tesz a tisztelt tul oldalnak a magas trőnbeszédre adott válaszfölirata, melyben a többek közt szórói-szóra ez áll: „Kegyelettel tiszteljük hazánk múltját, és annak emlékeit; de oly intézményekhez, melyek hajdan korszerűek s talán szükségesek lehettek, most KÉfV. H. NAPLÓ 18 M IX. azonban az ország közjavát, fölvirágzását és alkotmányos fejlődését gátolhatnák, még e kegyelet mellett sem fogunk ragaszkodni." Van-e, tisztelt képviselőház, oly korlátolt elme, mely be ne látná, hogy ezen oraculumszerü mondattal a tisztelt jobb párt azt akarja kifejezni : hogy ők is átlátják, miszerint csakugyan a megyék voltak azon erődök, melyeket az 1848-ki XVI. törvényczikk igen helyesen nevez alkotmányunk védbástyáinak; de a tisztelt tul oldal nézete szerint az ily erődök ma már fölöslegesek, mert büszkén hivatkoznak ők a delegatióra, mint azon megmászhatlan védbástyára, mely alkotmányunkat minden további megtámadás ellen védi s biztosítja? Van-e oly korlátolt elme, mely be ne látná, hogy ezen frázisszerü mondattal a tisztelt kormánypárt azt akarja kifejezni: hogy ők is átlátják, miszerint csakugyan a megyék voltak azon parlamentalis iskolák, melyekben e törvényhozó testületnek annyi kitűnő egyénisége nyerte parlamentalis képzettségét; de szerintök ezen parlamentalis iskolák ma már szükségtelenek, mert ott vannak a miniszterialis bureauk, a hol, ha van valakinek hajlama (és föltéve, hogy esze is legyen elég), ott is kiképezheti magát parlamentalis szónokká; hisz már a régi Horác is azt monda: „poéta nascitur, orator fit'. De a mi több, a tisztelt tul oldalon azt is jól tudják, hogy oly intézményt, milyenek a megyék, melyeknek hasznos voltáról nyolczszáz éves gyakorlat tanúskodik ; hogy nemcsak nem eszélyes, hanem veszélyes is megsemmisíteni , minek előtte azt más jobbal pótolni lehetne; mindezeket jól tudva, és bölcsen átlátva, mégis a megyei önhatóságok megsemmisítésére törekszenek. gy, hogy leheletlen Oviddal el nem mondani róluk, hogy: „Yident meliora, probautque, tamen deteriora sequuntur." (Helyeslés bal felől.) Nem levén azonban elégséges indok, melynek alapján a megyei önhatóságok megsemmisítését országgyűlésileg lehetne sürgetni, egy vádat emeltek, mely igy hangzik : hogy a parlamentalis felelős kormányt nem lehet a megyei önhatóságokkal összeegyeztetni. A subventionált sajtó is már a múlt nyár óta ezen váddal ostromolja a megyei önhatóságokat, a nélkül, hogy meggondolta volna : vajon alapos-e a vád ? és igaz-e az állítás? En pedig hazafias kötelességemnek ismerem itt a nemzet színe előtt ünnepélyesen kijelenteni : hogy a vád alaptalan, az állítás pedig képtelenség, elannyira, hogy Magyarországban parl.imentalis felelős kormány megyei önhatóságok nélkül főn sem állhat. Alaptalan a vád: mert valamint nem képzelek parlamentalis felelős kormányt, mely alkotmányellenes rendeletek végrehajtás;J/t követel12
