Képviselőházi napló, 1869. IX. kötet • 1870. junius 23–julius 13.
Ülésnapok - 1869-199
199. országos ülés Julius 2. 1870. 85 önmaga a t. képviselő ur az által, hogy a kormánynak az 1848-ra vonatkozó, és oly lényeges előterjesztését mostan ellenzi, és igy csakis azt bizonyítja, hogy azon törvények alkotása, behozatala nagyon jókori, vagy hogy azoknak valóságos keresztül viteléről a t. képviselő ur komolyan soha sem gondolkozott. Őszintén megvallom, én azt gondoltam volna, hogy a midőn a múlt országgj 7 ülésen Debreczen városa igen t. képviselője Tisza Kálmán ur a feudalismus végmaradványainak eltörlésére szokott liberalismusával figyelmezteté a kormányt, hogy ő akkor a feudalismust egészben, tehát gyét is érteni méltóztatott; de ugy látszik, hogy az igen t. képviselő ur szabadelvüsége egy kevéssé a subjectiv kényelemre fekteté a feudalismusnak definitióját. Es igy bátor vagyok figyelmeztetni az igen t. képviselő urat, miszerint igen könnyen azon tragicomikus ellenmondásba eshetnék: hogy a feudalizmust eltöröltetni kivánja ; de mindazt, mi annak legpraegnansabb symboluma, fentartani. De hogy visszatérjek, igen is jól tudom, t. ház, hogy e nemzet az elzártságra hajlandó jellemmel, specificusabb hajiammal bir, mint bármely más ; de épen itt fekszik és nem másutt, ezen szellemileg és anyagilag oly dúsan áldott országnak legfőbb politikai ellene, mely őt a fejlődésre legjobb esetben végezélkónt oda tereli, a hol a sokkal alantabb állók politikai foka kezdődik. Ha ezen irányban és ezen főhibánkat fölismervén, önmagunk teszszük az ujjat a sebre, ezt elbírhatjuk: de én attól félek,:, ház, hogy kevés idő muland és itt nem lesz többé kérdés egy józan és mérsékelt, a népek geniusát figyelembe vevő reformról, de igen is egy nemzeti intézmény végképi és gyökeres eltörléséről. Mert ha ezen animositás, mely a megyei átalakulás ellen nyilvánul, érvényre jutna : teljes meggyőződésem, miszerint hamarább vagy később a soeialis kérdések erőszakos megoldásához vezetne. Hisz mi természetesebb, mint ez, ha a tiszta demoeratieus törekvések elferdittetnek , az egész nyugati Európa által elismert egyenlőségi elv hangzatos szavakban, de a tények által mindig megczáfoltatván, a valódi szabad elv, bármely megyébe is tekintünk e hazában, elnyomatik. (Helyeslés jobb felől. Ellenmondás bal felölj Azt méltóztat-tt mondani Debreczen város igen t. képviselője, és fejtegetni hosszasabban, hogy ő a centralisatiótól fél. Én megvallom, a centralisatiótól mindenek előtt nem félek ott, hol ez hazánk alkotmánya fentartását biztosítja. (Ellenmondás bal felől.) De tovább megyek; a eentralismus kitűnő természetű és jótékony befolyással birhat mindazokra, kik a deeentralisatióban az oligarchikus függetlenséget, a rend megszűntét keresik; — az állam észszerű jogait és esetleg az egyénét is, megtagadni, vagy legalább háborítani kívánják. Biztosithatom az igen t. képviselő urat. hogy a mennyiben mi Magyarországban decentralisálunk, annyival több okot adunk az idegen centralisatoroknak, hogy azon palást alatt, miszerint nálunk miden fejjel lefelé megyén, az idegen összesítési systemát alkalmilag becsempészhessék. Ez némikép bérviszonyainkra szól, de méltóztassék az igen t. képviselő ur körültekinteni a szabadság mintájára rendezett államokra, igy Angliára, a Svájczra, az éjszak-amerikai statusokra: nem lehet-e mindinkább ott is észlelni már, hogy az egész irái.y a jó értelemben vett centralisaló ? A Selfgouvernement elve ezen század roppant anyagi haladásánál fogva gyakorlatilag véve legnagyobb nehézségét a munka és szolgálatképesség ritkaságában találja; a gazdag ember csakis tetemes áldozatok mellett képes magát ügyeitől elvonni, mi ismét közvetve az állam kárára válik; a szegény és képes egyén pedig idejét erejét nem ajánlhatja föl hazájának szolgálatára ingyen , ez méltányosan nem is kivántathatik tőle. Ha a néphez intézünk kérdést: vajon a józan centralisatio kormányzatát kivánja-e, vagy az önkormányzati administatiót inkább 1 az bizonyára az előbbi mellett fog nyilatkozni : mert több garantiát nyújt mindennapi szükségeinek. (Zajos nevetés bal felöl.) Kérem, méltóztassanak türelemmel meghallgatni, mert gyenge hangom nem birom fokozni. (Elnök csenget.) Valljuk be őszintén, ez mindennapi szükségeinknek jobban megfelel. A szabadság f'entartásának, felfogásom szerint, jobban nem felelhetünk meg, és ennek, mint mondám, meg is feleltek már a kultúra legmagasabb fokán álló legszabadabb államok: szükséges mindinkább odatörekednünk, hogy: valamint az igazságszolgáltatás terén a formaszerüséget lehetőleg másod vonalban állítsuk, az arbitriumnak szenteljük a főfigyelmet, ugy az administratiónak ügyeiben tudjunk áldozni a szabadság elveiből is, hogy a kezelés practicus legyen, s minden egyes polgárt szükségeiben kielégíthessen." A Selfgouvernementbőli ily levonásokért, t. ház, bátran elvállalhatja minden parlament, minden államférfiú a felelősséget. Azt méltóztatott mondani Debreczen városa igen t. képviselője, hogy ő a bureaucratiától fél, és a mostani megyében, hol egy bizottmányi gyűlés határozatainak földolgozására 3, 4, 5 hivatalnok működik, ezt bureaueraticus systemának nem tartja? és őszintén mondva, mi azon valódi értelem, mely nálunk a „bureaucratia" kifejezésnek tulajdoníttatik V nem-e az, t. ház, hogy
