Képviselőházi napló, 1869. IX. kötet • 1870. junius 23–julius 13.
Ülésnapok - 1869-199
88 199. országos ülét Julius 2. 1870. Ez a jelen viszonyok közepette hazánkra sokkal fontosabb, mint a szűk látkőrü politikai műveltség s az annyira kedvelt jogtani pálya, melyeknek tanítványai ugy is elárasztják e hazát és eredményezik a megyei hivatalokban a kisdedóvó intézetet, tekinve azon nagyon is számos concurrentiát, melynek természetszerű ki nem elégithetésében a nem higgadt, a nem jogosult oppositiónak magva rejlik. {Zaj. Ellenmondás a balon. Halljuk! a jobb oldalon.) Miről különben a mélyen tisztelt igazságügyminiszter ur,—sajnálom hogy nincs jelen —nem sokára igen érdekes statisticai adatokkal fogna szolgálhatni. Es igy kellene történni, t. ház, ha azon Tisza Kálmán ur által nagyra magasztalt 52 és annyi politikai akadémiának negatíve és recriminatiókban végczélját találó eredményei folytán hazai üzleteink, mű és gyáriparunk, financiális vállalataink és vasúti munkálatainknak élén, sőt belől is, nem benszülöttek, de azt sokkal alaposabban értő külföldiek szükségkép jövőre is alkalmaztatnának. Bocsánatot bérek, de én ugy haliam, tanultam, és tán már tapasztaltam eddig is, hogy egy pálya sem oly nehéz, egyen sem oly szükséges a kitűnő tehetség, mint a politikáin, a biróin; nem gondolhatom, hogy hazánkfiai nagy része, mely alkalmaztatni kívánja magát, nem találna anyagilag előnyösebb és boldogabb sorsra vezető alkalmazást azon téren, mely a kiegyezés óta a technikus műveltséget igénylő pályákban nyílt meg. Ezért mondám, t. képviselőház, hogy ha azon iskola megszünend is, bizonyos irányban, ez pótol tátik, méltóztassék elhinni, dúsan pótolva leend képes férfiainknak más iránybani alkalmazása által, mely, távol sem higye Tisza Kálmán ur, hogy kizárja a szellemi és politikai értelmiséget, sőt inkább az anyagi téren való működés leginkább megismerteti velük: mit kivan, hazájuk jóléte? vajon azon politika., melyet egy bizonyos párt országunkban érvényre emelni törekszik, nem fogja-e ártalmasán félbeszakítani népeink munkásságát, anyagi főlvirágzásra törekvő fáradalmait? Ha tán ettől az eredménytől is fél Debreczen városának általam különösen tisztelt képviselője, ha ez az: a mi Tisza Kálmán ur programmjába nem illik, akkor aggodalmai, de csak is akkor, igazoltaknak bizonyulnak. En, t. képviselőház, lelkem mélyéből örültem ezen tárgyalásnak, mert előre látám, hogy Magyarországnak alkalma leend a hazai oppositio Janus képének másik oldalát is meglátni, nem mindig az érzelgőt, szabadelvűén mosolygót, de a kaszturalgás vágyának most már áiarczhullott l képét is. Vigasztalódjanak tisztelt képviselőtársaim a túlsó oldalon — s higyék el, ez legjobb, mit tehet- ! nek — a régi megye után sopánkodó kesergő lelkűket azzal, mit a német iró oly szépen mond: „Die Civilisation wandelt auf Gh-ábern, so wie die Garbe bloss auf gepflügtem Fel de reift." Fogadják először is mindenekelőtt, igen t, uraim egyenlő joggal a polgári osztályból, a földmives a szegény orosz papnak müveit és érdemes fiát az alispáni székbe, (Zaj bal felől) a szegény beteg zsidó gyermeket kórházaikba, (Nevetés a balon) — szomorú, hogy nevetnek — (Hosszas zaj. Elnök (csenget:) Kérem ne méltóztassanak közbeszólni, különberi kénytelen lennék a szabályok értelmében az egyes hépuisdőlid név szerint megszólítani. Helyeslés. Bal felől: De a másik oldalon is!) és azután mondhatják, hogy a makoviczai képviselőt megczáfolták és hogy a jelenlegi megye szabadelvű intézmény. Pártolom a miniszteri előterjesztést. (Élénk fetszésnyilatkozatok jobb felől.) Dőry János * Tisztelt képviselőház! A jelen országgyűlést megnyitó trónbeszédben ő felsége azon kegyes óhajtását méltóztatott kifejezni, hogy mi népképviselők a nemzet összes szellemi erejét a benső átalakulások nagy munkájára gyorsan és határozottan irányozzuk. 0 felségének ezen atyai gondoskodása képviselői kötelességemé tévé, hogy figyelembe vegyem mindazon igaztalanságokat, melyeket alkotmányos életünk 20 évi szünetelése alatt az absolut hatalom rajtunk elkövetett, és ezeket összehasonlítsam azon mulasztásokkal, melyek a fejedelem és a nemzet közt létrejött kibékülés óta e mai napig összehalmozódtak. (Hossza* zaj jobb felől. Elnök (csönget) : Csendet kérek! A szélső bal felől: Most méltóztassék néven szólítani a közbeszólókat!) Elnök (a szélső bal felé): Tessék az elnököt ily figyelmeztetésektől megkímélni , midőn épen kötelességét teljesiti ! (Helyeslés jobb felól.) Hífry János : Nem kutatom ez alkalommal : vajon az absolut, hatalom igaztalanságai, vagy a mulasztások voltak-e károsabb hatással reánk nézve, ártottak-e többet a nemzetnek 1 de annyi bizonyos, hogy alkotmányunk alapjában van megingatva, elannyira, hogy e hajdan erős épület, mely egy évezred viszontagságai közepett rendithetlenül megállott; ma a legkisebb rázkódtatás esetére romba dőlhet, s dőltében a nemzetet is romjai alá temetheti. (Ugy van! bal felől.) Ily válságos helyzetben maga a józan ész is azt követeli, hogy ne ingassuk az épületet, hanem inkább a megrongált alapot erősítsük. E nagyfontosságú munkához, szerény nézetem szerint, akkor fogtunk, midőn a megyei önhatóságok mikénti szervezése fölött megkezdők tanácskozásainkat. Nagyfontosságú tárgy ez, tisztelt képviselőház! ez reánk nézve oly életkórdós, mint volt a
