Képviselőházi napló, 1869. IX. kötet • 1870. junius 23–julius 13.

Ülésnapok - 1869-198

198. országos ülés Julius 1. 1870, 55 a külföldön, melyről a mi viszonyainkra himet lehetne varrni, ismerjük annyira a történelmet, és éltünk annyi közéletet, hogy azon meggyőződésre jöhettünk, hogy nincs nemzet a világon, mely más nemzetnek belügyeiben minden tekintetben helyes és jó Ítéletet tudjon hozni; — hányszor történik meg, hogy maga a nemzet is hibázik. T. képviselőház! az én vélekedésem szerint most is minden ettől függ. Ha a nemzet a szabadelvüség átalános és hangzatos szavai után fog indulni, akkor, az én véleményem szerint, most is veszélynek teszi ki magát; mert ellőttem absolut szabadelvüség nincs, hanem csak relatív szabadság van, és ámbár nem átalában, de majdnem kivétel nélkül azt lehet mondani, hogy szabadelvű előttem minden törvény, mely a törvényhozás által lett hozva, bármely alakban lett hozva; hacsak azon nemzet javára szolgál, a mely által hozatott. Ezek, t. képviselőház, azon átalános eszmék, melyek engem ezen tárgy megbirálásánál vezetnek, hogy én a törvényjavaslatot a tárgyalás alapjául elfogadjam. De lesz még néhány megjegyzésem, mely közelebb hoz a tárgyhoz. Azt mondják sokan : a megyei institutio ezer éves, a megyeszerkezet ezer éves, és ez alatt mindig azon megyét kívánják érteni, mely alatt legközelebb éltünk. En tudom azt, hogy maga az institutio eszméje igen régi; de hogy azon megye, melyet mi nemes hevünkben ezer évesnek mondunk, hogy az legyen ezer éves vagy csak néhány százados is, ezt alig szükséges czáfolni. Az utolsó megye 1848. előtt alig volt félszázados. Mi történik tehát ? A mint előttem szóló is elmondá: a megye számtalanszor átalakult az időhez és szükséghez képest, és kérdem: mi történik most egyéb, mint, hogy átalakul időhez és szügséghez képest ? (Jobb felől helyeslés. Bal felől nevetés.) Az isten egy olyan eszközzel áldotta meg a nemzetet, mely élte föntartására sokkal jobb. Nagyon természetes, t. képviselőház, hogy, miután az idők nagyobbak, az idők veszélyesebbek lehetnek, azon árbocz, mely eddig jó volt, eltörhet és meggörbülhet; tehát gondoskodni kellett sokkal erősebbről. Azt mondják, t. ház, hogy a megyei autonómia oda van. Elismerem azt, hogy a valódi szabadságnak legnemesebb kifejezése az önkormányzat; de midőn elismerem azt, meg nem foghatom : mi módon lehet csak egy részről azt állítani, hogy a megyei autonómia oda van: midőn más részről nem mondjuk meg, hogy mit kaptunk ezen megyei autonómiáért kárpótlásul ? Ha a dolog egyik oldalát nézzük : kérem méltóztassanak a másik oldalt is megnézni. Eddig — 1848 előtt — volt az országnak igen is megyei autonómiája; most van szabad sajtó, szabad vitatkozás, esküdtszék, évenkinti országgyűlés, parlamenti felelős kormány, népképviselet. (FölMáltások a szélső bal felől: Quota! Közős ügy!) En azt gondolom, t. ház, hogy ez csakugyan elegendő kárpótlás azért, mit azelőtt bírtunk. (Nyugtalanság a hal oldalon. Halljuk!) És ha ez elegendő kárpótlás: minek kellett történni ily körülmények között, midőn az országos autonómia előtérbe lépett ? Okvetlenül a megyei autonómiát saját körére kellett redukálni, azaz megalapítani a valóságos autonómiát, mert szerintem csak az az autonómia, mely saját körében rendelkezik; ha a megye határán tul akar terjeszkedni, ha ott akar jogokat foglalni, hol az országnak kell rendelkeznie: az nem autonómia, az mások kormányzása, az föleserélése a szerepeknek. (Helyeslés jobb felől.) Azt mondják, t. ház, hogy az 1848-ki törvények szavait kell megtartani. Igen is, de ne méltóztassanak megfeledkezni arról, hogy midőn az 1848-ki törvények szavait akarják önök megtartani az által, hogy a megyéket nagy hatáskörrel akarják felruházni, akkor az 1848-ki törvények szelleme s rendelkezése ellen cselekesznek. (Ugy van! Helyes! jobb felől. Zaj bal felől.) Még csak egy megjegyzésem van, t. ház! (Halljuk !) Én azt gondolom : ily kérdéseknél legjobb az őszinteség. {Igaz!) Két elem küzd a régi megyei szerkezet fentartása mellett; két elem szövetkezett a megyék védelmére, hiven és ernyedetlenül. Az egyik elem, azt lehet mondani, a régi jó táblabírák maradéka. Ezek küzdenek azon elmúlt boldog idők emlékében, melyeket a megyékben töltöttek, s miután ez előttük elfelejthetetlen, azt hiszik, hogy ez az országnak életföltétele. En tisztelettel meghajlok ezen jó indulat előtt, ámbár megvallom, a véleményt nem osztom. A másik elem, t. ház! küzd, de egészen más indokokból. (Mocsonyi Sándor ur közbe kiált: Melyik az?) Azon elem azt hiszi és meg van győződve, hogy ha a megyéknek nagy hatáskörük lesz, akkor ők minden megyében egy-egy archimedesi pontot fognak találni, melyből majd Magyarország önállását és államiságát kiforgathatják. (Ugy vart,' jobb felől. Ellenmondás bal felől.) Ha e két elem szövetsége tartós lesz és nő, és túlsúlyra talál vergődni: Magyarország önállósága s államisága menthetlenül elveszett. (Nyugtalanság a bal oldalon.) De akkor meg vagyok győződve, hogy elveszett egyszersmind a megye, és akkor le lesznek sújtva mindazok, kik most, bár legjobb akarattal, de rósz politikával meg akarják nyerni a megyét, de elvesztik az országot. (Helyeslés és éljenzés a jobb oldalon.) Jankovics Miklós: T. képviselőház !