Képviselőházi napló, 1869. IX. kötet • 1870. junius 23–julius 13.

Ülésnapok - 1869-198

és Julius I. 1870. 54. 198. országos Dl megvan saját eszköze, mely által a nép élete nyilvánul, vagy mely által a nép élete fentartatik; de ha ezen eszköz egy időben jó, nem következik, hogy más sőt minden időben is jó. A gazdászat mai fogalmai szerint, hol a talajt mélyen kell mivelni, faekóvel nem mennénk semmire, pedig hiszen őseink azzal mivelték a földet, és azon korszakban boldogultak is azzal. Én azt elismerem, t. ház, hogy ha valamit egyszer jónak találnak, attól igen nehéz megválni ; ezt mutatja a tapasztalás minden nap, mutatja a történet is. Hányszor történik az. hogy ha egy nemzetnek egy nevezetes embere vagy egy családnak kedves tagja elhal, sokáig nem is akarjuk hinni, hogy megtörténhetett : azt hiszszük, hogy nélkülök meg sem élhetünk. Epén igy vagyunk a megyékkel : azt hiszszük, hogy nélkülök meg nem élhetünk. En elismerem, t. ház, hogy igen szép és boldog időket éltünk a megyék körében ; de utoljára is meg kell barátkoznunk azon gondolattal, hogy a megyék, a régi megyék meghaltak, és igen is fognak élni az uj megyék. Az én véleményem szerint, t. ház, ez máskép alig is lehet: mert hiszen, igen kedves, kedélyes alak volt a régi megye tagadhatlan; de sokkal inposansabb, sokkal nagyobbszerü és sokkal méltóságosabb előttem az uj megye. (Derültség bal felőf.) Az egész kérdés igen egyszerű előttem, t. ház! A mig volt megyei élet, addig nem volt országos, nem volt állami élet, és a mint ez van, háttérbe kell szorulni a megyei életnek. (F'ólMáltás bal felől: Dehogy!) A megye lehetett országot mentő eszköz; de államot alkotó, államot teremtő eszköz soha sem volt és nem lesz. (Fölkiáltás bal felől : Hát hogyan állunk fölí) E részben t. ház, — megvallom— egy sajátságos jelenség mutatkozik itt, a melyet én részemről magamnak megmagyarázni nem tudok. Mindnyájan kívánjuk a hazának államiságát. és ez a mai körülmények közt ki is lett víva. De a t. baloldal az államiságnak ily mértékével nincs megelégedve : ezt mutatja azon ellenszenv a delegatio iránt, mutatja a sok interpellatio, mutatja a sok felszólalás. Ez igen szép és nemes törekvés, elhiszem; (Nevetés bal felől) de azt gondolom, t. ház, hogy talán rólunk is el lehet mondani, a mit Grneist, kire igen gyakran szokott hivatkozni a t. baloldal, szintén mondott az angolokról, hogy t. i. ott „az állam elismerése végczélja ós büszkesége egy emberi életnek." En azt gondolom, t. ház, hogy tény az, miszerint Magyarország államiságának kérdése a megyei szerkezet alatt századokig egy lépést sem tudott előre tenni. Tény AZ, hogy Magyarország államiságának kérdése azóta lépett előtérbe, mióta parlamenti felelős kormány alatt élünk. (Helyeslés jobb felől.) Már most méltóztassanak megbocsátani, de ily körülmények között én meg nem. foghatom, mi módon történt az, hogy a t. baloldal egy pár száz törvényhatóságot kivan fölállítani ma is, mely ezen eszköznek minden pillanatban és 100 oldatról képes legyen eljárását megzsibbasztani ezen eszköznek, t. i. a mely azóta is Magyarország államiságának kérdésében oly hatalmas lépéseket tudott tenni, s mely, véleményem szerint, egyedüli, a mely ezen kérdést sikeresen kezében tartja. Azt hiszem, t. ház, hogy előbb-utóbb a nemzetnek tisztába kell jönnie az iránt; kiván-e általában, mint állam szerepelni, vagy pedig nem ? Ha mint állam kivan szerepelni : igen is akkor ezen bázist el kell fogadni és azon utat követni, a mely bennünket legbiztosabban annak elérésére vezet. Ha pedig nem kivan : akkor átalában le kell mondani minden szereplésről és le kell mondani arról, hogy a nem sokára megülendő ezredéves ittlétünknek ünnepét oly módon ünnepelhessük meg, hogy — nem mondom ezer évre —, de legalább egy pár századra, biztosithassa a nemzet életét, és el kell készülve lenni arra, hogy ezen ünnepély alkalmasint egy gyászünnepély lesz. Meglehet, t. ház, hogy erre is azt méltóztatnak mondani, hogy ez csak phrázis és nagy szavak. De bátor vagyok figyelmeztetni a t. házat, hogy mi történik körülöttünk. Körülöttünk minden állam tömörül. A ki a versenyből elmarad, vagy későn jő, okvetlenül el fog sepertetni, mint egy haszontalan eszköz. És ne feledjük azt, hogy ha e tömörülés itt a szomszédságunkban oly nagy bajjal megy, hogy itt nálunk még sokkal nehezebb lesz. Hiszen itt van az eset előttünk: a Duna völgyében számos nemzet elveszett, és ezen emberi dolog rajtunk is megtörténhetik ; de épen azért, más részt meg vagyok győződve, hogy ha az államalakitás itt sikerül, akkor okvetlenül ezen államnak szép hatalma, és befolyásos szerepe lehet. Azonban, t. képviselőház, erre természetesen idő, nyugalom, higgadtság és némileg resignatio szükséges. Azt mondják, hogy e törvényjavaslat nem szabadelvű, hogy (Zaj. Halljuk!) az emberi méltóságot lealacsonyítja. (Bal felől: Ugy van!) Tegnap azt mondta tisztelt képviselőtársam Tisza Kálmán, hogy megingatjuk azt, a mi a szabadság alapját képezi. (Balfelől: Ugy van!Ellenmondás jobb felől.) Történik hivatkozás más országokra, hogy ott máskép van; azt mondják: ki fog nevetni az egész világ. Én, t. képviselőház, erre bátor vagyok megjegyezni azt, hogy én igen tisztelem az európai szabadelvüséget, igen tisztelem a külföldön irántunk tanúsított jó akaratot s Ítéletet: hanem meggyőződésem az, hogy nincsen olyan institutio