Képviselőházi napló, 1869. IX. kötet • 1870. junius 23–julius 13.
Ülésnapok - 1869-198
62 198. országos ülés Julius 1. 1870. pán alkalmas egyéneket, különösen pedig a bírói hivatalokban és a jogtudományban jártasokat jelöljön ki." Ez volt az 1867-ki törvényhozás határozata, és ezt nem a jobb oldal erőszakolta ki, (ffihiszssük bal felöl) hanem a tisztelt bal oldal hozzájárulásával hozta: mert ugyanakkor egy igen érdemes és köztiszteletben álló tagja, Bónis Sámuel beszédjében ezt mondja: (Halljuk!) „T. ház! Én ezen pontra nézve bátor vagyok a ház elé azon módositványomat terjeszteni, hogy a 2. pontnál ezen szavak helyébe: „a főispán kijelölése mellett," tétessenek ezek: „a főispán általa régi törvények és törvényes gyakorlat értelmében teendő kijelölés." És ezen módosítása folytán ezen szavak be is tótettek. „Ezen módosítás indokolására — így hangzik továbbá a beszéd — röviden a következőket vagyok bátor előadni. En magam is belátom annak szükségességét, hogy a főispán tegye meg a kandidatiót, kell a kormánynak a megyékben is orgánumának lenni. A főispáni visszaélésektől megvallom, a felelős kormány alatt, kevésbé félek, mint az előtt; (Élénk helyeslés jobb felől.) mert az orvoslás útja könnyebb; azonban kívánom, hogy a megye iatelligentiájának véleményét a főispán, különösen ezen átmeneti időszakban, figyelembe vegye. Ugyanezért miután törvényeink nem szólanak a conferentiákról, de szól mellette a törvényes gyakorlat, azért voltam bátor ezen módositványomat beadni." (Derültség jobb felől.) Tisza Kálmán: Tessék felolvasni mit mondott a jobb oldal! Tóth "Vilmos: Én most az ellenzékét olvastam fel, tessék azután felolvasni a jobb oldaliakat (Derültség.) De a gyakorlati élet t. ház, eléggé megmutatta azt, hogy a főispánok kijelölési joga nem semmisiti meg a megyék választási jogát; mert a főispánnak nem áll érdekében oly egyéneket kijelölni, a kik maguk a megye többségének bizalmát nem birják (Több hang: De az is megtörtént.) Meglehet, hogy megtörténik az is, de még gyakrabban történt eset, hol midőn a főispán lemond kijelölési jogáról a, tisztválasztások alkalmával uralkodni szokott izgalmak folytán, oly haszontalan egyének választatnak meg a tiszti karba, (Élénk hosszas helyeslés jobb felől) hogy valóságos szégyen volt. (Fölkiáltás a szélső balról: Szabad választás volt!) És én hivatkozom mindazokra, a kik tanúi voltak a restauratióknak, de a tapasztalás is azt tanúsítja, hogy egy tapintatos főispán, az ő kijelölési joga által az ellentétes érdekéket ki tudja egyenlíteni, és épen a kisebbségnek jogait védelmezni a többség ellenében. Es e téren azt hiszem, találkozom Debreczen város t. képviselője Tisza Kálmán nézetével. Ö tegnap a parlamenti többség hatalmaskodása ellenében az állami törvényszéket akarta felállítani; a kormány a megyei többség hatalmaskodásának ellensúlyozását a főispáni kijelölés által véli eszközöltetni. (Derültség bal felől.) Meggyőződésem tehát az, hogy a főispánok kijelölési joga nem semmisiti meg a szabad választást. Azt pedig, hogy a törvény és törvényes gyakorlat, sőt tovább megyek, egy legújabb törvényhozás határozata is mellettem szól: azt gondolom bebizonyítani nem szükséges. A kormány tehát e téren is fentartotta a régi gyakorlatot, és az igen t. ellenzék által gyakran emlegetett inunicipális szokásokat. Mondhatja azt a t. ellenzék, hogy a kormány nem helyesen jár el; de azt, hogy ezzel a választás szabadsága meg van semmisítve, nem mondhatja: mert az mindig így volt és igy a t. ellenzék ezen állításából az következnék, hogy Magyarországon szabad választás soha sem volt. (Helyeslés jobb felől. Bal felől: Nem is volt teljesen szabad választás.) Az is megsemmisíti, a t. ellenzék véleménye szerint, az önkormányzatot, hogy a főispán a vétkes, vagy hanyag tisztviselőt elmozdíthatja, és az alispán és polgármester kivételével, mások által helyettesitheti. (Azokat is! bal oldalon.) Én most csak ezt mondom; majd rájövök arra is. (Derültség.) Az igen t. ellenzék maga is elismeri azt, miszerint szükséges, hogy legyen a kormánynak a megyékben egy közege, mely a közkormányzati téren a megyéket ellenőrizze. Ha már azt elismeri — igazán meg nem foghatom, miként tagadhatja meg azt, hogy a főispán a hanyag vagy vétkes tisztviselőt másokkal ne helyettesíthesse? Vagy ugy képzeli-e a t. ellenzék ezen ellenőrködést mint azon toronyőr teszi, a ki a tüzet meglátva, meghúzza a vézharangot , és nyugodtan nézi a lángokat, és avval nem gondol, hogy megjelentek-e a tűzoltók vagy nem? hiszem ő megtette kötelességét. (Tetszés jobb felől.) Körülbelül ez lenne föladata azon főispánnak, ki látván azt, hogy egy vétkes vagy hanyag tisztviselő gyakran az állam kárára, mindenesetre pedig a közerkölcsiség megfekélyezésére működik, tovább is nyugodtan nézné a közgyűlés összejöveteléig káros működését. En ezt képtelenségnek tartanám, és épen azér^ helyesnek tartom, hogy a főispánnak helyettesítési joga törvény által legyen biztosítva, mert ez által nem sérti az önkormányzatot: mert hiszen a legközelebbi közgyűlés véglegesen intézkedik a betöltésre nézve. (Hat év múlva ! bal felől.) Tehát csak ideiglenes a helyettesítés. Ez ismét nem megsemmisítése a törvényhatósági jognak, hanem föntartása egy régi jognak, melyet a